Úgy tűnik, én vagyok az egyetlen (vagy legalábbis erős kisebbségben vagyok ezzel), akit nemhogy nem zavar, de kifejezetten az pörget a High Fidelityben, hogy nincs az az "és akkor rájött, és ezentúl már mindig, és boldogan míg meg nem" típusú lezárása a történetnek.
Mert őszintén, az életben ez mennyire gyakran esik meg? Mennyivel jellemzőbb, hogy valamire azt mondjuk "hát, én ezt soha többé", "rájöttem, és most már mindig", és aztán két hónap múlva cakkra ugyanabban a helyzetben találjuk magunkat... Aztán, ha ez a felismerés ismétlődik, vagy valami nagyobb horderejű esemény készít gondolkodásra, azzal kicsit jobban nő a valószínűsége, hogy talán rögzül a levont következtetés. Pavlov kutyája sem a második alkalommal kezdett nyáladzani a csengő hangjára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése