Kedves barátaim

Az egyik rám ír, hogy hogy halad a munkakeresés*. Mikor röviden válaszolok, hogy sikerrel zárult, 5 perc csönd következik. Ergo nem erre a válaszra számított, hanem tunkolni akart és bebukta. Majd megkérdi, hogy amúgy mi újság, amiről már az ókori görögök is tudták, hogy azt jelenti, "kérdezd meg, velem mi újság". Nem kérdezem, de a továbbiakban annyira erős ráutaló magatartást tanúsít, hogy végül mégis. És akkor jön a nettó dicsekvés, nagyon butában. Érzem, hogy számára még nagyobb volna a dolog élvezeti értéke, ha az én életem nagyobb csődtömeg lenne, de hát nem lehet mindenkinek a kedvére tenni.

A másik in medias res panaszkodni kezd, hogy jaj, nem fogják felvenni a csúcs céghez a csúcs fizetésért. Tekintve, hogy hónapok óta nem beszéltünk, visszakérdezek, hogy miért nem és hogy egyáltalán mióta akar ott dolgozni. 300 sor sirám következik, melyből kiderül, hogy amúgy frászt nem fogják felvenni, csak még nem hívták vissza, perpill. A beszélgetés 3. órájában odaveti, hogy "amúgyveledmivan", amire kivonatolva, összesen sms-nyi méretben kifejtem, hogy költözöm, össze, meg lehet, hogy új munka, amúgy semmi. Reakció némi késedelemmel, hogy jaj, majd mindjárt reagál rá, csak most hívják épp a csúcs cégtől, fel kell vennie. Nyilván nem reagált később, hanem továbbra is róla beszélünk.

És ez így van jól.


*Nem én kerestem munkát.

Miért uniszex? :(

Alkotóhetekről, meg pláne város 3-ból, 4-ből és minden hasonszőrű, traumatikus, építészkari, csapatban elkövetett bohóckodásokból sikerült levonnom azt a következtetést - melyet aztán irtóra megerősített az ezeket követő élesbeni munkahelyi tapasztalás -, hogy én nem tudok csapatban dolgozni olyasmin, amihez értek. Mert látom, hogy a másik máshogy csinálja, és amikor átveszem tőle, amit megcsinált, akkor kijavítom elébb, aztán folytatom csak avval, amit amúgy csinálnom kéne.

Amúgy általában szerintem tényleg javítom, nem csak átalakítom a saját szájízem szerint, de persze én pont nem tudom eldönteni, ez igaz-e. Épszerkből tuti. Mindegy, nem erről akarok most beszélni.

Hanem, hogy arra jöttem rá, hogy ez így nem jó, mert erre kétféle valid reakcó van: a sértődés, illetve a hanyagul hátradőlés, engem hagyva egyedül dolgozni az ügyön a továbbiakban. Egyszóval tényleg született és örökös tagja vagyok a cs*sszünk ki magunkkal mozgalomnak. És potenciálisan a legszarabb fajta jövőbeli főnök, ha egyáltalán leszek valaha az, de nem szeretnék. Elviselhetetlen anya viszont valószínűleg leszek.

Szegény gyerekeim...

Egyszerűen röhejes, hogy nekem annyi göncöm van, hogy az nem fér bele egy bazi gurulós bőröndbe. De nem hogy egybe, hanem kb háromszor annyi cucc van. És ezek csak a ruhák. Minek? Komolyan... És mindezt úgy, hogy közben ott a "nincs egy rongyom, amit felvegyek" szituáció hetente uszkve 3-szor...

Igen, elkezdtem összepakolni a holmimat.

Megvettük a most-már-ezáltal-csupán-pszeudo-képzeletbeli fiókos szekrényeket, rettenetes nyírfurnér színben (az volt olcsó), a fiókokat pedig kasíroztam matt fekete ill. matt fehér öntapadó tapétával (súrló fényben nem ér megnézni).

