2013. június 3., hétfő

Amit borzasztóan nehéz elmagyarázni a legtöbb embernek, hogy amikor adva van egy elvileg [szuper tehetséges és jó nevű filmrendező], és évek óta nem halad [élete főműve], mert nem jut előbbre [a szereplőválogatással], mert [Brad Pitt és Ryan Gosling nem értek rá], azon nem segít az, ha [addig is elkezd dolgozni valami Z kategóriás színésszel*], mert [hiába ugyanazok a jelenetek és állíthatja be a fényeket és csiszolhatja a dialógusokat], ez a sok rákészülő munka semmiben sem segítené elő azt, hogy [a film] majd jobban működjön [amikor Jesse Eisenberggel végre sikerül szerződést kötni]. Sőt, addig sincsen sikerélménye, hogy [halad a forgatással legalább], mert baromira nem, csak [zabálná a pénzt és az energiát] ez az egész bohóckodás [és szegény pót-színész is szarul érezné magát, hogy kapott is szerepet a csodás rendező filmjében meg nem is].

Persze ez az elmélet, és a gyakorlatban lehet, hogy [nem is olyan csodás a filmrendező] és [még egy Z kategóriás színészt sem tudna szerződtetni].

*Igazából az sem sokat segít, ha [Ben Affleck szívesen vállalná a szerepet], mert [a karaktere nem illeszkedik a rendezői elképzelésekhez].

2 megjegyzés:

Anna írta...

Egészségesen tenni kell a művésznek a közönségre. A tehetség eget kér. Asszem.

ee_version írta...

Hasonlóképp érzem én is.