Imádom, hogy a "Hogy vagy? Mi van veled?" kérdéspár magyarul az esetek 99%-ában azt jelenti igazából, hogy "Van pasid? Mennyire komoly?", de praxisom során még senki nem bírta konkrétan ezt kérdezni. Én meg tudom másfél óráig is nyomni a bullsh*tet, ha ahhoz van kedvem :D
Gyáva ember ritkán ér célt...
4 megjegyzés:
Van pasid? Mennyire komoly?
Így nem ér! :D
Laca, lenne rá egy nagyobb összegem hogy ilyen és ehhez hasonló érzékeny kérdéseket ugyanúgy nincs merszed feltenni egy személyes beszélgetés során mint a posztban említett "gyáva ember"-nek. Interneten keresztül mindenki nagyon bátor. Nem kell ugyanis a másik ember szemébe nézni közben...
Egyébként meg, utalnék a hárommal ezutáni blogbejegyzésre: ha valakinek van pasija, és komoly, akkor már minden rendben van? És ha nincs, vagy nem komoly, akkor pedig kizárt, hogy az illető egyén jól éri magát a bőrében?
Nagyon nagy problémának érzem, hogy az emberek nem merik bevallani maguknak, ha per pillanat jól érzik magukat szingliként. Ez nyilván egy átmeneti dolog, és úgy tenni, mintha 27 évesen szinglinek lenni ab ovo rossz lenne, legalább akkora marhaság, mint amikor valaki "büszke" arra hogy szingli, mintha ez valami érdem lenne.
Szinglinek lenni, vagy párkapcsolatban élni, egyik sem nagy kunszt. Boldognak lenni az épp aktuális élethelyzetben (akár szingliként, akár nem), az kunszt. Bevállalni, hogy bár egyáltalán nem felelek meg a környezetem elvárásainak (bármit is vár el tőlem a környezetem), mégis jól érzem magamat a bőrömben, az kunszt.
Igazából erről beszélek itt hatszáz irányból közelítve hónapok óta. Hogy általában az emberek boldogsága attól függ, hogy mások úgy gondolják-e, ők boldogok. Mások véleménye lett az abszolút mérce, az élet gyakorlatilag minden területén.
Én nagyon próbálom máshogy, nem állítom, hogy 100% sikerrel, viszont ez a valamennyi is lassan 20 év munkájának eredménye.
Időnként jót tesz, ha az embert kiutálja az osztály :D
Megjegyzés küldése