Gondolom, mindenkinek van ilyen tapasztalata, hogy a szülők milyen reménytelenül nehéz felfogásúak, amikor akár a legegyszerűbb számítástechnikai kérdésekről van szó. Mégis hányszor kell még elmagyarázni a webcím és az email cím közötti különbséget, azt, hogy a facebookra nem kell, sőt nem tanácsos ugyanazt a jelszót megadni, mint amit az emailekhez használunk, egyáltalán, hogy regisztrálni kell dolgokhoz. Hát nem? Ezeket buta amerikai férfiakra kalibrálják, mit nem ért rajta az okos magyar anyám?
Aztán rajtam egy hardver fog ki. Nem is számítástechnikai. Egy kerékpár. Sőt, annak is egy kereke.
Gyorszárral oldódik, ami kényelmes, de nekem már bonyolult. Meglazítom, eddig megy, levenném, de akad a fékpofában. Pánik. Merjem húzni vagy sem? Nem akarom tönkretenni a külsőt. Inkább rákérdezek. Aztán csak nem bírok magammal, látom, hogy tizedmiliméterekről van szó, ha ezen múlott, majd tanulópénznek jó lesz az új külső ára. Kerék lent. De hogy szedem ki a gyorszárat? Nincs rajta sok mozgó alkatrész, jobbhíján elkezdem kitekerni. Hát, a rugó nem mozdul el benne, hanem forog vele, azaz nyitom szét a meneteket, teszem épp tönkre a rugót ahogy így tekergetem. Újabb pánik. Inkább rákérdezek.
Szar érzés nem érteni dolgokhoz. Főleg mitlehetezennemérteni típusúakhoz.
Megyek inkább Beverly Hills-i zsarut nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése