- 2084. pont olyan, mint most, csak mélyen zengő hang narrálja.
- Aztán jön a poszt-apokaliptikus kétségbeesés kiváltotta egymásba kapaszkodás, amit a könnyebbség kedvéért nevezzünk szerelemnek.
- Persze az önbecsapás csak ideig-óráig működik, aztán jön a torschlusspanik.
- Újabb vad "szerelem", valószínűleg párhuzamos kapcsolásban, de hinni azt nagyon muszáj, valamiben.
- Ez az egész helyzet kezd fojtogatóvá válni, tulajdonképp az elköteleződés semmilyen formában nem megy, nem személyzeti problémák voltak.
- Így hát merjük kimondani, hogy minden férfi disznó, nem ám csak a főhős. A többes szám segít enyhíteni az önreflexióból adódó súlyos következtetéseken.
- Ugyanakkor mégis szar gyökértelenül.
- Jaj, jaj, mitévő legyek. Bal vállon a kisördög, jobb vállon a kisangyal, a főhős pedig egy rajzfilmfigura.
- Kis intermezzóban emlékezzünk Latinovitsról, mindazonáltal lehet ám, hogy nem is csak róla, mert nem csak ő szenvedett méltatlanul, és tépték szét, vélt bűnök miatt. Meg marcangolta magát, ami önmagában épp elég nagy büntetés, nemde?
- Most már egészen biztos, hogy mégis a főhősről van szó, aki majd mindennek dacára győzni fog, mert igaza van. Az érzelmi szálról időközben valahol sikerült elkanyarodni, itt már alapigazságokról és elvekről van szó, asszem.
- Vázoljuk hát a fájdalmasan reális jövőképet, ami felé robog ez a romlott világ.
- A tömeg persze mit sem sejt, leköti a cirkusz.
- A főhős feladta, lelép, de előtte még elnézést kér az okozott károkért. Biztos lesz majd jobb egyszer, de a Paradicsomba a bűnösök nem léphetnek, ugyebár.
2012. december 30., vasárnap
Jó ez az új Bonanza lemez
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése