A sikerhez vezető attitűd, a köztudatban:
- Ha valamit nem tudsz, oldd meg valahogy. Az önállóság érték.
- Ha megkérdeznek, értesz-e valamihez, a határozott fellépés önmagában elég. Majd közben rájössz a részletekre.
- Szerezz kapcsolatokat és ápold őket, a kávészünet hasznosabb, mint a munkaidő.
- Gyorsaság és jó fellépés - senki másnak sem lesz kanala rendesen megnézni, mit is adsz le.
Annak módja, hogy az elvégzett munkánk ne egy kalap sz*r legyen:
- Ha valami nem világos, kérdezz. Ha nem merül föl, hogy gondod volt vele, nem is fogják átnézni, és úgy, hibásan fogják kiadni a munkát, jó eséllyel. És nem is tanulod meg, hogyan kéne helyesen. Vagy észreveszik, és javíthatod, meg a ráépülő következő 20 lépést is.
- Ha megkérdeznek, értsz-e valamihez, mondd meg, mennyire, de nem kell szégyenkezni vagy szerénykedni. Adj pontos képet, mert azzal fognak számolni. Tedd nyilvánvalóvá, hogy amit jelenleg nem tudsz, azt is igyekszel hamar és jól megtanulni.
- Jó, ha a kollégák nem azért kedvelnek, mert isteni fahéjas sütit viszel minden hétfő reggel, hanem mert jól lehet veled együtt dolgozni és rád lehet bízni bármit. A munkahelyen meg alapvetően azért fizetnek, hogy dolgozz, ezt nem árt szem előtt tartani. Kerülhetsz még az asztal másik oldalára.
- Amit kiadsz a kezedből, feleljen meg a saját igényszintednek, törekedj a jó munkára, mert ha egy megbízó pórul jár egyszer a gondatlan munkád miatt, biztos, hogy se visszajönni nem fog más munkával, se ajánlani nem fog soha.
...Csak én érzem, hogy ez így gáz?
2 megjegyzés:
hát ehhez csak annyit fűznék hozzá stílusosan, hogy "amit szeretnek, az mind divatba jön", úgyhogy csak csináld (csináljuk) úgy, ahogy jónak látjuk, hátha divatba hozzuk a normális hozzáállást! ;)
Hát de nem is azért, hanem mert én máshogy nem tudom. Szerintem Te sem. Kénytelenek leszünk a "gyengeségünkből" előnyt kovácsolni, alighanem.
Megjegyzés küldése