Rájöttem, hogy iszonyú éles az új konyhakésem.
És ott álltam
levágott ujjal nem is akarom tudni, milyen mély vágott sebbel a konyhában, és persze azonnal baromi rosszul lettem, mert igazi hisztis ötéves módjára tőlem a mai napig még vért is csak fekve lehet venni, és a világ összes kincséért se néznék oda. Szóval totál sokkban és szédülve valahogy elkeveredtem a szobáig, ott lefeküdtem a kisszőnyegre, magasba tartottam a kezem és elkezdtem azon lamentálni, miért nincs itt senki, aki hozna nekem egy k*rva pohár vizet, mert hát nincs az az isten hogy én innét most felkeljek, és jaj, ki fog elmosogatni, meg hajat is akartam mosni meg most kell venni ragtapaszt/kötszert/koporsót.
Aztán fél óra heverészés után fölkeltem, majdnem el is jutottam a konyhába, de inkább mégis visszafeküdtem még egy tíz percre, aztán végül csak elkészítettem az ebédet meg hajat is mostam és most megyek kötszerért, mert a sorrend lényeges.
Asszem ma sem jutok el koncertre. De miért vannak vasárnap este koncertek?...
5 megjegyzés:
azért vannak, mert nem túlórafetish es épitészekből áll a világ.
Puli, a legtöbb normális ember hétfőn dolgozik.
Ergo hétfőn reggel fel kell kelnie, amit a vasárnap esti buli igencsak megnehezít.
Ezért aztán minden normális ember szombaton, vagy esetleg pénteken szeret este koncertre menni, amikor másnap addig alszik, amíg jól esik, és utána még van ideje főzni/mosni/takarítani a rákövetkező napon, hogy hétfőn ne kelljen büdös ruhában, zsíros hajjal és ebéd nélkül elindulnia a munkahelyére.
Ehhez persze kell egy munkahely.:P
Akinek nincs, az az ilyen problémákat nyilván nem érti.;)
volt h dolgoztam, nem gátolt az engem semmiben.
elmentem 220 km re is úgy hogy másnap iskola volt vagy munka..pl.
A legtöbbeket azért gátolja. Már iskolás koromban is a legrosszabb napnak a héten a vasárnapot tartottam, az egész a hétfő árnyékában telik, langyos és unalmas az egész és semmibe nem érdemes belekezdeni, mert hamar le kell feküdni, és előtte elintézni mindent, amire a hét közben nem jutott sor. Felnőtt embernek ugyebár erre még rájön a szaladó háztartás és egyéb restanciák. Szóval utálom a vasárnapot, mert ritkán érek rá igazából. De ez nem én vagyok, ez az átlagember problémája.
Megjegyzés küldése