De tényleg. Önnön fontosságomba vetett hitem végtelen.
Mélyre ástam bizonyos okokból a levelezésemben (például azon okokból, hogy rohadtul dolgoznom kéne...), és ráakadtam erre, és most változatlan formában közölném. Mert szeretek magamból változatos eszközökkel hülyét csinálni, közönségem szórakoztatására :) A dátum 2007. 10. 06. Ákos úgy érezte, lesz piaca sorban az x. koncertkiadványnak (ráadásul ez egy nyüves DVD volt), új album nélkül. Hát, nem volt. Egyébként ez volt az utolsó dedikálás, amit így ebben a formában tartott, és ide a rozsdás bökőt, hogy nem csak én írtam neki.
Kedves Ákos!
Csak annyit szeretnék mondani, hogy ha lehet, a következő dedikálást majd újra hasonló rendszerben és tempóval csináld, mint ahogy az elmúlt 5 évben tetted. Biztos vagyok benne, jó szándék volt az oka, hogy annyi ideig bent lehettek Nálad a rajongók, de nagyon-nagyon sokat távoztak üres kézzel csalódottan (és vizesen), 6-7 óra sorbanállás után (mint ahogy én is), mert nem akartak éjszakai busszal utazni... Nem tudom, miért változott a rendszer, és mi várt volna, ha bejutok, de a végefelé a bejárattól 1 m-re álltam 2 órán át, és senki se ki, se be (kivéve szegény akkor frissiben érkezett kisgyerekes anyukákat, akik véletlen nem tudták hova vinni Ákos rajongó 4 éves gyermeküket este 9-kor, így kénytelenek voltak a biztonsági őrök vajszívére hatni).
Szívből remélem, hogy rajtam és pár társamon kívül, akik este 10-kor feladtuk, mindenki dedikálással és páratlan pozitív élményekkel távozott, ahogy én is szoktam, de szeretném, hogy tudd, kívül egy idő után páran kissé kirekesztve éreztük magunkat.Kívánok a továbbiakban is jó munkát és sikereket!
Egy tisztelőd,
Dóra
Kedves Dóra!
Senki nem rekesztett ki senkit.
(És az esőről sem én tehetek.) :-)
Pontosan ugyanolyan rendszerben zajlott a dedika, mint máskor.
Az időseket és a kisgyerekeseket előreengedjük.
Nem is mi, hanem a jóérzésű sorbanállók.
Ahogy a buszon is átadjuk a helyet, ugye.
Nem tudom, mi többet tehetnék annál,hogy délután háromtól hajnal negyed négyig megállás nélkül írok.
Mindenkinek azt, amit szeretne.Kétezerszer akár.
Egyszer próbáld ki. Tanulságos lesz.
Ilyen levelet például biztosan nem írsz többet.
Üdv,
Á.
Kedves Ákos!
Úgy érzem, félreértettél.
Ez volt az 5. alkalom, hogy dedikáláson voltam Nálad. Pont azért jöttem, mert tudom, mekkora élmény.A változást abban észleltem, hogy a tavaly-tavalyelőtt viccből emlegetett "jövőre elhozom a 2 éves unokaöcsémet" elhatározás idén eléggé sokaknál ténylegesen életbe lépett. Nem azokról a kisgyerekes anyukákról írok itt, akik délután beálltak a sorba és természetesen előre engedtük őket mind, hanem arról a jópárról, akik este 8-9 körül szálltak le a villamosról gyerekkel a hónuk alatt, és egyből mentek a biztonsági őrhöz, egyikük közben a szegény álmos gyereknek bíztatólag mondta is "Megnézzük, beengednek-e téged". Úgy érzem, ezek az emberek visszaéltek a mi és a Te jóindulatoddal.
Továbbá az eddigiek alapján a "2 épületnyi" sor eddig 3-4 óra sorbanállást jelentett, ha nem is futószalagon (szerencsére!), de mindenki sorra került, és nem történhetett meg, amint írtam, hogy 2 órán keresztül semmi mozgás... Nem a számokról, adatokról van szó,nagyonis emberi, érzelmi kérdés ez, van-e remény arra, hogy valaha bejutunk, vagy nem
Félre ne érts, nem az bánt, hogy aki odament délelőtt 11-re, vagy aki maradt hajnal 3-ig, kapott egy aláírást, én meg nem, pedig vagyonokért akartam árulni a dvd-t 40 év múlva. Úgy érzem, és persze semmi jogom, hogy ilyeneket mondjak egy nálamnál ilyesmiben jóval tapasztaltabb embernek, hogy egészen egyszerűen túlfeszítetted a dedikálás adta kereteket, ennyi embert nem lehet ennyire barátként kezelni, vagy legalábbis nem ebben a formában. Én úgy éreztem ott és akkor, hogy az esemény kiszabadult az alól az ésszerű kontroll alól, ami azelőtt, amennyire én láttam az elmúlt 5 évben, nagyon jól működött.
Remélem, sikerült tisztáznom a félreértést, és nem érzed jogtalan támadásnak, amit írtam (nem annak szántam!)
Őszintén, minden jót kívánok a további munkádhoz!
Dóra
Emlékszem, mennyire frusztrált, hogy emberünknek komoly szövegértési nehézségei vannak (kiemeléseket csak most eszközöltem.)
Ez meg a dolog súlyosságának érzékeltetése gyanánt, még 2004. októberéből. Amikor azt hittem, hogy érdemes idolokkal személyes kommunikációt kezdeményezni, mert tudják a választ az élet, a világmindenség és a minden témakörében. Mert hát a dedikára egy barátnőmmel mentem, aki átadta Ákosnak a verseskötetét, amit ő, szokásával ellentéten nem zavart mosoly kíséretében rakott le jó messzire magától, hanem beleolvasott több helyen és elkezdtek róla elég mélyen beszélgetni, és valami olyan lett a dolog vége, hogy adjon neki a lány kontaktot, mert akar segíteni. (A versek egyébként az ő stílusában íródtak, amit én tudtam, Ákos nem vett észre, a barátnőm meg valószínűleg nem tudatosan csinálta.) Nem jó csaj a barátnőm, nem erről volt szó. Egyébként írt és nem kapott semmilyen választ, aminek számtalan oka lehet, nekem is több elméletem van.
Kedves Ákos!
Köszönöm a kitartásod a dedikáláson, megint egy maradandó élménnyel lettem gazdagabb, még ha csak szemlélője is lehettem egy érdekes társalgásnak, vagyis inkább gondolatsor-kifejtésnek.K. Z.-val (a verseskötet szerzőjével) együtt mentem be, és nagyon elgondolkodtatott, amit neki mondtál.
Én speciel elsőéves építészhallgató vagyok a BME-n, és bár van bennem vágy vagy hajlam mindennemű művészeti ágban való alkotásra, nem hiszem, hogy valaha is maradandót, vagy legalább elfogadhatót fogok létrehozni ilyen téren. Tudniillik például szívesen rajzolok, de csak másolok (fotót mondjuk), szívesen írok, de csak napló jelleggel, a valóságról (vagyis amilyennek a valóságot látom, helyesebben látni akarom). Önmagában az a tény, hogy amit mondani szeretnék, sokszor sikerül frappánsan megfogalmazni, még semmire sem elég, csak hogy egyesek szórakoztatónak (többen meg irritálónak) tartsanak. Mi különbözteti meg a jó írót az éleslátású, szavakkal bánni jól tudó embertől?
Másik kérdésem, hogy szükség van-e a világban átlagemberekre? Egyáltalán létezik-e ez a kategória, vagy "mi mind egyéniségek vagyunk", ahogy a Brian életében a tömeg skandálja... Egy interjúban azt hallottam tőled, hogy a tehetséges embert nem lehet elnyomni, ha egy irányban nem érvényesülhet, az az energia előbukkan máshol. Létezhet tehát olyasvalaki, aki semmiben sem tehetséges, aki mindenre csak jobbhíján alkalmas? Mi különbözteti meg a tehetséget az önjelölt művésztől? Tudom, se időd, se kedved ilyen általános jellegű kérdésekre válaszolni, nem is tiszted, de ha egyszer, akár évek múltán alkalmad és hangulatod lesz rá, nagyon kíváncsi lennék a véleményedre.
Még egyszer köszönöm, hogy zenélsz és verseket írsz nekem (meg persze mindenki másnak is)...
Szeretettel:
Dóra
Nem kedvem nincs a válaszhoz, hanem egyszerűen nem tudom a választ.
Üdv,
Á.
Érdekes, Hank Green tudna erre válaszolni, mégsem írok neki :D
Ilyen levelet például biztosan nem írsz többet.
Üdv,
Á.
Kedves Ákos!
Úgy érzem, félreértettél.
Ez volt az 5. alkalom, hogy dedikáláson voltam Nálad. Pont azért jöttem, mert tudom, mekkora élmény.A változást abban észleltem, hogy a tavaly-tavalyelőtt viccből emlegetett "jövőre elhozom a 2 éves unokaöcsémet" elhatározás idén eléggé sokaknál ténylegesen életbe lépett. Nem azokról a kisgyerekes anyukákról írok itt, akik délután beálltak a sorba és természetesen előre engedtük őket mind, hanem arról a jópárról, akik este 8-9 körül szálltak le a villamosról gyerekkel a hónuk alatt, és egyből mentek a biztonsági őrhöz, egyikük közben a szegény álmos gyereknek bíztatólag mondta is "Megnézzük, beengednek-e téged". Úgy érzem, ezek az emberek visszaéltek a mi és a Te jóindulatoddal.
Továbbá az eddigiek alapján a "2 épületnyi" sor eddig 3-4 óra sorbanállást jelentett, ha nem is futószalagon (szerencsére!), de mindenki sorra került, és nem történhetett meg, amint írtam, hogy 2 órán keresztül semmi mozgás... Nem a számokról, adatokról van szó,nagyonis emberi, érzelmi kérdés ez, van-e remény arra, hogy valaha bejutunk, vagy nem
Félre ne érts, nem az bánt, hogy aki odament délelőtt 11-re, vagy aki maradt hajnal 3-ig, kapott egy aláírást, én meg nem, pedig vagyonokért akartam árulni a dvd-t 40 év múlva. Úgy érzem, és persze semmi jogom, hogy ilyeneket mondjak egy nálamnál ilyesmiben jóval tapasztaltabb embernek, hogy egészen egyszerűen túlfeszítetted a dedikálás adta kereteket, ennyi embert nem lehet ennyire barátként kezelni, vagy legalábbis nem ebben a formában. Én úgy éreztem ott és akkor, hogy az esemény kiszabadult az alól az ésszerű kontroll alól, ami azelőtt, amennyire én láttam az elmúlt 5 évben, nagyon jól működött.
Remélem, sikerült tisztáznom a félreértést, és nem érzed jogtalan támadásnak, amit írtam (nem annak szántam!)
Őszintén, minden jót kívánok a további munkádhoz!
Dóra
Emlékszem, mennyire frusztrált, hogy emberünknek komoly szövegértési nehézségei vannak (kiemeléseket csak most eszközöltem.)
Ez meg a dolog súlyosságának érzékeltetése gyanánt, még 2004. októberéből. Amikor azt hittem, hogy érdemes idolokkal személyes kommunikációt kezdeményezni, mert tudják a választ az élet, a világmindenség és a minden témakörében. Mert hát a dedikára egy barátnőmmel mentem, aki átadta Ákosnak a verseskötetét, amit ő, szokásával ellentéten nem zavart mosoly kíséretében rakott le jó messzire magától, hanem beleolvasott több helyen és elkezdtek róla elég mélyen beszélgetni, és valami olyan lett a dolog vége, hogy adjon neki a lány kontaktot, mert akar segíteni. (A versek egyébként az ő stílusában íródtak, amit én tudtam, Ákos nem vett észre, a barátnőm meg valószínűleg nem tudatosan csinálta.) Nem jó csaj a barátnőm, nem erről volt szó. Egyébként írt és nem kapott semmilyen választ, aminek számtalan oka lehet, nekem is több elméletem van.
Kedves Ákos!
Köszönöm a kitartásod a dedikáláson, megint egy maradandó élménnyel lettem gazdagabb, még ha csak szemlélője is lehettem egy érdekes társalgásnak, vagyis inkább gondolatsor-kifejtésnek.K. Z.-val (a verseskötet szerzőjével) együtt mentem be, és nagyon elgondolkodtatott, amit neki mondtál.
Én speciel elsőéves építészhallgató vagyok a BME-n, és bár van bennem vágy vagy hajlam mindennemű művészeti ágban való alkotásra, nem hiszem, hogy valaha is maradandót, vagy legalább elfogadhatót fogok létrehozni ilyen téren. Tudniillik például szívesen rajzolok, de csak másolok (fotót mondjuk), szívesen írok, de csak napló jelleggel, a valóságról (vagyis amilyennek a valóságot látom, helyesebben látni akarom). Önmagában az a tény, hogy amit mondani szeretnék, sokszor sikerül frappánsan megfogalmazni, még semmire sem elég, csak hogy egyesek szórakoztatónak (többen meg irritálónak) tartsanak. Mi különbözteti meg a jó írót az éleslátású, szavakkal bánni jól tudó embertől?
Másik kérdésem, hogy szükség van-e a világban átlagemberekre? Egyáltalán létezik-e ez a kategória, vagy "mi mind egyéniségek vagyunk", ahogy a Brian életében a tömeg skandálja... Egy interjúban azt hallottam tőled, hogy a tehetséges embert nem lehet elnyomni, ha egy irányban nem érvényesülhet, az az energia előbukkan máshol. Létezhet tehát olyasvalaki, aki semmiben sem tehetséges, aki mindenre csak jobbhíján alkalmas? Mi különbözteti meg a tehetséget az önjelölt művésztől? Tudom, se időd, se kedved ilyen általános jellegű kérdésekre válaszolni, nem is tiszted, de ha egyszer, akár évek múltán alkalmad és hangulatod lesz rá, nagyon kíváncsi lennék a véleményedre.
Még egyszer köszönöm, hogy zenélsz és verseket írsz nekem (meg persze mindenki másnak is)...
Szeretettel:
Dóra
Nem kedvem nincs a válaszhoz, hanem egyszerűen nem tudom a választ.
Üdv,
Á.
Érdekes, Hank Green tudna erre válaszolni, mégsem írok neki :D
6 megjegyzés:
Hank Green azért tudna erre válaszolni, mert lenne (van) róla véleménye (és nem azért, mert "tudja" a választ).
Ákos azért nem tudott válaszolni, mert nincs róla véleménye.
És az embereknek általában csak arról nincs véleményük, amit lesz*rnak :P Ami kicsit is érdekli őket, arról mindig van.
De legalább írt _valamit_ vissza. Az is több a semminél(?)...
Szerintem nem arról van szó, hogy lesz*rja, hanem arról, hogy olyan véleménye volt erről, amit nem akart egy ilyen reménykedő kiscsajra rázúdítani.
Valamit írt, persze, hiszen ez nem sima rajongói levél volt. Tudtam vele többször is érdemben beszélni, ezek a dedikálások régen tényleg olyanok voltak. Jó volt, régen volt. Ilyen ma már nincs.
Te írtál Ákosnak! :D
Válaszolt-nem válaszolt, ez már önmagában is wow. Én sosem mertem eddig enni a rajongásban. :)
Hát, én _semmit_ nem szoktam félgőzzel csinálni ;)
Bugyit mondjuk nem dobáltam a színpadra, akkor még nagyon öreg volt az Ákos :D
szerencse, hogy azóta hozzánk fiatalodott :))) nagyon vagány tényleg, hogy írtál neki. elég hülyén reagált a dedikálós leveledre, azt is mondanám, hogy kicsit lekezelő ez az "ugyé"-zés. de hogy a life the universe and everything-et is megkérdezted, ez már végképp menő. amúgy szerintem szükség van az átlagemberekre. de talán nincsenek is ilyenek, csak emberek vannak, akik egyes dolgokban hasonlítanak, ezért tipizálhatóak, de más dolgokban meg különböznek.
Hozzáöregedtünk :(
:D
A dedikálós levélre baromi defenzíven reagált, és nem véletlenül, mert konkrétan azt dörgöltem az orra alá, hogy megpróbált a szokásos megjelenő létszám uszkve harmadának ugyanannyi ideig dedikálni, hogy megint szalagcím lehessen, hogy hajnal kettőig ostromolták a raongk Ákost.
Egyébként én meg inkább olyan szánalmasan kamasz mentalitásnak érzem, hogy tényleg leálltam levelezni egy popsztárral, de nem báom egyáltalán. Ez egy eléggé sok jó élménnyel teli része volt az életemnek, akármilyen viccesen is nézhetett ki kívülről.
Megjegyzés küldése