"- Hát persze igazából minden nap kell jógázni, szombat kivételével, én mysore-ra szoktam menni reggel, isteni, István tartja, alig férünk.
- Reggel? Hánykor?
- Hát, hivatalosan 7-től, de igazából fél 7-re érdemes odaérni, hogy legyen helyed. De amúgy én minden István órára megyek, van, hogy így napi kétszer is, de érdemes, tényleg.
- Biztos szuper, de munka mellett nehezen férne bele...
- Hát az embernek ugye arra van ideje, amire akarja.
- Igen, ez biztos így van. De amúgy te mit dolgozol?
- [zavart csend]
- Ja még tanulsz?
- Nem, már nem tanulok..."
Kivételesen nem vettem részt a beszélgetésben, csak jót kuncogtam rajta. István fanclub a legkarikaturisztikusabb alfaja a jógamacáknak, esküszöm :)
4 megjegyzés:
Mysore? As in "eyesore"? Hehe.
És általában: hehehe.
Mysore óra az olyan jógaóra, ami a Mysore-ban dívó stílus szerint nem vezetett óra, azaz nem reppel a tanár közben, meg nem mutatja, mindenki gyakorol a saját tempójában, a tanár meg igazít, amikor jónak látja. Tudod, ezt csinálják, akik nem olyan lúzerek, mint mi, akik vezetett órára járunk. (Privát kommentem, hogy de elég lúzerek ahhoz, hogy saját ütemű szar gyakorlásukhoz 5-6 év jógázás után is még fizessenek azért a nettó 3 perc figyelemért, amit a mestertől kapnak, igen. Oké, rendkívül rosszindulatú vagyok.)
Én védelmembe veszem a Mysore órát. Mármint magát az óratípust. Mert nehéz, legalábbis nekem nagyon-nagyon nehéz. Reggel kötöttebb az ember, plusz nincs fűtés. Tehát küzdeni kell egy kis nyúlásért. De így is nagyon durván leizzadtam. Aztán nagyon észnél kell lenni a számolással, figyelni hogy minden légzés hova megy. És G kifejezetten gyorsan számol, én meg inkább lassan, így sokkal alaposabb lett a sorozat mint egyébként. Persze az élesszemű megfigyelő rámutat hogy ezt otthon is meg lehet csinálni. Itt jön be hogy mennyit ér akkor a tanár jelenléte. Amikor én voltam akkor nem voltak sokan, szóval elég sok figyelem jutott egy emberre (meg a tanárnak nem kell semmi mást csinálnia mint igazítani). Szerintem arra mindenképpen jó, ha valaki fejébe veszi hogy otthon gyakorolni fog, akkor így szépen meg lehet tanulni a sorozatot. A problémák ott kezdődnek, hogy ez a hagyományos módszer, ezért hajlamos kitenyészteni azt a hozzáállást hogy ez az oldschool/hardcore/one-and-only way. Aztán ezzel jön a szokásos dogmásodás meg (az úgy néz ki itt is kialakult, enyhe) személyi kultusz a tanár körül. Ettől eltekintve szerintem hosszútávon is indokolt lehet Mysore-ra járni ha ez jön be személyesen. Meg a vezetett órák (egy túlzsúfolt óra kivételével) mind fűtöttek, és szerintem teljesen normális ha valaki nem szereti. Sőt, G részéről elég vad ötlet a hot ashtanga, nem tudok róla hogy bárhol máshol a világon valakinek eszébe jutott volna vegyíteni a kettőt. Meg általában az van hogy a bikramosok meg az astangások nem keverednek, mert összevesztek a homokozóban hogy ki a nagyobb jógafasiszta.
Aztán a fenti beszélgetés még mindig szomorú marad. Tőlem volt hogy megkérdezték az öltözőben hogy heti hányszor járok. Az akkori helyzetnek megfelelően mondtam hogy öt-hatszor, és erre a szokásos reakció az volt hogy "Hű, akkor te nagyon komolyan tolod!". De ezt igazságtalannak éreztem a kérdezővel szemben. Egyetemre járok amivel nem töröm magam valami nagyon, tíz perc sétányira vagyok (voltam), más dolgom nincs. Nekem az tiszteletre méltó aki öreg, dolgozik, rohan, küszködik, hol van ideje, hol nem. És mégis eljön valahogy, és többet fog dolgozni azoknál akiknek látványos a gyakorlása. Ezt megpróbáltam valahogy éreztetni az érintettekkel. Remélem sikerült.
Teljesen igazad van. Én nem a mysore-ra írtam azt a csípőset, hanem az atmás mysore-ra, ahol István jut a hallomás szerint 30-35 emberre, mert hogy már ott tartanak, hogy össze kéne nyitni a két termet. Szerintem ez nem tud 2000 Ft-nyival többet az egyéni gyakorlásnál. Panni is tart nem fűtött ashtangát, más stúdiókról nem is beszélve. De a klikkes nagyképűségnél sokkal zavaróbb volt az, ahogy oktatta ott a körülötte ülő tisztes családanyákat akik gyerek mellett dolgoznak, és még próbálnak jógára is eljutni, hogy hát heti 6, ne hülyéskedjetek...
Megjegyzés küldése