Emberek, akik

A lány gyakorlatice fix menetrend szerint* (naponta/hétvégente/minden reggel és este/bármikor, amikor átöltözik) feltölt magáról egy önarcképet, amit aztán ismerőseinek egy nagyjából állandó összetételű részhalmaza belájkol, és közülük a lányok, meg a nagyon reménykedő fiúk hozzá is szólnak ilyen fontosakat, hogy csini vagy, meg szexi vagy, meg szép vagy. Az amatőrök meg, hogy jó a hajad, meg vagány ez a cucc.**

Hogy ez mire jó?

...kérdi a lány, aki a legközhelyesebb biciklis pózerkép birtokosa széles e világon...

*wish I were making it up...

**és hát, tényleg, mi mást lehet ezekhez a képekhez hozzászólni, az égegyadta világon semmi nincs rajta, ami kontextust teremtene, se egy pezsgőspohár, se diszkófények, se egy pálmafa, semmi

Végtelen Dórák

Az van, hogy én akárhányszor hallom ezt az elméletet, nem vagyok meggyőzve. Attól, hogy megszámlálhatóan végtelen sok dolog létezhet, és megszámlálhatatlanul végtelen nagy hely van, amit ki kell tölteni, még abszolúte nem biztos, hogy _mindenből_ végtelen sok variáció létezik.

Például belőlem csak egy van. De ha még több is, közülünk egyik sem volt olyan bátor meg van annyira laza. Bizonyos konstansok konstansabbak, mint más konstansok.

"- Just so we’re clear, you understand that me hanging back to practise with you is a pretext for letting you know that I’m sexually available.
- Really?
- Yeah, I’m good to go.
- I thought you weren’t interested in me.
- That was before I saw you handling that beautiful piece of wood between your legs.
- You mean my cello?
- No, I mean the obvious crude double entendre. I’m seducing you.
- No kidding?
- What can I say, I’m a passionate and impulsive woman."

You're gonna miss me by my hair, you're gonna miss me everywhere

A hétvégém össz-aktivitása annyi volt, hogy megnéztem a Pitch Perfectet*. Meg az utolsó 5-5 részt a TBBT-ból és a HIMYM-ból. Volt már jobb is :)

Ja, meg álmodtam érettségizőset (időnként szoktam, meg néha egyetemi vizsgázósat/leadósat, ezek nem a kedvenc éjszakáim), de in an interesting turn of events, amikor beültem a vizsgáztatók elé - akik valami teljesen érthetetlen okból az általános iskolai tanáraim voltak -, akkor lecsaptam eléjük a cuccom, és kifakadtam, hogy ugyan én kidolgoztam a tételeket, de meg már nem tanultam, mert a büdös életbe, 27 éves vagyok és van egy mérnök diplomám, hagyjanak engem békében a történelemmel. És otthagytam őket a francba.

Kíváncsi volnék, mit mond erről az álmos könyv...

*Szeretnék college student lenni egy amerikai filmben. Hogy a valóságban is, arról már nem vagyok meggyőződve, de nem hiszem, hogy bármelyik verzió különösebben fenyegetne :D

Wishful thinking

Nem akarok kötekedni, de azért eléggé átgondolatlan ígéretnek tűnik, hogy "megkapom a szexet, amit akarok", pusztán azáltal, ha kitöltök egy táblázatot... De ezen aztán ne múljon :D

Ez lényegében teljesen megtévesztő marketing, ejnye-bejnye...

Mindenről van Napirajz.

Nem.

Ha van Napirajz róla, akkor jó eséllyel szarban vagy, fiam.

Ami az udvarlási folyamat kvázi-kötelező köreit illeti, az ember, akárhogy is, a legfurcsább állatfaj. And that's saying something.

És akkor Zs rájött, hogy egész augusztusban csak mi ketten fogunk dolgozni az egész irodában, cserébe mi sokat. Azóta katatón állapotban van.

Pedig én meg pont próbálom elsajátítani a pointillista nyaralás művészetét, hogy úgy egy-egy estére, ad abszurdum egy egész napra (hétvége) kiszakadni a rögvalóságból, messzi, távoli tájakra kalandozni, mint például a Kopaszi-gát meg az Északi összekötő, ilyenek. A módszer lényege: akárhova menni, ahova akárki hív, kivéve, ha fizikailag lehetetlen.

Esküszöm, hosszú idő óta messze a legjobb nyaram az idei, remélem, nem most üt be a krach, hogy így eldicsekedtem vele...

:D

Azért, akárhogyis, nekem ez az igazi Gauranga, nem pedig a Coelho-hírlevél.

Rájöttem, hogy túl sok kínzó kérdésre kerülöm a választ, mint a pestist, mert sejtem, hogy mi, de nemnemnem, nem akarom hallani, addig nincs (annyira).

Az van, hogy a hülye Batthyány aluljárótól meg a kétésfelediktől, meg hogy a kerékpárnak csak az egyik oldalán van lánc, a másikon nem, szóval lassan látszik, ami eddig csak érződött, hogy a jobb bicepszem jelentősen túledzett a balhoz képest.

Látjátok, az életem tele van olyan problémával, amiket én gyártok magamnak. Ne higgyétek, hogy nem tudok róla.

Szeretnék világgá menni, és aludni. Nem feltétlen ebben a sorrendben.

Szóval azt szeretném mondani, hogy a Bajnokba kell járni.

Már majdnem elkezdtem rossz hírüket kelteni, mert a frissen cserélt külsővel ütött a hátsó kerék. Aztán visszavittem f8-kor (6-ig van szerviz amúgy), kiderült, hogy a felnivel van a gond, de fél órált molyolt vele a Kopi, hogy ne kelljen még cserélni, menjek vele, ameddig tudok, majd utána csinál nekem fasza kereket, meg aztán majd lehet ezt meg azt, de nem kell sietni, szuper kis gép ez, és érdemes is vele foglalkozni, mert gyönyörű is, jó is.

És én meg jófej vagyok, ezt mondta.

Én tudom, hogy csak egy biciklis bolt, de azért tényleg jól tud esni egy ilyen elfuserált nap végén, ha az embernek totál érdek nélkül azt mondják, hogy jófej, na.

Egy fillért nem akart elfogadni ezért a fél óra nettó szívásért amúgy.

Ma egy butikban megkörnyékezett Ellen DeGeneres, hogyaszongya "ha stílustanácsadásra van szüksége, nyugodtan szóljon".

Eeeegen, a more than obviously leszbi (á la 2006., ráadásul) pont az az image, amit belőttem, mint álomcélt.

Mérhetetlen fizikai vonzerőmet olyan talmi dolgokra herdálom, mint pofátlan rövid határidőre rávenni a Bajnokos szerelőket*. Ez megy, meg a zebrán átjutás.

*"Mi a kedves neved?" - kérdezte Kopi, hogy bevigye az adataimat a munkafelvételhez. Az eladólány kis híján kiköpte az épp kortyolt vizet nevettében.

Próbáltatok már (vázlat)tervezés alatt álló házat költségvetni? Mármint alapvetően ki van találva, csak még változnak a belmagasságok, az ereszkinyúlások, az anyagok, néhány vastagság, a homlokzatok formálása úgy összességében, ilyenek... Szóval készül a parametrikus Excel-gépezet, nagyon durva! Kár, hogy nem lehet paraméteresen betercelni. Menő lenne...

(És ha van rosszabb kliens, mint az ember saját haverja/rokona, akkor az a főnök haverja/rokona. Mert a saját pereputtyát még csak-csak helyre tudja tenni az ember, ilyenkor viszont fegyvertelen - és egyre frusztráltabb...)

Kéne nekem egy ilyen csávó. Nem a film végéről, az elejéről.

Nem a nők a bonyolultak.

Helyesbítek: én tuti nem vagyok az. A többiek nevében nem nyilatkoznék...

Fi megkeresett egy elég jó munkalehetőséggel, júli 15 határidővel. Nem tudtam elvállalni. Szomorú volt.

Az imént megkeresett egy régi kolléga attól a cégtől, hogy Fi adott neki egy munkát nagyon szoros határidővel, nagyon sokat, be tudok-e segíteni.

1. Nem tudom, honnét tudja az emailemet?!
2. Nem tudom, miért vállalta el, ha nem tudja megcsinálni. És miért most jött rá, hogy nem tudja. Ha ez a 15-i meló. És ez tuti, hogy a 15-i meló. (Vagy nem.)
3. Nem tudom tényleg, hogy ez ugyanaz a munka-e vagy másik, utóbbi esetben én is nagyon szomorú vagyok, hogy onnét ezek szerint nem kapok munkát soha többet.
4. (Teljesen alaptalanul) sérti az önérzetem, hogy ez az alkalmazott nem gondolt arra, hogy engem ezzel (?) a munkával már egy hónapja megkerestek (Sőt, ha igazán őszinte akarok lenni, majdnem biztos, hogy előtte még vagy 5 másik embert megkérdezett az illető főnök - oké, ez merő rosszindulat, meg némileg alaptalan mértékű figyelem feltételezése bizonyos munkaadók részéről).
5. Vissza fogom még ezt sírni, amikor megint egyszerre lesz síri csönd és hullaszag mindenhol. Most átlag hetente két visszautasíthatatlan ajánlatot utasítok vissza :(

A hétvége mérlege:

• Olyan kék-zöld foltos most már a lábam, amilyen utoljára óvodás koromban volt.
• És csupa olaj* állandóan, ha nadrág takarja, akkor az.
• És a kisujjamat is odacsíptem a kertkapuba.
• Az alkaromat meg lehorzsoltam istenesen egy fatörzsön.
• Leégés N°kiszámoljamárezt...

(Annyira szekszi vagyok, úristen. És kecses és légies.)

Úgy jó, ha zajlik :)

*Gyerekek, ne olajozzátok a bicikliláncot, ha nem tudjátok, mennyit kell rá. A láncmosó úgyse szedett le róla szart se, nem kell aggódni.

Kristóf küldte nekem ezt a cikket, és úgy felment bennem a pumpa tőle, hogy az valami elképesztő.

A rant nagy részétől megkímélném a nagyérdeműt, de néhány dolgot itt is lejegyeznék az utókornak:

• Minél több, életünket nem közvetlenül befolyásoló és nem fajsúlyos dologról van véleményünk, annál szarabb alakok vagyunk. (Értsük jól.)
• Itt szögezném le azt a - nyilvánvalóan támadható, de szilárd - véleményem, hogy szofisztikáltabb értelmiségi az, aki a Szürke ötven árnyalatával kel és fekszik, mint aki nem olvas semmit. Ugyanis még egy ilyen nívótlan szenny is tudja hozni azt, amit nem sok minden más az olvasáson kívül, hogy tudniillik rohadtul dolgoztatja a fantáziát és karbantartja az empátiát. Persze minőségibb irodalom még csinál sok minden mást is, és a természetfilmekből meg például sokkal többet lehet tanulni, mint a Twilightból, de a szociális készségeket és az emberi együttélés minőségét nagyban rontja, ha valakinek egyszerűen nem működik az agyának egy kulcsfontosságú része, mert nem használja soha.
• Másokon nevetni nem menő, és átlagon felül helyezni magunkat azáltal, hogy az átlagot teljesen kritikátlannak állítjuk be, hát, nem valami nagy mutatvány. Még mindig totálisan jelentéktelenek vagyunk, de épp most fedeztük fel, hogy még a társaság is szar hozzá.

Az Átkozott boszorkákban Sandra Bullock karaktere fondorlatosan szövevényes okokból (na jó, egy átok miatt) nem akar szerelmes lenni, és ezért csinál egy mágiát, leírva egy nemlétezhető férfit, akibe majd beleszeret, gondolván, hogy ha nem létezik, sose töri össze a szívét. Mivel romkomról van szó, a pasi nyilván létezik, és némi kalamajka után boldogan élnek, míg meg nem.

A valóságban az ilyen képtelen követelményszinteket megugró hős lovagokat is kikosarazzák, sőt, csak őket igazán.

Szóval, hogy nem érdemes a főnökkel vitatkozni

Reggel hetesbuszt játszottam épp a Bartókon, sávon belül, de tisztességes rátartással megelőztem valami középkorú kopasz ürgét, aki ott andalgott kétkeréken. Az illető valamit mocskos hangosan utánam kiabált, de nem éreztem megfelelőnek az időpontot és a helyzetet részletekbe menő diskurzusra. Aztán a következő piros lámpánál mellémcsorgott, és kiderült, hogy F1 az. Végül még a munkahelyig újra megelőztem, mert ő szabálytalanul, de lassan közlekedik, aztán az irodánál találkoztunk újra.

Bent lelkesen meséli F2-nek, hogy olyan gyorsan hajtok, hogy még a hangja se ér utol, pedig ő mindenféle cselekhez folyamodik kerekezés közben. Erre F2 rákezd, hogy de te sem viselsz sisakot, ejnyebejnye. Amire nem bírtam ki, és megemlítettem, hogy olyan cikket kaptam egy barátomtól, hogy még, mondjuk angolul, de a lényeg, hogy én alapvetően azt nem értem, hogy ha ő biciklin hord sisakot, akkor autóban miért nem. Amire, nyilván, mondta, hogy őt nem annyira érdekli a magyarázatom, nagyon reméli, sosem lesz bajom, de hogy ő látott már embert biciklivel esni*. És hogy ő is szokott biciklivel néha, és hogy jöhet faág meg mittom.

Arra továbbra sem bírt semmit reagálni, hogy a biciklis közlekedést ennyire veszélyesnek érzi a koponyájára, akkor a jóval veszélyesebb autózás alatt miért is nem hordja a sisakot, hisz amúgy meg mennyire felelős ember, viszont jól fel is bosszantotta magát ezalatt a fél perc alatt, és eléggé az az érzésem, hogy igazából állításával ellentétben annak örülne, ha valaki feltörölné velem az aszfaltot, hogy jól megtanuljam.

*Versenyszerűen downhillezett amúgy (amikor még fiatalabb volt és lényegesen izgibb), de szóval, na. Nem pont ugyanaz a műfaj. Plusz a múltkori didaktikus sztori az volt, hogy a downhill versenyre egyszer egy srác csak sima biciklis sisakban ment, persze arcra esett, és persze hónapokkal későbbre sem bírták tisztességesen összerakni a képét. Amiből nem vili, mi a tanulság a városi kerekezés és a sisak viszonylatában, de biztos valami olyasmi, hogy amúgy biztos meg is halt volna, és én is meg fogok, csak max később.

Azért kellett volna nagyon befejezni az előző munkát pénteken, mert így teljesen elmaradt a jaj, de jó, kész, és szép és hurrá érzés. Ehelyett az utóbbi két napban fokozatmentesen átfolyt az ügy egy teljesen más projektbe, kicsit ebbe még belepiszkálok, kicsit azzal már elkezdek matatni, és most végül is kész, de az örülés elmaradt :(

És persze jó, hogy nincsenek kényszerszünetek, de kicsit jó lett volna ünnepelni. Lélekben.

Nézzétekdeszéééép:

Tévedtem.

Nem csak az élettelen tárgyakra és bárminemű környezeti kellékekre, vagy netán tápanyagokra, színekre* irányuló, már-már szexuális túlfűtöttség zavar.

Engem zavar mindenki, akinek írásában túl sok** az egy négyzetméterre eső jelzők száma, gyűlölöm a hangulatfestést és hideg ráz a bőkezűen alkalmazott költői képektől, hasonlatoktól, bárakármiktől.

"Look mum, no hands!" De még csak nem is az, hanem már megint az a fránya kívülről befelé, az a baj.

Egyébként szeretek olvasni.

Ez meg nem igazán releváns, csak eszembe jutott:

"Legelsőnek Szörnyeteg Lajos készült el a verssel. Föl is állt, hogy elszavalja.

A múltkor Mikkamakkával
Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt
A fa, hogy Dömdödöm alászorult.

Huhú, fiúfütty, lengettek, rengettek, fütyörésztek, fityirésztek a többiek.
- Ez nem vers, kikérem magamnak! - dühöngött Bruckner Szigfrid.
- Hallod, Mikkamakka, azt mondja, nem vers?! - méltatlankodott Szörnyeteg Lajos.
Mikkamakka ráncolta a homlokát.
- Hát bizony - mondta aztán -, kedves Lajos, ez tényleg nem vers.
- Miért - lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos -, amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers? Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje búbját. Valami okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:
- Csak!
És lássuk be, igaza volt."

(Egyébként nekem szörnyeteg Lajos megközelítése még mindig klasszisokkal szimpatikusabb, mint az úgynevezett szofisztikált próbálkozóké.)

*=bármire, amit nem lehet effektív megdugni

**= detektálható mennyiségű

Mondjuk ez nem a legkurrensebb probléma az életemben, de

ha valaki nekem lánybúcsút mer szervezni, ráadásképp olyant, amin több, mint 3 lány vesz részt, én megfojtom.

Komolyan, van, aki ezeken jól érzi magát?

Ennél rosszabb program csak maga a tipikus esküvő mint olyan bír lenni...

Csúcskísérlet:

Vajon hányszor tudok egy szezon alatt leégni (ráadásul ezúttal nagyrészt árnyékban - bár pont valamikor 1 és 2 között bírtunk bemenni a tóba labdázni, mert irtó intelligensek vagyunk), mindezt úgy, hogy elvileg már alapból "de jó színem" volt...

Nem vicces.

(De.)

Az én idei felfedezettem

az avokádó.

A tavalyi pedig a hummus*. Azt hiszem, egyértelmű, hogy nem vagyok egy konyhatündér :D

Kéne hozzá keríteni valami nyers-vegán ideológiát, hogy ne fessen olyan rosszul az összkép...

*Az opposed to: spenót, lecsó, tökfőzelék - az avatatlanok kedvéért.

Kikérem magamnak,

hogy a Women's Secret kizárólag azokból a melltartókból tart A kosarasat, amik legalább másfél mérettel nagyobbra ki vannak tömve gyárilag.

Anna, most szólok, hogy rá ne kezdj! :)

A főnökből (nem abból, a másikból) előtört a sokgyerekes apuka.

- Dóri, te sisak nélkül biciklizel?!
- Hát, igen...
- De hát az borzasztó veszélyes!
- De én igyekszem vigyázni, meg figyelek, de nincs az a pénz, hogy én sisakban... De figyeld meg, a városi biciklisták nagy része nem hord sisakot.
- Dóri, azért, mert más buta, te ne legyél...

Misc.

Az "ezek most miről jutottak eszedbe, Dóra" című kérdéskört ne feszegessük, rant ON:

• A leitatásomra tett bárminemű kísérletek teljesen hiábavalóak, kivéve azon ritka eseteket, amikor abszolút fölöslegesek. Esküszöm, fogok csinálni egy ilyen pólót. Vagy tízet. Vagy kiküldöm köremailben. Nem gondoltam volna, hogy gimi után is még mindig találom magam olyan helyzetben hogy ez a téma.
• Én olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol
  
  • értelmes munkákat adnak
  • értelmes határidőkkel
  • értelmes pénzért
  Ami nem szerepel a listán, az ebben abszolúte nem faktor, sőt, megfelelő kitartással alkalmazva kontra-produktív erőfeszítés.
• Szeretném széles plénummal megosztani azt a látszólag nem köztudatba vésődött dolgot, hogy rendes ember nem megy el olyan vendégségbe, ahova nem hívták, és ha a vendégség részleteit a nemhívás mellett még feltűnő részletességgel tárgyalják is meg előtte, akkor a kirekesztettség érzése mellé még bónuszként azt is elteszi magának, hogy nagyon a tudtára akarják adni, hogy nemkívánatos személy. Szóval a "de hát ott beszéltük előtted, nyilván vonatkozik rád is" nem kedves, bohókás reakció, hanem a totális seggfejségről tett tanúbizonyság. Ja, és őrületesen kamu szagú.
• A "mindenki akar tőlem valamit" csak az idióták szerint a legcsodálatosabb érzés, bármely kontextusban. _Mindenki_ csak ne akarjon tőlem semmit. Azt én majd eldöntöm, hogy ki akarjon és mit. Mégiscsak én tudom a legjobban ...

Bocsánat, nagyon szar hetem van.

FTL

Erős a gyanúm, hogy van egy szelektív láthatósági génem, ami kizárólag akkor aktivizálja magát, amikor épp irtóra láthatatlanná szeretnék válni (amikor meg pont nem, akkor persze semmi nyoma). Vagy ez valami vezetékezési probléma lehet, stresszindukált kontakthiba az egyébként üzembiztosan működő láthatatlanná tevő köpönyegen/erényövön.

De tényleg, hogy a zsúfolt HÉV-en _mindig_ engem kezd el fűzni a részeg disznó, meg mellettem rázza 'a kulcsát a zsebében' a lenvászon öltönyös úriember, mellém ül le a büdösbácsi, nekem kezd el magyarázni a boltban a magában beszélő néni, aki kicsit még szégyelli, hogy magában beszél, _véletlen se_, soha se másnak jut ebből a sok jóból...

Vagy csak nekem nem tűnt fel a bolddal szedett homloktetkó, hogy 'éld csak ki magad, nem vagyok ellenfél'?...

Csak azt tudnám

mikor puhultam annyira el, hogy 4-5 óra fűben heverészéstől másnapra izomlázam legyen a jobb vádlimban és a bal alkaromban... Véletlen sem fordítva.

"Na, szia Dóri, csak azért hívlak, biztos feltűnt, hogy nem ülök ott mögötted az irodában..."

Igen, fájó a hiány, egész nap nem tudtam, mi bajom, de most megvilágosodtam.