2013. január 7., hétfő

Ülök Ferinél, konzultáljuk a bármit, közben csörög a telefon. Hívja egy ismerős, máshonnéti főépítész, hogy a harmadik ismerős tervét, ami csodaszép műemléképület varázslatosan gyönyörű bővítése, nem sikerült átnyomni valami csökött zuglói építési jogászon, mert a frusztrált nőci ragaszkodik valami irreleváns építési vonalhoz meg egyéb érdektelen dolgok, és ugyan, nem tudna-e Ferenc valamit tenni. Feri ezen a ponton már nagyon sajnálkozón mosolygott a telefonra.

- Hát, tudod, amikor mondtam az előbb, hogy őszintén sajnálom, ez volt alapvetően a reakcióm.
- De ismered azt a nőt? Nem lehetne valahogy a lelkére beszélni?
- Ismerem, hogyne, én hoztam ide rendet tenni. És rendet is tett. Semmi más nem érdekli, mint a szabályozás, és ezért van itt.
...
- De nem érti, hogy ez mennyire jelentős projekt?
- Dehogynem érti, de nem érdekli.

Hát, látatlanban is respekt a csajnak (és Ferinek), illetve itt ezen a ponton nagyon magamra ismertem.

Jogra kellett volna menni...

Nincsenek megjegyzések: