French the Llama!

Épp dolgozom bent az irodában, 10:31-kor csörög a telefonom, egy barátnőm az, szintén építész.

- Szia Dóri! Rosszkor hívlak?
- Nem, mondjad!
- Hogy vagy, mizújs. mesélj?*
- Hát most bent vagyok a munkahelyen, szóval...
- Oké, figyi azért hívlak, mert hogy itt van egy épületegyüttes és akkor erről elvállaltuk a kiviteli tervet, és hogy kéne olyan ember, aki tud ilyent, és hogy nincs-e kapacitásod. Hétfőre kellenének az alépítményi részletrajzok, a többi meg szép sorjában.

Na erre mondanám, hogy erőltessünk magunkra egy kis komolyságot. A cégüknél van egy darab építész, ő, aki inkább műszaki ellenőri meg projektmenedzseri munkákkal foglalkozott mindig is, de semmi gond, vállalják el a bármit**, de a "jövő hétfőre kéne az épületegyüttes minden alépítményi részletrajza" című történethez nincs eléggé válság, azt hiszem. Illetve van, ahol van, de őrájuk nem bíznák, remélem.

Egyébként nyilván nem ez bosszant, hanem hogy most hirtelen minden feladat egyszerre talál meg, aztán meg majd egyszerre nem...

*Ez meg ugyanaz, mint amikor F hív, hogy majd hív hogy majd fizet. Ő sem erről akart beszélni, hogy hogy vagy és mizújs. Munkaidőben. Neki munkaidőben. Vagy ha hogy vagy és mizújs, akkor én olcsóbban és szívesebben dolgozom vagy mi van? Szerintem a hogy vagy és mizújs a munka letárgyalása után adekvát.

**Az egész nyilvánvalóan nem a barátnőm sara, őrá rálőcsölték ezt a remek feladatot hogy találjon megfelelő színvonalú szerkezettervezőt két perc alatt, hiszen ő a szakmabeli. Nem irigylem...