A challenge me projekt elképesztő sikerein felbátorodva* a saját szekrényemmel új játékot hirdetek, miszerint is:

Mindenki küldhet rá egy-egy matricát, amit fel is fogok rá ragasztani, illetve, ha valaki személyesen elfárad a tetthelyre, a szignóját is rajta hagyhatja. Chest-of-drawers-of-fame, vagy mi...

In other news: van other news, de nem merem leírni, amíg nem hivatalos, mert láttunk mi már itt cifrákat, elöljáróban annyit, hogy F1, F2, F3 mellé lesz F4 is, aki may or may not be az előzőek egyike, és persze nem tudom, hogy a szervezeti struktúra folytán még meddig nő a számozás, de izgalmak előtt állunk. Asszem. Remélem.

*Tessék már megszívatni, na!

A mikroszkopikus lakásból eltávolíttatok 2 db fotelt, hogy legyen hely a saját bútoraimnak is.

Az így felszabadult temérdek helyet a következő dolgokkal fogom próbálni kitölteni:

• még egy ruhásszekrény (most komolyan, milyen bérlőnek kell 2+2x1 férőhelyes nappaligarnitúra, de összesen 90 cm gardróbszélesség? Valószínűleg egy élénk szociális életet élő nudistának...)
• meg 2 db fiókos
• a mini íróasztal helyett egy kicsit kevésbé mini
• egy könyvespolc
• szobanövény? ek? sokan? vagy nagyok? vagy mindkettő?

Kilóra belefér, csak hülyét fogok kapni a sok cucctól.

F1 tartozik nekem két éve egy (számomra) jelentékeny összeggel. Tekintve, hogy F1 egy budapesti kerület főépítésze, valamiért makacsul úgy képzelem, hogy nagyságrendileg ekkora összeg kb. mindig van a farzsebében.

Három hete emailben jeleztem neki, hogy költöznék és kaució, és ugyan már, fizessen ki. Amire - szinte nem is számítottam erre - válaszolt! Méghozzá azt, hogy köszöni a türelmemet, és megpróbál az adott projekthez tartozó megbízói körrel tárgyalni. (kit nézünk hülyének, csókolom?...)

A tárgyalások, attól félek, sajnos kudarcot vallottak, amire a hosszas csendből következtetek, no meg abból, hogy rendkívül türelmetlen módon ily rövid idő eltelte után máris próbáltam telefonon érdeklődni, hogy akkor mi lesz most már, és hát valahogy egyik számon se sikerült felvenni. Persze hívhatnám számára ismeretlen számról, de telefonon nem tudom tőle elvenni, onnantól meg mire jó ez az egész...

Szóval írtam egy emailt, hogy hahó, konkrétan tényleg kajára sem lesz pénzem, hoci a jussom, illetve, hogy nála van úgy mellesleg egy monitorom, azt is vinném.

Namost, ha erre sem reagál, rohadt egy alak. Attól tartok, ezzel viszont ő gond nélkül együtt tud élni.

Olyan emberek vannak...

Nem találom az íróasztal helyét...

(Meg a momentán még csak ábrándjaimban létező fiókos szekrényekét...)

(És az ablak sem biztos, hogy ilyen.)

A kőműves valami okból több (mennyivel több?) kavicsot akar felszámolni, mint ami az alaplemez szélessége+körben 50 cm, centiméterpontos földkiemelési sík meghatározta soktizedesjegyig kimért és lefele kerekített térfogat alapján adódott az ezáltal teljesen elméleti körülményeket alapul vevő, és biztonsági tényezőket depláne nem tartalmazó (megbízó által az utolsó betűig kontrollált) költségvetési kiírásban kalkuláltatott.*

Kedves matematikusok!

A mars csokival naponta lehet 100.000 Ft-ot nyerni.

A csomagolásban van egy kód, azt kell beküldeni egy honlapra, az egy nap megjátszott kódokból másnap sorsolják a nyertest.

Mikor nagyobb a nyereményem várható értéke? Ha a birtokomban lévő három kódot három különböző nap játszom meg, vagy ha egy nap?

Ezen gondolkodtam ma, de lusta vagyok...

Úgyis rég volt már ilyen

Kedvenc ügyfelem újra támadásba lendült.

A lakásról

Egyelőre itt a hirdetés linkje, ezt majd úgyis leveszik, de aztán úgyis lesznek saját képeim, ugyebár.

Szóval a Bem József utcai buli után nagyjából megérett a felismerés, hogy kénytelenek leszünk némi kompromisszumra, ha nem szeretnénk háromkörös felvételi eljáráson protekciós segítséggel átjutni és imigyen kivenni valami jó fekvésű budai ingatlant a (cheap) food desert közepén, szóval az addig "á, Dóri, ott még én is félek, nem neked való környék" címkével ellátott hirdetéseket is újra elővettük, és elkezdtünk relativizálni. És az egyik teljesen friss Népszínház utcai hirdetés azt állította, hogy a bérlemény az utca elején van, persze ezt akárki mondhatja, mindenesetre felhívtam. Szimpatikus szőke női hang, nagy nehezen kihúzom belőle, hogy hanyas házszám, google maps-be szimultán pötyögve is az infót leegyeztettem aznap délre egy megnézést, előttem egy külföldi nézi meg, de aztán szabad a pálya. Csodás, itt legalább nem hívnak mindenkit egy időpontra.

Sikerült picit hamarabb érkezni, beittuk a környéket, megkerestük a lehetséges alternatív útvonalakat, barátkoztunk a helyzettel, nem tűnt vészesnek így kedd délben a dolog. Aztán megjött a közvetítő hölgy is, irtó szimpatikus, és mondta, hogy aki előttünk jött volna, az utánunk jön végül, mert nem ért oda. Szóval mi voltunk az elsők, akik látják a lakást. A házban csönd volt, egy lakóval (?) akadtunk össze, ő huszonéves, jól öltözött diáklánynak tűnt, más sehol senki. a lakás a második udvar hátsó végében, első emeleten, udvari, szóval csöndes. Már az udvarról látszik, hogy melyik, mert cserélték a nyílászárókat, kívülről is pofás. A lakásba belépve apa, anya, tízéves kislány fogad, szimpatikus középkorú házaspár, elnézést kérnek, hogy a nappalirészen tervezett bordűrt az asszony még nem tudta végigfesteni, meg még varrja (!!!!) a függönyt, meg a csúnya villanyóra is el lesz takarva egy kis kalaptartó szekrénnyel, és a fürdőszobának is lesz kilincse, és bocsánat és tényleg. Szóval annyira zsír új az egész lakás, hogy konkrétan még szinte kész sincs. Méreteihez képest viszont eléggé jó elosztású, tényleg figyeltek a részletekre is, felmérték, hogy érdemes ráfordítani azt a plusz pénzt és energiát, hogy aztán valami normális bérlőt találjanak rá.

Annyira pozitív volt az összkép, hogy igazából nem nagyon maradtak kételyek (azon kívül, hogy miből fogom én ezt fizetni, ha momentán épp nincs is melóm...), szóval kivettük, egy évre alá is írtuk. A folytatásról majd beszámolok, egyelőre izgalommal vegyes várakozás, alapvetően viszont nagyon hurrá :)

Ja, és amúgy meg lakás tegnaptól van. Illetve leszerződtünk, novemberben költözünk. Népszínház utca, meglátjuk, vakmerő vagyok-e, vagy csak bátor...

munkakeresés, sej-haj...

"ILLEMHELYKEZELŐ - Budapest

Feladatok:
illemhely nyitása – zárása,
illemhely tisztítása,
pénzkezelés, bizonylat kiadás, minimális adminisztrációs feladatok,
ügyfelek fogadása udvarias magatartással.

Elvárások:
minimum általános iskolai végzettség,
tisztaságszeretet,
jó kommunikációs készség.

Amit kínálunk:
biztos háttér,
hosszú távú lehetőség.

Megváltozott munkaképességűek jelentkezését is várjuk!

Jelentkezés módja:
A jelentkezők magyar nyelvű önéletrajzát, motivációs levelét fizetési igény, valamint a pozíció megjelölésével allas@fcsm.hu e-mail címre várjuk."

Motivációs levél.

Múlt hét elején böngészve a friss hirdetéseket az albérlet.hu-n, szembejött egy "túl szép, hogy igaz legyen" Bem József utcai lakás hirdetése. Rögtön 3 példányban elszórva itt-ott, két ügynökség és a tulaj is feltette.
30 m² + 9 m² erkély, 6. emelet, 50e+18 közös költség, benne a fűtés, csak a villany jön rá erre, öröm, boldogság.

Rögtön írtam is mindhárom hirdetésre (a munkahelyen voltam), az egyik ügynök egy órán belül visszahívott, és, mint ahogy a hirdetés szövegében is szerepelt, mondta, hogy a lakás 14-étől megtekinthető, jelentkeztem a legkorábbi lehetséges időpontra, ami aznap, azaz ma este 6 volt.

Megjelentünk a tetthelyen, pár perccel korábban, a ház előtt uszkve 40 fős tömeg, gondolom magamban, nocsak, valami magánszínház üzemel az épületben?... Még viccelődünk is, hogy biztos a nép a hirdetésre gyűlt össze, mind a lakást jöttek nézni. No, hát beérkezve kiderült, hogy, basszus, ez nem vicc. Nem is 3 hirdetés volt, hanem 5, mindenkinek, de tényleg, _mindenkinek_ megadták a hétfő este 6-os időpontot, és az a legszebb, hogy 18:02-kor már jött le az új bérlő a tulaj kíséretében. A 40 fő érdeklődő meg állt ott hülyén, és az ügynökök közül a helyszínen megjelentek a kétségbeesettebbjének még további bérleményeket is ajánlgattak azon frissiben.

Röviden: még _mindig_ albérletet keresünk, minden megoldás érdekel...

"rajzolj tele két oldalt a könyvemben"

És kedves annalight a naplója mellé most különleges akciónk keretében megkapja határozatlan idejű kölcsönbe Oravecz Nóra méltán világhírű remekművét is!

Várom a többi kihívást, ne kíméljetek!! :)

Országos napilaptól hívják a főnököt: ha egy órán belül át tud küldeni egy cikket passzívházakról, megjelentetik.

Ez jól hangzik, át is küldte.

Ja, igen, megjelentetik, de nemhogy a honlapcímet nem akarják alá írni (ingyenreklám!*), azért is küzdeni kellett, hogy legalább a neve szerepeljen!

Jelen állás szerint tehát csak akkor jelenik meg a neved egy cikk alatt, ha teljesen laikus vagy a témában?...

*Én nem teljesen értem, hogy gondolták, ez mitől érné meg neki. A passzívházak elterjedéséért folytatott önzetlen küzdelme folytán?...

- "A fiadat pedig egy 17 év körüli lánnyal látták mászkálni."

Én volnék. És persze vehetném bóknak, de egyrészt nyilván nem az, más részről pedig a végén úgy járok, mint Törőcsik Mari, aki egész addig volt lányosan fiatal, míg egy szép szerda reggel belenézett a tükörbe és egy öregasszony nézett vissza rá.

Zs-nek van egy őrületesen jó zakója, amit egy barátnője tervezett egy vezető divatháznak, de végül nem került gyártásba.

Hónapok óta rágom a fülét, hogy fotózzuk be, mert anyuék lelopnák*.

Végre sikerült rávenni, felvette a cuccot, az iPhone-jával készítettük el jobb híján a képeket, és megígérte, hogy átküldi őket.

Megérkezett 6 fotó, van benne oldalról, hátulról, ujja, belseje, felseje, csak épp a szemből ortóban készített képek közül sincs egy sem. Rákérdezek. Válasz: "Ja, azokat töröltem, vállalhatatlanok voltak."

Kész, feladom...

*Ez egy ilyen szakma. Sőt. Ez IS egy ilyen szakma. Akinek illúziói voltak, azt nagyon tudom értük sajnálni.

és egy kis bónusz, a teljesség igénye nélkül

SPOILER ALERT!!!!!