Fish, chips, cup o' tea... prológus

Kedden délután, rendkívül önállóan, én és a BKV kimentünk a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre. Ott (jó rutintalanul) eltöltöttem kicsivel több, mint két órát, de legalább jól befoglaltam egy ablak melletti helyet a gépen, finoman visszavertem a mellém telepedő középkorú fickó barátkozási kísérleteit és hipp-hopp meg is érkeztem Londonba, ahol a gép aztán fél órát dekkolt a kifutón, majd a sok közép-kelet-európai söpredéket megútlevélellenőrizték keményen, és aztán a rendkívül jól kitáblázott busz-vonat útvonalon uszkve másfél óra csúszással megjelentem a drága öcsémmel előzetesen egyeztetett randevú helyszínén.

Aznapra már nem is voltak nagyívű tervek, de végül egy egyszerű Sainsbury's* látogatás is kisebbfajta kaladparki élménynek bizonyult. Elképesztő választék van egy ilyen helyen, csak kapkodtam a fejem. A kínálat nagy részét fel is vásárolta nekem szerető testvéröcsém, és nagyon finomakat főzött belőle a továbbiakban. Megjegyzem, ott a többség nem hozzávalókért, hanem effektív komplett meükért jár már csak vásárolni, piacon kívül nem lehet kapni semmit, amin nincsen vonalkód, és a polcok nagy része ezeknek megfelelően különböző, amúgy nagyon jó minőségű készételekkel van tele.

Szóval bevásároltunk, bevacsoráltunk, és aztán álmon haltam. Szeretném bemutatni a világ legjobb szobatársát:

Rudi szájából a nyűhetetlennek árult zsiráf bele lóg ki, jól látjátok...

Mondjuk kicsit horkol...

*Helyi spár