De jó az amerikaiaknak, hogy nem kezdődik el a karácsonyi hisztéria, amíg hálaadás le nem csengett...
Tavaly a családi ünneplésen kívül összesen 5 perc volt, amikor igazán éreztem valami karácsonyi hangulatot. Készültem átvágni a Vörösmarty téri giccsparádén (én öregszem, vagy ez tényleg egyre gagyibb? és már legalább egy hete megy!), amikor a Deák Ferenc utca (fashion street my ass) sarkán kb. földbe gyökerezett a lábam. Egy toprongyos rasztahajú srác ütögetett egy felfordított, horpadt serpenyőnek kinéző valamit, mint kiderült, egy iszonyú ritka, hang nevű zeneszerszámot, és a hatás nem is annyira zene volt, mint egy általános vibrálás, amit nem lehetett nem érzékelni. Óriási tömeg gyűlt köré, tátott szájjal hallgatták.
Az ürgét, mint utóbb megtudtam, Pável Norbertnek hívják, baromi híres, de ennek dacára továbbra is utcazenészként él, és amikor Jean Michel Jarre nálunk koncertezett, őt is meghívta fellépni. (Mármint, belefutott a budapesti utcákon az előadásába és meghívta fellépni a másnapi nagykoncertre, szóval ennyire ilyen a csávó.)
Itt egy felvétel róla, de semmit nem ad vissza az érzésből:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése