A postásnak nehéz napja lehetett, és valószínűleg sejtette a bömbölő rádióból, hogy otthon van valaki, mégsem nyit ajtót a csengetésre (senkit ne érdekeljen, hogy azért, mert épp a zuhany alatt állt). Szóval először, érzésem szerint - de lehet, hogy ez túl jóindulatú feltételezés - megpróbálta beszuszakolni a túlméretes csomagot a postaláda nyílásán, ami persze nem sikerült. Majd, miután ettől feltehetőleg a csomag a sarkainál feltűnően megrongálódott, úgy döntött, nem hagy értesítőt, hanem inkább átdobta a cuccot a kerítésen. November van, esett az eső, de a frizura még mindig tart. Csakhogy nekem van ám egy kutyám, aki aszerint a szabály szerint éli az életét, hogy ami a földön van, az az övé.
Szóval most ez van:
Úgyhogy a ma délelőtti küldetés: helyreállítani a világ rendjét és jóvá tenni az élet általános igazságtalanságát - megyek a postára. Tekintve, mennyire asszertív személyiség vagyok, ez gyakorlatilag borítékolható sikertörténet lesz :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése