2012. december 10., hétfő

Szóval, hogy a boldogság és az elégedettség nem ugyanaz.

És az elégedettség és a motiválatlanság sem.

Kimutatták, hogy az anyagi helyzet igenis mutat összefüggést az emberek boldogságával - de csak addig, amíg arról van szó, hogy van-e mit enni meg van-e valami fedél a fejük fölött. Ha a legalapabb szükségletek biztosítottak, a statisztikai átlag boldogságszint nem emelkedik tovább: az emberek a vágyaikat az aktuális helyzetükhöz kalibrálják - és az elégedetlenségre hajlamosak (tehát a túlnyomó többség) az életkörülményeiket maguktól értetődőnek veszik, helyzetüket a náluknál gazdagabbakéhoz viszonyítják.

Gyakran kapom magamat azon, hogy várom, hogy dolgokon túl legyek, és akkor majd milyen jó lesz. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Csak ha végre vége lesz a tanévnek, az érettséginek, a félévnek, az egyetemnek, az anyámkínjának, ezekkel múlik az élet is el szép lassan.


"Did you know that for pretty much the entire history of the human species, the average life span was less than thirty years? You could count on ten years or so of real adulthood, right? There was no planning for retirement, There was no planning for a career. There was no planning. No time for plannning. No time for a future. But then the life spans started getting longer, and people started having more and more future. And now life has become the future. Every moment of your life is lived for the future - you go to high school so you can go to college so you can get a good job so you can get a nice house so you can afford to send your kids to college so they can get a good job so they can get a nice house so they can afford to send their kids to college."

Nincsenek megjegyzések: