2012. november 1., csütörtök

Speaking of The Perks of Being a Wallflower

A magyar címe: "Egy különc srác feljegyzései". Miért van az az érzésem, hogy ez a fordítás sem lesz a helyzet magaslatán?
Valami történt a magyar szinkronnal és a magyar műfordítással is, hogy régen színészek, meg írók csinálták, és a dolog művészet volt saját jogon, most meg OKJ színvonalú vackokkal kell beérni.
Tudom, hogy a pénz miatt, de bántó.

8 megjegyzés:

Anna írta...

Különc srác? Semmitmondó. És nem is feljegyzések! Szívszorító.

Persze, amilyen gyakran nehezemre esik valamit szépen kifejezni magyarul, igazán nem szólhatok egy szót sem.


Uff, többet kellene magyarul olvasnom. Magyar irodalmat. Mert különben olybá venném, ha mondanád egy agy hegynek, mely aranykővel tele volna...

Javaslatokat kérek szépen. Kortárs magyar irodalom. Ha lehet, olyat, ami nem negédes/mesterkélt. Kéremszépen!

Névtelen írta...

Te minek fordítanád?...
Én már 5 perce töröm a fejem, meg bújom a netet, de semmi értelmeset nem sikerült kitalálnom.

ee_version írta...

Na most én sem vagyok műfordító, de nekem még az is jobban tetszene, hogy "A háttérből", vagy "Ha a háttérbe olvadsz", vagy bármi ilyesmi. Bármi, amitől nem támad az a fájó benyomás, hogy ezt a könyvet 15 fölött nem érdemes elkezdeni sem. Pedig sztem 17-18 alatt nincs értelme igazán.

ee_version írta...

A Határeset, Vámostól a Zenga Zének meg az Apák könyve, és remélem, itt Orsi és Enikő beáll az ötletelésbe, mert én is keveset olvasok magyarul, és akkor sem nagyon kurrenseket. Máraitól könnyű kiütést kapni néha, de nem a stílusa miatt (hanem a személyiségétől). Szabó Magda is jó, csak már kezd nagyon irritálni.

Jobban belegondolva a magyar irodalmi élet en bloc nincs a helyzet magaslatán jelenleg, vagy én nem keresgélek jó helyen.

Névtelen írta...

Öööö... Na mer én olyan sokat olvasok magyarul :D Legutóbb az Ida regényét olvastam magyarul. Azelőtt?... Azelőtt is.;) (Kb. minden alkalommal, amikor hazamegyek, elolvasom. Nem mintha nem fújnám már kívülről :D)
Na de most beficcent valami. Egy barátnőmtől kaptam egyszer egy könyvet "Bizalmas jelentés egy fiatalemberről" címmel. Fogalmam sincs, ki írta, meg mikor, de határozottan úgy emlékszem, hogy tetszett. Ami persze nem feltétlenül jelenti, hogy jó könyv, de legalább hajszálnyi sansza van a dolognak.
Aztán volt még a "Hatlábú". Azt se tudom ki írta. Kutyás emberekről szól, lehet hogy csak ezért tetszett.
Ha hazamegyek karácsonykor, körülnézek kicsit a könyvespolcon...

Orsi Nagy írta...

az a helyzet, hogy nem nagyon vagyok magyar irodalom terén művelt. de amit nemrég olvastam és nagyon tetszett, az Grecsó Krisztiántól a Mellettem elférsz című regény, már neki is kezdtem egy másik könyvének, a Pletykaanyunak. előtte olvastam Háytól A bogyósgyümölcskertész fiát, de az nagyon "Háy-s" volt, bár tetszett. rossz azért, amikor valaki saját magául tud csak írni, vagy hogy is mondjam. olyan, mintha saját magát utánozná, nem tudom jobban kifejezni. de ha egyetlen magyar könyvet kellene valakinek ajánlanom, az biztos, hogy a Kazohinia lenne.

Anna írta...

A Bizalmas jelentés...-t egyszer olvastam (vagy legalábbis elkezdtem, már nem emlékszem, hogy befejeztem-e). A stílusát nagyon nem kedveltem, de a történeteket, amik elhangzanak benne, érdemes ismerni.

A Mellettem elférsz szerintem is jó, bár nagyon furcsán érintett pont azért, mert sok idegen nyelvű "pure fiction" után az ember anyanyelvén családregényt olvasni már-már túl bizalmas.

Nagyon szépen köszönöm a többi javaslatot! Ja, és Esterházy jó. Főleg esszéit olvastam.

És Heller Ágnes. A New York nosztalgia pl kellemes olvasmány. Na majd még gondolkozom.

Most pedig nagyon koncentrálok, hogy a captcha-kód sikerüljön.

ee_version írta...

Igazából nekem az a bajom a magyar kortárs irodalmi élettel, hogy nem nagyon találom benne az átmenetet a virtuóz szózsonglőr/mondanivaló szuperkoncentrátum és az übergagyi, bulvár vacak között. Nem mondom, hogy nincsen, csak nehéz megtalálni, és túl sokszor nyúltam mellé.

Amit én keresek, az a Zabhegyező, harmincnyolcféle konkrét cselekménnyel, mert most erre volna olthatatlan szükségem, és nem találom, csak ritkán. A Naiv.Szuper. ilyen, a Csikk is nagyon picit, és a Perks of Being a Wallflower meg a legjobb könyv, amit idén olvastam (és ez persze borzasztó szubjektív). De hol a többi? Annyi könyvet hasonlítanak a Zabhegyezőhöz, de látványos, milyen nehéz igazából olyant írni. Salingernek meg volt képe fiatalon visszavonulni.
Amúgy a Franny és Zooey mé jobb talán. De értitek.