2013. január 18., péntek

Tegnap jógán találkoztam egy lánnyal, akit egy éve nem láttam. Óra után elmesélte, miért tűnt el ilyen hosszú időre. A történet lényege az volt, hogy ő G-ra mint mindenen felül álló példaképre tekintett régebben, és amikor G. magánélete nem várt fordulatot vett, ezt nem tudta összeegyeztetni a benne élő szupermen képpel, végtelenül csalódott volt, és ennyi ideig tartott, míg megbocsátotta a történteket. Azt is mondta, hogy pont egy éve (mint utóbb kiderült, lisztérzékenység miatt) a lány jó pár kilót hízott, és G. ezt állandóan szóvá is tette, mondván, dolgozzon ezen, hogy néz már ki, szedje össze magát. És ezt is nagyon nehezményezte a lány, mert hát pont olyantól jött a helytelenítés, akinek a véleménye nagyot nyom a latban.

A külső szemlélőnek természetesen mindig könnyebb, de úgy vélem, ebben a konfliktusban mindketten hibáztak. Egyrészt pont ez az, ami miatt senkit nem szabad magunk fölé besorolni, emberfeletti kvalitásokkal felruházni. G. is csak ember, és nem is mindig igyekszik ennek ellenkezőjét sugallni, ráadásul az is lényegében az ő személyes magánügye, ha igyekszik azt a benyomást kelteni, hogy ő aztán sosem hibázik. Az ember személyes vágyai, törekvései és az ebben való sikerek és kudarcok mind a magánügy kategóriába tartoznak. És ha, teszem azt, adott egy jógaoktató, akit én nagyon jónak tartok, sőt, tán életvezetési, urambocsá' spirituális kérdésekben is abszolút forrásnak értékelem, ez még mind nem jelenti azt, hogy az egész életét tökéletesnek kell (szabad!) tartanom, mert nem lesz az. Hogy mennyire nem lesz az, az sok mindentől függ, de borítékolható a csalódás. Pedig attól, hogy nem tökéletes ember, attól még továbbra is jó oktató, amit vállalt, és ami a többiekre tartozik, abban nincsen változás. (Ahogy akkor is lehet jó színész valaki, ha drogos, vagy csalja a feleségét, lehet kiváló zenész az, aki igazából egy primitív barom, összességében, jobb, ha nem tudunk olyan dolgokról, amik nem tartoznak ránk - biztos, hogy nem fogják emelni a dolgok élvezeti értékét.) Ez a lány hibája, szerintem.

G. hibája pedig az, hogy ő hiába hirdeti minden fórumon, hogy ő aztán nem kertel, egyenesen megmondja a bármit, attól ez még nem OK. A köztudomású seggfejség semmivel sem enyhébb, mint a meglepetésszerű. Tudhatta, tudnia kellett, hogy ez a lány mennyire felnéz rá, így azt is tudnia kellett, hogy mennyire mély nyomot hagy benne bármi, amit mond, vagy tesz. És az is tény, hogy tudomása volt róla, hogy ez a lány eléggé odafigyel a táplálkozására, és rendszeresen mozog (ráadásul hot ashtangát), ha emellett hízik, az talán nem feltétlen a lustaság következménye. Én nem tudom, miért hiszi azt bárki, hogy b*szogatni másokat dolgok miatt akármennyire is segítség azon dolgok helyretételében. Egy példát sem tudok erre. És bántani olyant, aki kiszolgáltatott, bármilyen okból, akkor is, ha ezt a megkülönböztető figyelmet nem kértük, sőt kifejezetten nem akarjuk, súlyosabb, mint olyant bántani, akihez semmi közünk.

2 megjegyzés:

Anna írta...

Lassú taps.
PA

ee_version írta...

Mire föl? :D