2013. április 17., szerda

Az életem jelen szakaszára túláradóan jellemző, hogy az ajtók, amiken át szeretnék menni nem nyílnak fele olyan szélesre sem, mint kéne, hogy normálisan átférjek rajtuk, némelyik még a keskenyre is nehezen nyílik, és a hozzájuk vezető út is indokolatlan nagy leküzdendő szintkülönbségekkel van itt-ott nehezítve.

Bezzeg másfele sarkig tártak az ajtók, lankás rámpákkal könnyített az eljutás, én meg finnyogok.

Ja, és a kerékpárral is nehézkesen mozgok mindenféle épületekben.

Nincsenek megjegyzések: