Ma is tanultam valamit

Ráadásul a tumbl-ről kiindulva. Honnét máshonnét.

Most love addicts start out attempting to meet some known or unknown emotional need, then become dependent on the intoxicating feelings of being in love itself. Unfortunately, as in the case of drug addicts, "love addicts", too, may become incapable of getting the desired satisfaction, which in turn increases their addiction. They often feel a burning, passionate love that gives and gives, destroying their sense of humanity when they lose the person they've given to, sometimes causing them to feel and act out in a vengeful way. The love addict suffers a lack of bonding as they did in childhood, including an inability to give and receive affection, self-destructive behavior, problems with control, and lack of healthy long term relationships.

Love addicts commonly and repeatedly form an addictive relationship with emotionally unavailable Avoidant partners. The Avoidant partner is compulsively counter-dependent – they fear being engulfed/drowned/smothered by their love addict partner. Love addicts enter relationships with emotionally closed-off individuals who will let nothing and no one in, which makes intimate relationships impossible. Behind their emotional walls, hides low self-esteem and feel if they become truly known (display emotional intimacy) – no one would ever love, accept, and value who they are. Avoidants are attracted to people who have difficulty thinking for themselves, having healthy emotional boundaries, or taking care of themselves in healthy manners – the love addict.

Love addicts and Love Avoidants form relationships that inevitably lead to unhealthy patterns of dependency, distance, chaos, and often abuse. Nevertheless, however unsatisfactory the relationship, love addicts hang on and on, because it is what they know. Familiarity is the central engine of their relationship. Each is attracted to the other specifically because of the familiar traits that the other exhibits, and although painful, come from childhood.

Ambivalent Love Addicts vacillate between love addiction and love avoidance. This can happen in successive relationships or in the same relationship. It is especially common in recovery to become ambivalent about healthy love. It is new and therefore unfamiliar, and to some, frightening.
This cycle encompasses a push-pull dance full of emotional highs and many lows where the one is on the chase (love addict) while the avoidant is on the run. They both engage in counterfeit emotional involvement. Healthy emotional intimacy is replaced with melodrama and negative intensity – ironically creating the illusion of true love, intimacy, and connection – usually on an unconscious level. As a result, their relationships, although seemingly dramatic in their intensity, are actually extremely shallow.

Amikor az ember szembetalálkozik egy problémával, de az nem teljesen formált, nem is igazán jól megfogalmazható, kissé homályos és bizonytalan, lényegében gyomorszájra mért ütéshez hasonlatos érzés szembesülni azzal a ténnyel, hogy ez a ködös kis gubanc számtalan komoly szakkönyv tárgyát képezi.

Most már tuti, hogy kurvának néz a főnök

"- Ha megcsináltad B-nek a költségvetést, akkor utána erről csinálhatod egyből a kiviteli tervet.
- Oké, ezt jó hogy mondod, mert felizzottak a vonalak, mindenki mindenfélét akar tőlem, de akkor megmondom nekik, hogy nem érek rá.
- Csak azokat küldd el, akik építészetet akarnak, a többit nem kell!"

"De belegondoltál már, hogy a biciklid 10 havibérlet ára volt?"

Igen, sőt, mondok rosszabbat, még mindig van mellé havibérletem is, meg rája még biciklismatrica is, tehát gazdaságilag totál irracionális az egész. Csak ezt ugyanúgy nincs értelme számolni, mint a passzívház építést összevetni a havi gázszámlák alakulásával, vagy a politikában átszámolni minden költségvetésben megjelenő kiadást inkubátorok árára. What is the point you're trying to make?...

Épp dolgozom bent az irodában, 10:31-kor csörög a telefonom, egy barátnőm az, szintén építész.

- Szia Dóri! Rosszkor hívlak?
- Nem, mondjad!
- Hogy vagy, mizújs. mesélj?*
- Hát most bent vagyok a munkahelyen, szóval...
- Oké, figyi azért hívlak, mert hogy itt van egy épületegyüttes és akkor erről elvállaltuk a kiviteli tervet, és hogy kéne olyan ember, aki tud ilyent, és hogy nincs-e kapacitásod. Hétfőre kellenének az alépítményi részletrajzok, a többi meg szép sorjában.

Na erre mondanám, hogy erőltessünk magunkra egy kis komolyságot. A cégüknél van egy darab építész, ő, aki inkább műszaki ellenőri meg projektmenedzseri munkákkal foglalkozott mindig is, de semmi gond, vállalják el a bármit**, de a "jövő hétfőre kéne az épületegyüttes minden alépítményi részletrajza" című történethez nincs eléggé válság, azt hiszem. Illetve van, ahol van, de őrájuk nem bíznák, remélem.

Egyébként nyilván nem ez bosszant, hanem hogy most hirtelen minden feladat egyszerre talál meg, aztán meg majd egyszerre nem...

*Ez meg ugyanaz, mint amikor F hív, hogy majd hív hogy majd fizet. Ő sem erről akart beszélni, hogy hogy vagy és mizújs. Munkaidőben. Neki munkaidőben. Vagy ha hogy vagy és mizújs, akkor én olcsóbban és szívesebben dolgozom vagy mi van? Szerintem a hogy vagy és mizújs a munka letárgyalása után adekvát.

**Az egész nyilvánvalóan nem a barátnőm sara, őrá rálőcsölték ezt a remek feladatot hogy találjon megfelelő színvonalú szerkezettervezőt két perc alatt, hiszen ő a szakmabeli. Nem irigylem...

Eszembe jutott a tanulságos történet a legyőzhetetlenül húszéves fiúról, nevezzük HD-nek, aki egyik legjobb barátjával, MP-vel ült egy szalagavatón, és nézték a csajokat, mert mi másért is mentek volna. MP-nek nagyon megtetszett ott egy lány, tipródott, mit tegyen. Mire HD igazi jó barát módjára azzal bátorította: "menj oda és szólítsd meg, különben én teszem meg". MP-nek sem kellett több, inkább gyorsan a tettek mezejére lépett, és nyilván sikerrel járt, mert egy kamaszlánynál hogy ne járna sikerrel egy húszéves egyetemista.

Aztán alig 4 hónappal később HD simán lenyúlta MP-től a nőt, és dobta a kukába ezzel a régi barátságot, mint a szél.

Szóval a mert különben az a legritkább esetben mert különben. Valami, valaki vagy kell, vagy nem.

Szandálban, hosszú nadrágban, napszemüvegben, kesztyűben és rövid ujjú pólóban égtem le.

De nem is az, hanem, hogy ez még csak nincs is a top 3 legidiótább valaha volt mintázatban :)

"Here's a little bit of advice to help you navigate pop culture: most good songs written about sex were written by people who have been doing it for years and have become really good at it - older people. The songs about sex by bands like One Direction are all bullshit. If those songs conveyed any honesty whatsoever, they wold sound like this:

"I tried something with my hand once
and my partner didn't seem to like it
and I spent the next thirty minutes apologizing profusely"

But you'll never hear a song like that 'cause no one wants to be honest and keep it realzies."

Napom

• "Én: ... szóval jó lenne, ha lenne valami rendszeresség a munkában, mert már nagyon költöznék otthonról.
  Főnök:  Dóri, szerintem neked valami pasival kéne összeköltöznöd." (AKA: roommates with benefits? tenant with benefits?)
• Atmás recepciós: "Jaj, Dóri, de csini vagy, meg sem ismertelek!"
• Még nem lehet bemenni a nagyterembe, a kisteremben nekiállok lenyújtani a combomat, mert a padlót alig érem állásból előrehajolva. Véget ér a másik óra, Gauranga benéz, végigmér, és megkérdezi:
  "- Mi a helyzet?
  - Teljesen be vagyok állva [mindenütt - ezt már nem hallotta]
  - Mi, drogoztál?
  - Bicikliztem...
  - Ja, hogy az izmaid."
• Westend kerékpártárolón egy ránézésre teljesen érintetlen, lezárt U lakat lógott magában... Rendkívül bizalomgerjesztő.
• Munkából Kálvinra bicikli, másfél órás halálos jógaóra fűtött teremben, bicikli Kazinczy utcáig, [itt tekintsünk el az elfogyasztott Borsos kismenütől], vissza Deák, Bajcsy, valahogy át Margit hídon, HÉV orrom előtt el, nagy levegő, tekerés Békásig. Ezek után szeretném kérdezni, miért nem jó rám a 34-es nadrág a Pull&Bearben?!

Az építőipari pénzember.

"- Na hát ez jó lesz, és akkor kiviteli rajzokat* valamit jövő hétre, oké?
- Ez egy komplett irodaépület energetikai felújítása, összetett feladat, nem pár napos ügy...
- Ne hülyéskedj, hát a mai technikával, jó szakemberek beépítik, csak legyen valami rajz, na. Ott a hétvége is. És aztán jöhet a következő projekt, veszünk telkeket és csinálunk passzív társasházat. Ja és valami talajkollektort be kéne tervezni.
- Én nem hiszem, hogy ebbe a projektbe az volna az optimális megoldás.
- Az nem baj, Tibi** tud szerezni talajkollektort, építsük be."

És a világítástechnikus(?) emberén basszus "Harvard Class of 2006"*** feliratú galléros póló volt. Negyvenes ürge. Ha menne is a suspension of disbelief, akkor sem vágom, hogy miért járna egy Harvardot megjárt ember a Harvardos pólójában a Harvardon kívül, különösképp, ha épphogy érettségizett emberekkel van szimbiózisban.

Nem bírom az ilyen embereket, nem bírom az ilyen munkákat, én tudom, hogy ez van, ha akarok keresni, az ő lábszagukat kell szagolni, de akkor én asszem nem akarok keresni.

Mégiscsak fizikusnak kellett volna menni. Elméleti fizikusnak.

*3 koncepciótervre látvánnyal és belsőépítészeti megoldási javaslatokkal adtak 4 napot. Denemisazbazmeg, hanem hogy a főnök PHPP-t is csinált róla. Miről?! De jó, hogy nem értem rá. De kár, hogy jövő héttől ráérek.

**Totális Napirajz-fíling.

***Építők SC

"- A padlófűtés meg egyébként is jó, mert itt hosszú teraszajtó lesz végig, hogy ne legyen ott hideg meg ne csapódjon le a pára.
- Ja, igen, neked eddig még nem rajzoltam rendes házat, csak nyaralót. Teraszajtó (délen!)=fűtőtest."

Hipszterbicikli a HÉVen

Mattezüst váz, fényes fekete villák, és a kormányrúd meg a nyeregcső fényesre csiszolt keményfa. Tudom, hogy nem jó fogni meg csúszik meg mittudomén, de akkor is baromi jól nézett ki. Befotózni sajnos nem tudtam.

Not sure how I feel about this

“You don’t know anyone at the party, so you don’t want to go. You don’t like cottage cheese, so you haven’t eaten it in years. This is your choice, of course, but don’t kid yourself: it’s also the flinch. Your personality is not set in stone. You may think a morning coffee is the most enjoyable thing in the world, but it’s really just a habit. Thirty days without it, and you would be fine. You think you have a soul mate, but in fact you could have had any number of spouses. You would have evolved differently, but been just as happy. You can change what you want about yourself at any time. You see yourself as someone who can’t write or play an instrument, who gives in to temptation or makes bad decisions, but that’s really not you. It’s not ingrained. It’s not your personality. Your personality is something else, something deeper than just preferences, and these details on the surface, you can change anytime you like. If it is useful to do so, you must abandon your identity and start again. Sometimes, it’s the only way. Set fire to your old self. It’s not needed here. It’s too busy shopping, gossiping about others, and watching days go by and asking why you haven’t gotten as far as you’d like. This old self will die and be forgotten by all but family, and replaced by someone who makes a difference. Your new self is not like that. Your new self is the Great Chicago Fire—overwhelming, overpowering, and destroying everything that isn’t necessary. ”

— Julien Smith 

Amit a szokásokról és a szokatlanról ír, szerintem is igaz. A cserélhető személyiségű emberektől viszont óvakodnék...

Gauranga folyton ekézi a comfort zone-t, de én csak Sheldont tudom idézni: "It's called the _comfort_ zone for a reason". Az izgalom meg az újdonság meg az adrenalin nem a legjobb, ami az emberrel történhet, szerintem. Az izgi legyen desszert, nem vezet sok jóra erre építeni egy étrendet...

Mike Falzone Q&A

Q: Mike, why do we still love the people that have hurt us?
A: You haven’t met a good enough reason not to yet?

Miért nem árulnak olyan hátizsákot, ami alapvetően ergonomikus, de az alja és a hátuljának legalább az alsó fele bőr?

Bolyhozódnak a ruháim deréknál :(

Picit elsóztam a pestót, de még így is addiktív! :)

Este hétkor bírtam csak elindulni a munkahelyről. Nem éreztem magamban az erőt, hogy Békásig tekerjek, úgyhogy a Szépvölgyi útnál kiálltam, hogy felszálljak a HÉV-re. Több, mint 10 percet vártam, mire jött. Aztán 2 megálló múlva a kocsi túlvégéből nagyon hangos beszéd közeledett vészesen, és naná, hogy mellém bírt leülni az illető. Jó lett volna, ha headsetbe magyaráz, de nyilván nem. Mindenáron hallgatóságot keresett arra, hogy elmagyarázhassa, miért akarja megölni a feleségét, aki egy hülye kurva és drogozik is, és csak ezt az egy embert akarja megölni, ne áruljuk be. De közben én is hülye kurva lettem, hogy nem létesítettem szemkontaktust, hanem próbáltam belebújni a könyvembe. Nem ment. Normál esetben leszállnék a következő megállónál és átugranék a szomszéd kocsiba. Most is megpróbáltam, és rá kell jöjjek, a két kerékpárszállító szerelvény messze van, a vezetőnek meg sürgős, és nem feltételezi, hogy valaki képes átcuccolni biciklistől a másikba, nincs rá racionális indok. Szóval mégiscsak kitekertem Békásig, de legalább még lassabb is voltam, mintha végig kerekeztem volna. Viszont a Tímár utcai felüljárót és a macskaköves útvonalat a Szentlélek térnél kihagytam, az is valami :)

Ja, és bevált(!) medvehagymás receptek kerestetnek, a készletek végesek, a neten a hülyeség végtelen...

Visszalépés az életemben

Tavalyig füttyögtek.

Idén már azt is kiabálják utána, hogy "szép a bringád".

Csak hogy magamra ne vegyem :)

Aki "meg akar szerezni" valakit, gondolkodott-e már azon, mennyire iszonyú volna, ha tényleg lenne ilyen szerzés, ha az egész folyamat kontrollálható lenne? Mert addig teljesen legitimnek tűnik a felvetés, amíg a kiszemelt "azzal az idiótával/hülye p*csával van", tehát rá kell jönnie, hogy mennyivel boldogságosabb is lehetne a világmindenség, obviously. De a sikeres szerzés után hirtelen ki is lesz az "idióta/hülye p*csa"?...

Szóval tök jó, hogy nem működik. (És csak reménykedni merek, hogy ezt az egész ügyet ezzel szemben olyan erők irányítják, amik nálunk jobban tudják, hogyan lesz boldogságos a világmindenség...)

Watsky megint megmondja a tutit

Fuck you if you love a car for its paint job
Love you if you love a car for the road trips
Show me the miles and your arms and the pink scar
Where the doctor had to pull out all the bone chips
Cuz you were pressing on the gas just a bit hard
Right in the moment where the road curved a bit sharp
And when you woke up, somebody was unclipping your seat belt and pulling you from the open window of your flipped car

Cold pizza
Tie-dye shirts
Broken hearts
Give 'em here, give 'em here
Hand me downs
Give me give me leftovers
Give me give me sloppy seconds
Give 'em here, give 'em here

I don't care where you've been
How many miles, I still love you

Show me someone who says they got no baggage
I'll show you somebody who's got no story
Nothing gory means no glory, but baby please don't bore me
We won't know until we get there
The who, or the what, or the when, where
My favorite sweater was a present that I got a couple presidents ago
And I promised that I would rock it till it's thread bare
Bet on it
Every single person got a couple skeletons
So pretty soon, in this room
It'll just be me and you when we clear out all the elephants
Me and you and the elements

We all have our pitfalls
Beer's flat, the cabs have been called
And everybody and their momma can hear the drama that's happening behind these thin walls

My pattern with women isn't a flattering image
But I don't want to run away because I said so
I dont want to be the guy to hide all of my flaws
And I'll be giving you the side of me that I don't let show
Everything in fashion
That has ever happened
Always coming crashing down
Better let go
But in a couple years it will be retro
You rock Marc Ecko
My shirts have the gecko
Cuz in the past man, I was hopeless
But now's when my little cousins look the dopest
Fuck the fashion po-po
Have a stale doughnut, I don't need no tips
Fuck a five second rule
That's a plan I never understood
It's September in my kitchen in a Christmas sweater
Sipping cold coffee on the phone with damaged goods

And there is not a single place that I would rather be
I'm fucked up just like you are, and you're fucked up just like me

A rapper aki nice guy. Nem hinném, hogy lehet valaki ennél menőbb...

Azt mondja, nem érdekes sztori...

Szerintem meg elképesztő, én nem hittem volna, hogy ez így megtörténhet. Már, feltéve, hogy most igazán és teljesen jó nekik és boldogok. Amit nem tudhatni.

Értem én, hogy Európa, és ezen belül is a Balkán, és azon belül is Magyarország emberi jogi kérdésekben az őskőkorban van, de ha John Green ennél is PC-bb lesz, én nem biztos, hogy végig tudom nézni a jövőbeli videóit. Ez már gondolatrendőrség, kiöli a humort és a spontaneitást az emberi interakciókból.

Szóval a Bajnok jó hely. A (saccra velem egykorú) eladólány konzekvensen per "hölgy" hivatkozik rám, feltűnik neki, hogy aznap már másodszor járok bent, amikor nem tudok olyan hihetetlen összetett kérdésekre válaszolni, hogy vékony vagy vastag-e a láncom, kijön, megnézi a gépet, majd aztán a fékpofák kapcsán még egyszer. És kitárgyaljuk, hogy hát, igen, öregek a fékek, alapvetően biztos nagy minőségi ugrás lenne egy újabb szett, de így sem gáz, meg hát tárcsaféknyi fékerőt ne várjak (pedighát...:)), szóval szummaszummárum nem sóz rám új féket, pedig látja, hogy megtehetné, türelmes, kedves. Jó hely, szeretem az ilyen vállalkozásokat. És pörög is rendesen. Nagyon megérdemlik!

Vajon hány kiló fog hipp-hopp leszaladni rólam, ha egyszer tényleg sikerül elköltözni itthonról, és persze pénzem nem lesz másra, mint hogy magamra főzzek?...

Másfél óra háztól házig (kis eltévedésekkel - miért van az, hogy az odafele ismert utat visszafele nem találom sehogy sem? -, nagyon neccesen elkerült babagázolással és az ebből kifolyólagos infarktus kipihenésével), ami sok. Nem lesz tőle izomlázam, sem semmi, de én nem készülök versenyzőnek. A városi biciklizés kb fél órán át szórakoztató, onnét inkább a HÉV-en olvasnék :(

Miután itt jól kifejtettem, hogy gyűlölöm a facebook-politizálást, valamiért legörgettem egy picit a saját profilomat, és apparently egy matolcsy-s bankáros cikkhez szóltam hozzá első blikkre rohadt zsibbasztó stílusban - pontosabban azért nem tudom, mert zsigeri reakcióból spamnek jelöltem az ügyet és töröltem a timeline-ról. Most meg verem a fejem a falba, mert mégiscsak el kellett volna olvasni, hátha abból vissza tudok következtetni, ki csinálhatta ezt és hogy a rákba, amikor az egyetlen gép, ahol nem privát böngészek, az a saját asztalim, amit nem használ más elvileg. Persze az irodában van, hogy felügyelet nélkül hagyom a gépet, de egy dolog kirakni egy ciki képet, amíg őrizetlen hagyja a profilját egy haver, és egy eléggé más kaliberű ügy más nevében, publikusan politizálni (senkiből sem nézek ki egyébként ilyesmit a cégnél). És még azt sem tudom, mennyire vállalhatatlanul (magam számára mindenképp totálisan...), mert már nem tudom visszakeresni. És vajon még hány ilyen meglepi lapul a rendszerben? Ez rohadtul nem vicces...

Dolgok, amik zavarnak/frusztrálnak/kikészítenek:

• kiábrándult értelmiségiek
• YOLO!
• macskaköves bicikliút(vonal)
• agresszív viselkedés azok részéről, akik fontosak számomra
• nem igazán munka, biztos, hogy nem pénzért ("jaj, még ezt mondd meg légyszi")
• "miért nem költözöl külföldre?"
• "jaj, de hiszen annyira jó csaj vagy, például szerintem is"
• "tudnád nyitni vasárnap a termet?"
• út közepén vánszorgó gyalogosok
• kétszárnyú, 120 cm össz-szélességű ajtók
• biciklitárolók lakatolási lehetőség nélkül
• biciklitárolók kerék tengelyéig sem érő lakatolási lehetőséggel
• de jó a "hajad/táskád/kabátod/cipőd/bármi egyéb, ami szerintem pont, hogy szar"
• "majd erről beszéljünk" (not happening)
• emailekre nem válaszolók
• politizálás a facebookon
• ha hülyének néznek, hazudnak nekem, megpróbálnak megvezetni
• BKV-n nemi életet élő kamaszok, különös tekintettel a hangos cuppogásra, ami a szerelvény túlvégéből is tisztán kivehető
• Békásmegyer
• Tétényi út

Dolgok, amiken abszolúte nem tudok fennakadni:

• bunkó emberek
• az emberek általánosan lehangoló értelmi szintje, amennyiben ennek aktuálisan a világon semmi hatása az életemre (esetek 99,9%-a)
• kisbaba fotók a facebookon
• esküvői fotók a facebookon
• retusált modellfotók a facebookon
• agresszív viselkedés azok részéről, akikhez semmi közöm az égegyadta világon
• kevesebbet keresni, mint egy frissdiplomás bármimás mérnök/közgazdász/bölcsész
• bonyolult feladatok, molyolós munkák
• seggfejek
• megbízhatatlan alakok
• nagyon kockák
• szmog
• tömeg
• kosz
• kéregetők
• másoknak könnyebb

Az életem jelen szakaszára túláradóan jellemző, hogy az ajtók, amiken át szeretnék menni nem nyílnak fele olyan szélesre sem, mint kéne, hogy normálisan átférjek rajtuk, némelyik még a keskenyre is nehezen nyílik, és a hozzájuk vezető út is indokolatlan nagy leküzdendő szintkülönbségekkel van itt-ott nehezítve.

Bezzeg másfele sarkig tártak az ajtók, lankás rámpákkal könnyített az eljutás, én meg finnyogok.

Ja, és a kerékpárral is nehézkesen mozgok mindenféle épületekben.

Miért esik enyhébb megítélés alá a verbális agresszió, mint a fizikai? Sokkal mélyebb sebeket ejt, sokkal nehezebben gyógyíthatóakat, és a nehéz tetten érhetőség mögé bújik. A rendőrséget ki lehet hívni, ha már vér folyt - de ki lehet-e hívni a rendőrséget arra, ha valakit a felesége/férje a megbomlásig szekíroz, ha teljes pszichológiai fegyvertárral áll neki az egyik fél a másik önbecsülése, szabad akarata lebontásának? Pedig gerinctöréssel lehet majdnem-teljes életet élni, depresszióval, pánikbetegséggel nem.

A Lizzie Bennet Diaries egyik legfőbb érdeme, hogy a Wickham-Lydia párossal általam korábban nem tapasztalt pontossággal ábrázolta azt, mennyire eszköztelenül és alattomosan lehet megsemmisíteni a másikat, egy hangos szó nélkül. Pár millió tinédzser talán egy életre megjegyezte, milyen egy bántalmazó kapcsolat a gyakorlatban.

"We are like a bunch of dogs squirting on fire hydrants. We poison the groundwater with our toxic piss, marking everything MINE in a ridiculous attempt to survive our deaths. I can't stop pissing on fire hydrants...I am an animal like any other. Hazel is different. she walks lightly, old man. She walks lightly upon the earth. She knows the truth: We're as likely to hurt the universe as we are to help it, and we're not likely to do either.

People will say it's sad that she leaves a lesser scar, that fewer remember her, that she was loved deeply but not widely. But it's not sad. It's triumphant. It's heroic. Isn't that the real heroism?

The real heroes anyway aren't the people doing things; the real heroes are the people NOTICING things, paying attention."

Ez picit kapcsolódik a pár nappal korábbi videóhoz. Ha valaki más problémájával, ne adj' Isten hibájával találjuk szembe magunkat, ránk tör a fékezhetetlen vágy, hogy megjavítsuk, helyre tegyük, megoldjuk. Ha kérik, ha nem, sőt, ha jogos, ha nem. Érdekes, hogy ezt a belsőleg amúgy nagyon is bizonytalan emberek is csinálják, sőt.

Enikő mondta ezzel kapcsolatosan, és nagyon igazat adok neki, hogy bármikor, amikor segíteni akarunk másoknak, két dolgot kellene előbb tüzetesen megvizsgálni: egy, hogy igazából azért csináljuk-e, hogy neki jobb legyen, vagy azért, hogy nekünk jobb legyen*. A másik, hogy kérte-e, szükség van-e rá, segítünk-e vele az adott emberen, az adott helyzeten, az emberiségen, a világon.

Mint szoktam mondani, én nyaktól lefelé jógázom csak, és hosszú távon sincsen nálam tervben a jógafilozófia elsajátítása, de van egy kulcsfontosságú alapelv ebben a gondolati rendszerben, ami, azt hiszem, nekem is egyik fő törekvésem: az ahimsa, vagyis nem-ártás. Nem biztos, hogy jól értem, és biztos, hogy nem alkalmazom teljeskörűen, de nagyon fontosnak tartom. Fontosabbnak, mint a hasznosságot.

*Ez különösen attól kacifántos, mert amúgy tényleg jobb adni, mint kapni (meg szeretni, mint szeretve lenni). Kérdés, hogy a másik örömén kívül még ott van-e a tudatos vagy tudattalan motivációink között, hogy ezáltal jobb színben tűnjünk fel saját magunk előtt...

"Az egyetlen, ami emberi, szerelemmel szeretni, értelem és remény nélkül,
talán éppen a reménytelenséget űzni.
A szerelem a költészet nyersanyaga,
angyali szavalat, ős örömforrás, kínbokor, hűsítő jelbeszéd.
A szemed, a szemed. A szád.
Anyagtalan test, óhaj nélküli epekedés, álomtalan éjjel: egyszeri varázslat.
Ritkán jön, hamar múlik, minden bölcsességet nélkülöz, vak és valódi, parttalan és nehézkes.
Bátortalan és követelőző.
Szaténszalagok lobogása fogja össze, mámor fűszerezi és titkos zenét dúdol,
merőleges az életre, párhuzamos a halállal.
Mindig egyetlen, mindig igazi.
Tétova szándék, veszélyes és tilos.
És örök.
Ahogy te meg én nem lehetünk. Csak egyetlen pillanatra.
Most, vagy soha. "

Nemsemmi fazon volt a mai oktató :)

"Idegeimre megy ez a program, kérem tisztelettel."

"Most fél 11 van. Vagyis pár perc múlva lesz. Legalábbis ezen a pontján a Földnek."

Egyébként teljesen ártalmatlan kinézetű, max harminckevés éves srác volt :)

"Maga edukál a pólóra vett övtáskával, mi? Fffhasz!"

Én nem értem az ügyésznőt, aki berágott Obamára.

Nekem pl. abszolút nem derogál, mikor két szép férfiember molyol teljes egyetértésben a biciklimen, és az égvilágon semmi kompetenciát nem várnak el tőlem az ügyben :) (Mondjuk nincs is...)

On a slightly unrelated note, megvan Békásmegyer, vagyis visszafele a Batthyány tér is, igaz, hogy volt útközben egy adag hoppanálás. (Vagyis pont, hogy nem, mert szóval a Tímár utcánál azt gondoltam, hogy fogok én a nagy francokat felhajtani a biciklis felüljáróhoz, majd kerülök. Aha. Szalagkorlát mellett kerékpártolás egy HÉV megállón át: check.)

Travel bug :)

Vekerdi bácsi szerint ha az éjjel felsíró babát nem vesszük fel, akkor valóban leszokik róla hamar, hogy sírással keltse a szüleit. De ez nem jó, mert ezáltal azt tanulja, hogy a világ süket az igényeire*, kár fáradni a megfogalmazásukkal.

Szerintem a világ szarik az ember igényeire, nem tudom, mekkora baj, ha ez már gyerekkorban leülepszik.

Igen, engem sem vettek föl csecsemőkoromban.

*Aki úgy tanulja, hogy ez nem igaz, lehet (bár nem látom igazolva), hogy megteremti a hallgatóságot. A privát véleményem viszont egyre inkább az, hogy a sikerhez vezető út, és a harmonikus emberi kapcsolatok kialakítására alkalmas viselkedés nem túl sok ponton találkozik.

"- Hát persze igazából minden nap kell jógázni, szombat kivételével, én mysore-ra szoktam menni reggel, isteni, István tartja, alig férünk.
- Reggel? Hánykor?
- Hát, hivatalosan 7-től, de igazából fél 7-re érdemes odaérni, hogy legyen helyed. De amúgy én minden István órára megyek, van, hogy így napi kétszer is, de érdemes, tényleg.
- Biztos szuper, de munka mellett nehezen férne bele...
- Hát az embernek ugye arra van ideje, amire akarja.
- Igen, ez biztos így van. De amúgy te mit dolgozol?
- [zavart csend]
- Ja még tanulsz?
- Nem, már nem tanulok..."

Kivételesen nem vettem részt a beszélgetésben, csak jót kuncogtam rajta. István fanclub a legkarikaturisztikusabb alfaja a jógamacáknak, esküszöm :)

lvl 1
A bejárati ajtónk mára már csak kb 20°-ig nyílik (ne nézzetek rám, 16 voltam, amikor az előteret építettük, utólag visszafejteni, mi nem stimmel nehéz, csak tippjeim vannak, de javítani nincs keret). A 20° határozottan nem elég a kerékpárnak, nekem a jógacuccal is alig szokott elég lenni (dagatt vagyok). Teraszajtó kinyit, bicikli kirak, teraszajtó bezár, lakás beriaszt, bejáraton ki.

lvl 2
Az eb nincs nevelve, csak nőtt, mint a dudva, és ilyenkor tavasszal még a hormonok is hajtják. Nem sok esély adható annak, hogy nem szökik világgá, míg a dögnehéz tolókapun (ja, a kiskapu sem nyílik) kiszenvedem a bicót. Nem is próbálkozom ezzel, hanem láncra kötöm a kutyát. Nagykapu eltol, bringa kivisz, és akkor ott állok és azon töprengek, mihez lakatoljam le, míg elintézem a többit? A szomszéd kapujához nem merem, a miénk telibe deszkázott, már épp nekiállnék jobb híján a tüskés bokornak, amikor hangosan rám köszön a szembeszomszéd. Akinek nem akarom elmagyarázni, hogy értem én, hogy kertváros és csupa rendes család, de az én öcsém ezt az egy biciklit építette nekem ebben az életben, és már van rajta szép vázmatrica is, szóval na. The  Woman At Reception. Úgyhogy bénán nekidöntöm a gépet a bokornak és lerendezem az ebet.

lvl 3

Szerencsére a hosszú két perc alatt semmilyen bűncselekmény nem történt az utcában, nekiindulok hát, hogy valahogy lejussak a Batthyányra (vezető útra...). Az hamar kiderül, hogy a kerékpáros útvonaltervező nem kalkulál azzal, melyik úton milyen az ép aszfalt/kátyú arány, mekkora a forgalom stb., csak, hogy lehet-e effektív rajta jogilag kerekezni, és irányba esik-e. Az is hamar kiderül, hogy hamarabb indulok el a singlespeed bringámmal és nulla kondival hegynek föl, mint egy olyan úton, melyen haladt gépjármű, mikor belenéztem, hogy felmérjem a terepet. Így jártam meg a csillaghegyi hegyvidéket, egyébként szép környék. Végül aztán csak eljutottam egy olyan kereszteződésbe, ahol három forgalmas út és mögöttem a lendület nélkül áthidalandó 500 m szintkülönbség voltak az opciók, így indultam neki a Pusztakúti útnak, amin mennek autók 70-nel, meg buszok, meg ami kell, szerencsére délelőtt nem olyan sokan. De ami a nagyobb baj, hogy nem igazán visz jó irányba, és ha valamiben biztos voltam, az az, hogy nem szeretnék a Bécsi úton kikötni. Egy alkalmatos kereszteződésnél megfordultam jó pár km után, és elővettem a B tervet, hogy akkor inkább a kacsák.

lvl 4
Visszaérkeztem a kedvenc kereszteződésemhez, és még mindig nem akaródzott hegyet mászni, elvégre nekem ma még lesz egy ashtangám is. Némi kátyúkerülgetés után ráakadtam egy zsákutcára, azon lecsorogtam a lakótelepig és amatőr mód elkezdtem biciklivel gyalogolni, keresvén azt az útvonalat, ahol szabad is és szeretnék is kerekezni. Végül érzésem szerint félig tilosban, de nem egyedüliként átvágtam a lakótelepen, HÉV alatt le, HÉV alól föl, részint gyalogosan a Pünkösdfürdő utcáig, ahova kerékpárutat hazudott az útvonaltervező. Sehol egy rohadt tábla, elindultam a szélesebb járdán, ami a keresztező utaknál nem teljesen tervezettnek tűnő módon le volt simítva az útburkolati síkba. Mikor már majdnem a végére értem, volt egy "gyalogos és kerékpárút vége" tábla, tehát akkor ez volt az, hát kösszépen. Innét valahogy ráküzdöttem magam a rakparti bicikliútra, nem igazán tudom, merre kellett volna, káosz az egész. Közben egyre többen súgtak össze mögöttem, hogy wow, meg országúti meg ilyen és hasonló dolgok, szóval egészen kompetens a látvány, amíg le nem szállok áttolni a zebrán mondjuk.

lvl 5

A rakparti kerékpárút teljesen jó, de délre nem tudom, merre visz, északra viszont Szentendréig, ahova tök szívesen kimentem volna, bár a nagy suhanásban már fájt a menetszéltől a fülem :) A kacsák először nem voltak, aztán felröppent kettő, majd csatlakozott egy harmadik, és már majdnem nyugtáztam magamban a törvény igazságát, amikor megláttam, hogy egy negyedik meg ott úszkál tovább. De ha meg azt mondjuk, hogy ő nem velük volt, az sem jó, mert az egy sem prím. Esetleg lehet, hogy vagy prím, vagy négyzetszám?...

Megjegyzések:

• Nem jól fog a hátsó fék, az első sem túl bika.
• Nem tudok biciklizni.
• Hogyan kell tőlünk egy darabban lejutni a Batthyányig?
• Esélyes-e, hogy ezen akrobatamutatványok között vesztettem el a hátsó szelepsapkámat, mennyire baj az nekem, és ugye ezek egy méretben vannak, mert akarok helyette másikat?
• Vajon mekkora felelőtlenség (a fent ismertetett koreográfia fényében), ha a biciklit a kulcsra zárható (nem biztonsági, sima zár) garázsban tartani, valamihez lakatolva?... Lakik ott egy (öreg, olcsó, de úgy amúgy pofás) kerékpár évek óta, igaz, senki nem ment vele sehova, mindenesetre még nem kélt lába, pedig nincs külön lezárva.
• Kéne egy napszemüveg.

Ejnye

Először csak nem értettem, hogy én erre valahogy nem ezzel a szöveggel emlékszem. Hát nem is.

Amatőr dolog egy zenekarnak saját magától nyúlni, úgy mindenki észreveszi. Bár kétségtelen, hogy így nem lesznek belőle szerzői jogi viták. Legalább...

Fantasztikus háttérmunka, igényes újságírás:

"Bolti kontra házi – így készül az E80 torta

Mi a Daubner cukrászdából ismerjük, de valójában Auguszt Elemér 80. születésnapjára készült [...]"

Mi az, hogy valójában? Daubnerék készítették az öreg mester, Auguszt Elemér 80. születésnapjának tiszteletére ezt a tortát, tehát annyira Daubner torta, amennyire csak lehet. És sok sikert ahhoz, hogy valaki házilag csak hasonlót is csináljon, a Daubner nem az a cukrászda...

"Also, sometimes, like, wedding photos are really good with that zoom lense cause you don't have to get right up in people's faces and you can get, like, a depth field thing going on, like I'm doing right here, with the blurry background. Those are wedding photos with the blurry background, man. If your wedding photos don't have a blurry background, then you're not even married, frankly."

Tényleg Hank a jobb vlogbrother :)

Ha én webáruház lennék, válaszolnék az egyedi megrendelésekkel (honlapon feltüntetett opció) kapcsolatok emailekre. 1-2 napon belül maximum. Ha én webáruház lennék, nagyon figyelnék rá, hogy azt csomagoljam, amit a vevő rendelt, mert mindenkinek sok nyűg meg pénz meg idő utólag cserélni. Ha én webáruház lennék, személyes átvételre (ha már adtam ilyen lehetőséget) megválogatnám, milyen boltot adok meg. Ha én bolt lennék, tartanék váltópénzt a kasszában, függetlenül attól, mekkora a forgalmam és egyedül vagyok-e bent és mennyire nyűgös napi ötször átszaladni a szomszéd kocsmába felváltani egy húszezrest. Mert minimális üzleti érzékkel nem küldhető a kedves vevő, hogy legyen drága oldja már meg. Mert a kedves vevő ír egy csípős blogbejegyzést és a büdös életben nem megy vissza semmiért.

"I would rather be wrong than lonely anyday."

Vannak a fiús filmek, amiket nem élveznek a lányok általában, legalábbis nem elvárható tőlük, és vannak a lányos filmek, amiket nem bírnak végignézni a pasik jellemzően. És vannak olyan filmek, mint a Billy Elliot, amit nem bírok elfogadni, ha valaki nem szeret, mert vannak olyan filmek, amik egyszerűen baromi jók, akkor is, ha arról szólnak, hogy egy kisfiú álma az, hogy balett-táncos legyen. Ez nem képezheti vita tárgyát.

"Anju wants to know how Bird came to be so alone, but asking may be an insult. She simply assumes that Bird's story is the usual tragedy, a woman who missed marriage as one might miss a good song on the radio, by changing the station too many times in search of a better tune."

F. felhívott múlt héten, hogy fel fog hívni e héten, hogy megbeszéljük, mikor fizet ki.

Ez azt hiszem dobogós helyezett lenne a világ leghülyébb telefonhívásai listáján. Merthogy:

1) Kizárt dolog, hogy előzetes ráhangolódásra lett volna szükség ahhoz, hogy jól fogadjam, mikor hív azért, hogy pénzt adjon.

2) Nem hívott fel végül. (Bár még van kb egy órája...)

Anyu nem ért.

- Ebből a ruhából akkor le kéne vágni, érjen combközépig maximum, és akkor fekete cicanacival pont jó lesz, majdnem baromi kihívó, kivéve, hogy egyáltalán nem.
- De miért veszel alá bármit? Miért csak majdnem kihívó?
- Édes anyukám, szerinted én mégis kit akarok kihívni és mire?...

Valahogy azt képzelem, hogy ennek a beszélgetésnek nem épp ebben a szereposztásban kellett volna zajlania...

Gondolom, mindenkinek van ilyen tapasztalata, hogy a szülők milyen reménytelenül nehéz felfogásúak, amikor akár a legegyszerűbb számítástechnikai kérdésekről van szó. Mégis hányszor kell még elmagyarázni a webcím és az email cím közötti különbséget, azt, hogy a facebookra nem kell, sőt nem tanácsos ugyanazt a jelszót megadni, mint amit az emailekhez használunk, egyáltalán, hogy regisztrálni kell dolgokhoz. Hát nem? Ezeket buta amerikai férfiakra kalibrálják, mit nem ért rajta az okos magyar anyám?

Aztán rajtam egy hardver fog ki. Nem is számítástechnikai. Egy kerékpár. Sőt, annak is egy kereke.

Gyorszárral oldódik, ami kényelmes, de nekem már bonyolult. Meglazítom, eddig megy, levenném, de akad a fékpofában. Pánik. Merjem húzni vagy sem? Nem akarom tönkretenni a külsőt. Inkább rákérdezek. Aztán csak nem bírok magammal, látom, hogy tizedmiliméterekről van szó, ha ezen múlott, majd tanulópénznek jó lesz az új külső ára. Kerék lent. De hogy szedem ki a gyorszárat? Nincs rajta sok mozgó alkatrész, jobbhíján elkezdem kitekerni. Hát, a rugó nem mozdul el benne, hanem forog vele, azaz nyitom szét a meneteket, teszem épp tönkre a rugót ahogy így tekergetem. Újabb pánik. Inkább rákérdezek.

Szar érzés nem érteni dolgokhoz. Főleg mitlehetezennemérteni típusúakhoz.

Megyek inkább Beverly Hills-i zsarut nézni.

- De jó, hogy ilyen lassan haladok!
- ???
- Elképzelhető, hogy rossz irányba megyek.

Túl sokakat látok magam körül, akik szuper jók úgy, ahogy vannak, és irdatlan energiát fektetnek abba, hogy teljesen elviselhetetlenek legyenek. Jó volna azt gondolni, hogy legalább nekik egyre jobb mindazonáltal, de nem ezt látom.

A Bajnok Kerékpárbolt zseniális hely, de egyből meglátták bennem a madarat :) Mint kiderült, a türkiz/menta egy igen prominens szín a felső árkategóriás kerékpáros kiegészítők palettáján (már nem tudom, melyik nagy márka alapszíne). De mondtam, hogy a témakörben az érdemi döntéseket nem én hozom, hozzáértőkre bízom, ezzel együtt jót szórakoztak rajtam :)

Jennifer Lawrence annyira jó nő, hogy még én is bele vagyok zúgva, de azért hadd jegyezzek meg pár dolgot:

• Zicher, hogy minden fontosabb megjelenésen alakformáló fehérnemű van rajta, ami térdtől mellig kb 2 számmal húzza össze az embert, nincs többé narancsbőr, csak gyönyörű haj.
• Az, hogy sokat beszél arról, hogy imád enni, nem jelenti azt, hogy egyfolytában zabál. (És rohadt nyilvánvaló, hogy nem is teszi.)
• 2000 kalória* (átlagos felnőtt ajánlott napi bevitele, ha nem sportol túl sokat) így néz ki:

• A legkeményebb sport amit ismerek a hot yoga, amivel el lehet égetni másfél óra alatt 1000 kalóriát, tehát, egye fene, 3000 kalóriát lehet enni büntetlenül, ha minden nap lenyomsz egy másfél órás poklot. A fentiek ismeretében az még mindig rohadt kevés.

Szóval ha valaki még egyszer elkezdi, hogy "én nem diétázom, csak sportolok", meg "nem bírom, ha egy nő csak csipeget a tányérjáról", meg "nem akarom, hogy a párom sanyargassa magát, én az igazi nőket szeretem" azt felképelem. Oké, nem képelem fel, de erős lesz az inger :)

*Egyébként tapasztalataim szerint 2000 kalória is túl sok, de ez nyilván egyénfüggő, és nem lehet ugyanaz az irányszám egy 160 cm magas nőnek és egy 2 m magas férfinak... (És senki ne áltassa magát azzal, hogy közepesen aktív vagy aktív. Napi két villamosmegállónyi séta csak a Nők Lapjában minősül mozgásnak.)

"You know, I liked that she had such a sharp bullshit-detector, but I sure hated it when she used it on me."

Én tudom, hogy az emberek igénylik a csodát, csak nem értem, hogy miért. A személyes preferenciám a reprodukálható és megbízhatóan működő folyamatok, melyeket tudom, ki és hogyan irányít, minden más szuper scary*

(Rémálom: felébredek, és azt látom, hirtelen minden helyére került az életemben, minden olajozottan működik. Mellettem a gyönyörű okos férjem, aki imád, van 2,4 gyönyörű gyermekünk, isteni állásom, inspiráló feladatok, hatalmas társaságom csupa über jófej emberből - én meg ott állok és nem értem, hogyan és mikor történt és miért, és az univerzum menjen a picsába.)

*Ha valaki tud a gondolataival tárgyakat röptetni, akkor tuti nem egy ember tud, és elég, ha egy rossz van köztük és akkor veszélyben a világ. Na.

"There's no denying that owls have seen a recent surge in popularity and this can only be attributed to the well-researched scientific fact that owls are awesome."

"Ebbe a padlizsánkrém receptbe kell egy teáskanálnyi méz."

...meg egy adag citromlé, meg só jócskán, meg bors rogyásig, oké, próbálkozzunk mustárral is. Basszus, még mindig édes.

Például most elmenekültem, hogy ne lássam, ahogy az elvtelen bűnöző praktikus okokból megöli a tündéri aranyos bácsit, aki kedves munkatársának hitte és szárnyai alá vette. Pedig jó film.

UPDATE: Itt nekem azt mondják, nem is halt meg a bácsi. Hát, legalább!...

Az ember, aki az irreális elvárásai mögé bújik, de szerényen nem jön össze neki "semmi".

Igazából a kudarc tényleg elviselhetőbb, ha lényegében szinte senkinek se sikerülhetne, szóval akkor csak annyira vagyunk lúzerek, mint az a csomó szuper ember, akinek ez szintén nem sikerült, jól értem? Mert mennyire gáz már olyasvalamit elbukni, ami akár sikerülhetett is volna. Kinek kell a megméretés. És könnyűnek találtatás.

És persze már megrendeltem a hátizsákot, és ez különben sem annyira funkcionális, de mennyire szép már:

A T-home-os szerelőnek nagyon fiatal és nagyon vonzó hangja volt a telefonban. Az unokatesómra emlékeztetett karakterre. És humora is volt neki. És mondta, hogy akkor nemsokára találkozunk.

Aztán igazából középkorú* volt és nem nagyon vonzó. Nyilván.

De jobb lett a net :)

*40+ legalább

Mai megállapítás:

Amikor azt gondolod, hogy "csak az hiányzik a boldogságomhoz, hogy", meg "azért érzem magam szarul, mert", akkor a szomorú igazság az, hogy általában uszkve 3 percig lesz hatása annak, ha azt a bizonyos valamit megkapod. Pedig kisgyerekként még legalább fél órára lekötött.

A boldogságnak abszolúte k*rvára semmi köze nincsen az életkörülményekhez, az emberi kapcsolatokhoz, az eredményekhez. Semmihez.

Jobb, ha ezt nem tudjátok.