2012. november 21., szerda

Időről-időre nekem szegezik a kérdést oktatók, gyakorlók egyaránt, hogy én miért is nem megyek TTC*-re.

Minden egyes alkalommal meghökkent a dolog. Rengeteg okból. Egyrészt kb. egy éve kezdtem jógázni összesen, ami nem igazán sok, és ha még azt is hozzáteszem, hogy én kizárólag nyaktól lefele jógázom (és ezzel így teljesen jól meg is vagyok, köszönöm szépen), akkor meg gyakorlatilag semmi. OK, aránylag könnyen fejlődöm bizonyos dolgokban (másokban meg szinte semmit), látványos a gyakorlásom egy átlagos órán, de ugyebár ez azért van, mert vezetett órára eleve a kezdőbbek járnak...

A másik, hogy tényleg olyan baromi nagy szükség van a százhuszonhatodik 200 órás gyorstalpalóval kiképzett oktató-féleségre? Csak az Atma is futószalagon köpi magából az ilyen csajokat, van köztük 2-3 érdemleges, a többi felejtős, vagy bizonyos esetekben már-már veszélyesen tehetségtelen (és az utóbbi kategóriából is van olyan, akit bizony futtatnak ennek dacára és órákat tart, és hadd ne mondjak neveket, de mondjuk az illető maximum a kitartásával hívhatta fel magára a figyelmet - de még csak nem is amiatt oktat, hanem...). Szóval anyagilag nem sokkal kecsegtet a dolog, de ez még mindig nem a lényeg.

A lényeg az, hogy én nem akarok felelősséget vállalni mások testi épségéért, és pláne nem egy 200 órás tanfolyam után, amit olyan oktatók tartanak, akik szintén leginkább a saját hibáikból tanultak (amit fejenként szignifikánsan kevesebb mint 20 év alatt gyűjtöttek össze...), mert formális képzésük aztán rohadtul nincs, legtöbbjüknek. A tisztelet jár azon kivételeknek, akiknek jár.

Szóval ez.

Persze tök jól esik a kérdés meg minden, csak ne beszéljünk már hülyeségeket, ha kérhetném...

*jógaoktatói gyorstalpaló tanfolyam

Nincsenek megjegyzések: