Egész egyetemi pályafutásom alatt két tantárgy volt, amit nem sikerült teljesen komolyan vennem (vagyis, helyesebb, ha azt mondom: egyáltalán nem). Az egyik a kortárs éptöri, a másik a közép 1. Amúgy mindkettő hallatlan népszerű volt az évfolyamban, és amúgy ugyanabból az okból nem bírtam értékelni őket: két one-man-showról van szó, ahol a fekete ruhás bácsi elmondta, miért hülye mindenki más. OK, biztos volt szó másról is, csak én nem vagyok kellőképp fogékony. Mindenesetre a közép vizsga volt az egyetlen, amin valaha puskáztam*. Az elemzendő épületnek sikerült kideríteni a nevét, de a funkcióját nem, viszont ennek ellenére én bizony írtam róla vagy 20 sort, ha már fűtenek rám. Állítom, hogy az elemzésem nem volt jelentősen rosszabb, mintha tudtam volna, miről beszélek - és ezt alá is tudom támasztani**. Persze elkaszáltak (mit persze, szinte biztos, hogy random osztogatták a pontszámokat, mondjuk ez esetben fair volt), de nem is ez a szép, hanem hogy az épületelemzésre Cs. bácsi saját zseniális kezének saját zseniális írásával ott állt: "intelligens semmitmondás, 2 pont - de csak a szövegre".
Hát, ez az intelligens semmitmondás utoljára a pályafutás ezen pontján lehetett indokolt, és baromira nem értem, miért kell komoly, elismert építészként is ilyesmivel növelni a karakterszámot a publikációkban, hivatalos levelekben, szakmai barátságot megalapozni vágyó érdeklődő megkeresésekben, árajánlatokban és gyakorlatilag minden egyébben? (Tudniillik baromi nehéz lefordítani, ami magyarul sem jelent az égvilágon semmit - és azt persze nekem kell.)
*Építészek erre most csak legyintenek, mert a vizsga állt - hasamra ütök - 10 pontért feleletválasztós kipuskázható kérdésből és további 50 pontért két kifejtősből, amikre, ha nem tudtad, mi az épület a képen és mit mondott róla a tanár, sanszod nem volt. Ez utóbbit nem lehetett gyakorlatilag kipuskázni (vagyis nekem és a körülöttem ülőknek nem ment, biztos rá kellett volna készülni - bár az kb. annyi, mint megtanulni), a többit meg hagyták. A kétezer oldalas közép tankönyvek minden padsorban több példányban voltak nyitva, és hangosan súgták a teremben keresztül-kasul a válaszokat egymásnak a népek, senkit nem érdekelt.
**Ugyanis a következő vizsgaalkalmon tudtam, és úgy rizsáztam nagyságrendileg ugyanakkora fellengzős bullsh*tet, és arra maximális pontszámot kaptam.
3 megjegyzés:
jó neked, hogy tervezéselmélet előadásod nem volt. akkoriban én éppen rendszeresen okoskodtam éptöri tanszékes tanárnénivel kortárs elméleti kérdésekben, és tervelméletből sikerült kettes (2-es) vizsgát írnom. igaz, legalább elsőre.
az is egy afféle egyszemélyes show volt, WérGidának a festettszőke korszakából (első órára rózsaszín ingben jött be, az nagyon megmaradt). hihetetlen egy ripacs volt.
Hát, igen, abból szerencsésen kimaradtam :) Viszont emlékszem, hogy Tünde nagyon ki volt bukva, hogy ő nem is érti, miről beszél ez az ember, annyira cirkalmasan fogalmaz, és akkor merő kíváncsiságból beleolvastam a dolgaiba, és azt szűrtem le, hogy: semmiről. Arra alapoz, hogy a hallgatóság valahol a mondat közepén elveszti a fonalat, tehát nem veszik észre a turpisságot. Ebben a műfajban másik kedvencem Sebeők János, de ő valami csoda folytán nem foglalkozik építészettel :D
az a baj, hogy ha még értelmes dolgot is mondott (volna), az egész olyan showman-es volt, hogy nem lehetett komolyan venni. nem volt még 40 éves (vagy kb. annyi), de máris önmaga túlzó paródiája volt, és erre nagyon haragszom, mert az ilyen seggfejek miatt jön nekem azzal több régi nemépítész ismerős, hogy "mer az építészek azok csak álmodoznak".
Megjegyzés küldése