"Yay! We are so glad you are back home!"
És persze tudom, hogy aki külföldön tanul pár éve, az otthonról haza látogat, és ez így megy egy darabig, míg végül eldől, hogy melyik a végleges bázis, de kicsit azt éreztem, hogy ezt ő írhatja, de más helyette nem.
Mondjuk, Anna nem akadt fenn rajta, így én milyen jogon...
4 megjegyzés:
Hahaha, de, kicsit fennakadtam rajta. De kedvességnek szánták, és tulajdonképpen jól esik. Ami az országot illeti, nyilván Magyarországon vagyok otthon. (És ez szerintem már így is marad attól függetlenül, hogy hol élek majd.)
De néha ami a lakást illeti, inkább otthon vagyok az itteniben, mint a budapestiben. Azt gondolom azért, mert a lakás szempontjából sokat számít, az ember hol "lakja be" a környezetét, és erre most inkább itt van lehetőségem.
Leginkább otthon pedig azt hiszem Almádiban vagyok, pedig ott sosem éltem, csak nyaraltam.
Az a jó, ha az ember itthonból otthonba, otthonból itthonba megy.
(És, haha, ha az itteni ismerőseim írják, hogy we are so glad you are back home, akkor inkább értsék New Yorkra, mint Budapestre. :-D)
Ha már a témánál tartunk: érdekes megfigyelni, hogy az ide-oda utazgatás közben mindig van egy pillanat, amikor "leesik", hogy otthon vagyok, akár itt, akár tényleg otthon. De hogy mikor, az teljesen változó.
Na eleget szövegeltem. :-)
Persze, én tudom, meg igazad is van. Nekem az volt nagyon furcsa, hogy ők mondják ki, valahogy helyetted...
Anna, remélem tudod ám, milyen szerencsés (egészséges?) alkat vagy!;) Rengetegen működnek fordítva: honvágyuk van, amikor itthonról hazalátogatnak, és honvágyuk van, amikor otthonról hazajönnek.
Én azt szoktam mondani, hogy négyszer örülök egy hazalátogatásnak: egyszer, amikor innen elindulhatok végre haza, egyszer amikor megérkezem, aztán amikor onnan elindulhatok vissza, és amikor megérkezem... mindezt egy fapados retúrjegy áráért :DDD
:) Nekem ilyen szerencsés lelki alkatú barátaim vannak :)
Megjegyzés küldése