Azt hiszem, hogy dolgokat tudni azért "pláne", mert teljesítmény, mert nem hétköznapi. Ha valóban bárkiből válhatna mesterszakács vagy úszóbajnok egy könyvnyi módszertan elsajátítása által, ezeknek a dolgoknak nem is lenne különösebb értéke. Sem a társadalom számára, sem magunk számára.
Nem érzem, hogy különösebb értelme lenne skilleket halmozni, csak a tudásért magáért. Ez olyan, mint amikor valaki csak gyűjti a pénzt, nem egy bizonyos céllal, nem valamire tartalékul, nem valaki számára, hanem mert az pörgeti, ha van neki.
Talán az igazság valahol ott van, hogy ha az ember ki van hegyezve egy dologra, azt irtó gyorsan meg bírja tanulni, és ha arra van kihegyezve, hogy kunsztokat tudjon, akkor az fog jól menni, de ez egyrészt nem új, másrészt nem érdekes.
Nincs királyi út, és nem csak a matematikában nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése