Állításom: bármi iránti érdeklődésünk legpontosabb fokmérője, hogy ténylegesen mennyit foglalkozunk vele. Meglepő, de igaz, hogy ez független attól, az illető dolgot mennyire tartjuk fontosnak. (És szerintem senki nem halogat olyasmit, amihez sok kedve van, amit igazán szeretne. És lelkifurdalásunk sem az ilyen dolgok kapcsán szokott lenni.)
Várom az ellenérveket, de figyelmeztetném a nagyérdeműt, hogy feketeöves szobafilozófus vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése