2012. december 30., vasárnap

Jó ez az új Bonanza lemez

  1. 2084. pont olyan, mint most, csak mélyen zengő hang narrálja.
  2. Aztán jön a poszt-apokaliptikus kétségbeesés kiváltotta egymásba kapaszkodás, amit a könnyebbség kedvéért nevezzünk szerelemnek.
  3. Persze az önbecsapás csak ideig-óráig működik, aztán jön a torschlusspanik.
  4. Újabb vad "szerelem", valószínűleg párhuzamos kapcsolásban, de hinni azt nagyon muszáj, valamiben.
  5. Ez az egész helyzet kezd fojtogatóvá válni, tulajdonképp az elköteleződés semmilyen formában nem megy, nem személyzeti problémák voltak.
  6. Így hát merjük kimondani, hogy minden férfi disznó, nem ám csak a főhős. A többes szám segít enyhíteni az önreflexióból adódó súlyos következtetéseken.
  7. Ugyanakkor mégis szar gyökértelenül.
  8. Jaj, jaj, mitévő legyek. Bal vállon a kisördög, jobb vállon a kisangyal, a főhős pedig egy rajzfilmfigura.
  9. Kis intermezzóban emlékezzünk Latinovitsról, mindazonáltal lehet ám, hogy nem is csak róla, mert nem csak ő szenvedett méltatlanul, és tépték szét, vélt bűnök miatt. Meg marcangolta magát, ami önmagában épp elég nagy büntetés, nemde?
  10. Most már egészen biztos, hogy mégis a főhősről van szó, aki majd mindennek dacára győzni fog, mert igaza van. Az érzelmi szálról időközben valahol sikerült elkanyarodni, itt már alapigazságokról és elvekről van szó, asszem.
  11. Vázoljuk hát a fájdalmasan reális jövőképet, ami felé robog ez a romlott világ.
  12. A tömeg persze mit sem sejt, leköti a cirkusz.
  13. A főhős feladta, lelép, de előtte még elnézést kér az okozott károkért. Biztos lesz majd jobb egyszer, de a Paradicsomba a bűnösök nem léphetnek, ugyebár.
 Igazi békebeli koncept-album. Szintipop mjúzikel. Tetszetős :)

Nincsenek megjegyzések: