De most mondjátok, hogy nem jó:
 |
| úgy megmutatnám a rendes fotót, arcokkal, de hát ez nem az én magánügyem |
Don't Forget To Be Awesome
2014. június 22., vasárnap
Nagy esküvő-bumm van most az ismeretségi körömben, baba is egyre több születik, egyik jobb fej, mint a másik. Az a furcsa, hogy nem zavar. Nem tudom, honnét a mérhetetlen lelki béke, de eddig sikerült mindenkivel együtt örülni, hogy jé, dejó.
De most mondjátok, hogy nem jó:
De most mondjátok, hogy nem jó:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Nem tudom, hogy olyan furcsa-e. Intelligens embernek nem a más boldogsága kell, hanem a sajátja, annak minden fajtája a maga idejében. Persze az ember néha összevissza érez, nem csak intelligens és kiegyensúlyozott dolgokat, de azért abban semmi furcsa nincs, ha minden rendben van.
De tényleg szép kép! :-)
Én általában irigykedem.:)
Nem, nem az esküvőt vagy a babát irigylem - mindkettőt tudnék csinálni, ha akarnék ;) - hanem azt, hogy innentől kezdve ők megússzák a család (meg a barátok, az ismerősök, és az ismeretlenek) célozgatásait, megjegyzéseit.
Amikor az ingatlanügynök közli hogy "érthető, hogy inkább a 3szobás pecót választjátok, nemsokára jön a gyerek, és akkor 2 szoba kevés", hát, minden másra ugye ott a mastercard...
miért csak ők a színesek? egyébként jó, de ez olyan. pont, amiről beszéltünk, hogy "jaj ez a te napod, jujj, pisild össze magad tőle", szerintem meg egy jól szervezett családi-baráti buli, ahol mindenki egyformán színes. ezt leszámítva tetszik.
Anna: az ember általában nem ésszel irigykedik. És ha valakinek van valami, ami nekem is nagyon kéne, azzal általában nehéz együtt örülni. Ez tény.
Cave: azért a "tudnék csinálni, ha akarnék", az éri a csinálást magát. Úgy "könnyű" a lelki béke, hogy pusztán döntés kérdése a van vagy a nincs. Az ilyen "szerencsés" helyzetet viszont nem osztogatják ingyen, ezt tudom én is. A piszkálódó rokonok és egyebek pedig annyira nem számítanak, hogy nagyon.
Orsi: A kiemelést én csináltam, mert a homályosítás miatt nem volt túl beszédes a kép. De azért az esküvő igenis a párról szól, ahogy a koncert is a zenekarról, hiába lenne tök szomorú az egész heppening a közönség nélkül. amit nem szeretek, ha csak a menyasszonyról szól a sztori, de ha a párról, az természetes és helyénvaló. Egyébként ez az egész fotó, a pár, és amennyire látom, az egész esküvő is baromi emberi és egyszerű volt (és a menyasszonyon is vászon tornacipő volt amúgy :))
úgy már más :)))
Megjegyzés küldése