French the Llama!

Tudom, hogy nem vagyok naprakész, de két hete meghalgattam ezt az interjút, és azóta töprengek rajta.

Olyanokon, hogy például eléggé feltűnő a riporter hősies erőfeszítése, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy ez az ember teljesen tönkre van menve, az agya nagy részét felzabálta a drog. Bátorítja, dícséri, amikor hülyeséget beszél, gyorsan témát vált (mindenkinek ajánlom figyelmébe az időutazós részt...), amikor elveszti a fonalat, úgy tesz, mintha nem történt volna meg. Aztán azon, hogy az, hogy Bérczesit hívják a rádióba, hogy leadják felvételről ezt a riportot, vajon milyen célból teszik? Vajon a bumfordi figyelemelterelés nem csak a riportalany bizalménak megőrzésére történik-e (feltételezve, de nem biztos, hogy megengedve, hogy ő egyáltalán érzékeli, hogy épp próbálják elmosni, hogy mennyire tönkrement)? Hogy vajon nem arról van-e szó, hogy elég ezt az interjút 5 percig hallgatni, hogy az ember rájöjjön, sose akar droghoz nyúlni?

Aztán azon is gondolkodtam, hogy amit Bérczesi úgy élt meg, hogy jöttek a jobbnál-jobb ötletek, hogy egy életre elegendő ihlete gyűlt össze, ahhoz vajon szívni kell-e a közönségnek is, hogy így is hallja? Mert ha így van, akkor vajon a petőfi ugyanilyen előzékenyen fogja játszani a rahedli drogos szellemi terméket is, vagy csak most jól felbíztatták, aztán kutya nem lesz kíváncsi rá? Ha viszont tényleg fantasztikusak a raktáron lévő ötletek, és adja a közmédia az összeset, és ekkora figyelmet ad az ügynek, az a végén nem lesz-e iszonyú hatékony drogpropaganda?

Szóval ezeken gondolkodtam. Egyébként, a pár számot, amit ismerek a Hiperkarmától, kifejezetten szeretem.