Ezt kaptam, és eszembe juttatott egy régi történetet.
Két évet jártam egy nyolcosztályos gimnáziumba, ami műfaja folytán is elméletileg a korosztály krémjét gyűjtötte össze. Hogy milyen hatékonysággal, azt ne firtassuk, mert összességében az iskola eredményei az ország középmezőnyébe estek, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy engem ebben az iskolában konkrétan kiutált az osztály, mert stréber voltam. Ez a kutya közönséges általános iskolámban, amit azon elv alapján választottak jó szüleim, hogy konkrétan egy saroknyira volt a házunktól, szóval semmi elit maszlag, ott érdekes mód senkinek nem szúrta a szemét az érdeklődésem vagy a teljesítményem, teljesen mainstream gyerek voltam.
Szóval a nyolcosztályos zseniképzőben pillanatok alatt periférián találtam magam, és nem csak simán leszartak, mint a pár barátomat, akik azért voltak ott is (sőt, az egyik barátnőm - a három közül - kifejezetten népszerű volt), hanem effektíve piszkáltak, csúfoltak és szemétkedtek. Persze ennek az erősember-klikknek is voltak vezetői, és természetesen lányok voltak, mert minden osztályközösségben a lányok keverik a szart.
És a sztori, ami eszembe jutott, az, hogy a második évem közepén a népszerű lányok legnépszerűbbike váratlanul meghívott a születésnapjára, nem is értettem. Előző nap még csordában röhögtek rajtam én már nem tudom miért, aztán egyszer csak meghívó. Nyilván nagyon el akartam menni, hát hogy a fenébe ne. Persze megbetegedtem a buli előtti nap, belázasodtam, és anyu nem engedett el, pedig szabályosan könyörögtem. És később visszajutott hozzám, hogy így jártam a legjobban, mert azért hívtak el, hogy jól kiröhögjenek.
De nem is ez a nagy sztori, szerintem ilyesmi azért egész gyakran megesik, a gyerekek kegyetlenek. Hanem, hogy én ebből firsthand gyakorlatilag semmire nem emlékszem, anyu említette nemrég. Az egész epizód szinte tökéletesen törlődött, pedig amúgy igen élénken emlékszem mindenre még kisgyerekkoromból is. És _ez_ rohadt ijesztő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése