Van, akinek jobban szeretek dolgozni, mint másoknak, de annyira senki sem prince charming, hogy még én fizessek a lehetőségért.
Pár napja azt hallgathattam a Petőfi esti műsorában, hogy aki 26 évesen a szüleivel él, az Pán Péter szindrómás, nem akar felnőni, nincs rá valid mentség. De most mi? Jelentkezzek be teszkó pénztárosnak, hogy legyen fix havi jövedelmem? Önkormányzatra aktát tologatni?
Pán Péter szindrómás a jó k*rva anyád.
2 megjegyzés:
Azt nagyon nehezen viselem, amikor valaki szakért, de látszólag egyáltalán nicnsen tisztában azzal, ami -az általa vizsgált tényezőkön kívül- befolyással lehet arra, amit vizsgál.
"Nincs rá valid mentség." Mintha emberek nem lennének tisztában a "nem létezik" állítások erősségével. Az ilyen sztem nem tudós, hanem kókler.
GRRRRR
Ért hozzá, nem az. Kérdés, kifogás-e, ha nekem fontosabb a szakmámban dolgozni, mint hogy mindenáron külön éljek. És tényleg lehet, hogy nem normális, hogy ebben a korban nem fontosabb. De nem érzem jól magam ebben a helyzetben, nagy jóindulattal sem.
Megjegyzés küldése