- ...és akkor meséltük a Marikának*, hogy megvolt a Dávid első kiállítása, és el volt olvadva. Hogy ezt neki miért nem mondták, hogy ő mindig úgy aggódott, hogy hova fogják felvenni, bizonytalan művészélet, mi lesz ebből a gyerekből... Hát ez csodálatos! Nade persze nomen est omen.
- Izrael királya?...
- Nem, hát Dávid annyit tesz: kedvelt, szeretett, egyesítő.
- Na jó, hát ezzel az erővel én vagyok Isten ajándéka...
- Az is vagy! De hát az ajándék néha kéretlen, nem mindig örülnek neki...

Imádom a családom :D

*Varrónő, 80 éves, kezdetektől csinálja az alakra igazításokat az üzletnek, és nincs igazából saját családja, mi vagyunk neki, szeretjük és szeret minket.

Valami csoda lehet ott Orfűn mégiscsak, ez kb. milliószor jobb volt, mint a Sziget búcsúkoncert. Még felvételen is.


[1:08:13!!!]

Belefutottam egy olyan problémába, hogy amikor az itthoni vezetéknélküli hálózatra (amit_nyilván_ nem a család egy tagja állított be, hanem már nem is tudom, melyik okos és segítőkész ismerős) apu frissen ajándékba kapott tabletjével próbálunk csatlakozni, akkor nemhogy nem sikerül, de a többi gépet is ledobja. És jó 5 perc, meg lokális (és néha globális) újraindítás, mire vissza tud kecmeregni minden. A probléma nem ez. A probléma az, hogy begugliztam, mi lehet az oka, és a "hülyéknek lépésről-lépésre" leírásokat sem tudom követni. Mi lesz, ha még öreg és buta is leszek? Még ennél is öregebb és butább?

Van valahol olyan tanfolyam, hogy "IT beégés ellen"? Hogy hogyan kell a tovább gomb nyomogatásánál egy hangyányival összetettebb számítástechnikai machinációkat ön-és közveszély okozása nélkül végrehajtani?...

Nagyon-nagyon szégyellem magam :(

Inception

Ilyet akarok játszani!!

"Dóri, te szeretnél gyereket?"

Aha, pont itt tartok, hogy most ezen kell épp gondolkodnom.

(Igen.)

Fordítok. Normális szakszótár vagy szakkönyv hiányában legfőbb támaszom a proz.com, ahol a fordítók egymás kérdéseire válaszolnak.

A dolognak nyilvánvalóan jelentős hátrányai vannak, például a mai élményem.

A fordítandó kifejezés: pillérvázas monolit vasbeton szerkezet, vázkitöltő falazatokkal. A kérdező nem szakmabeli, beidézi az eredeti mondatot: "Az épület statikai szerkezete pillérvázas monolit vasbeton szerkezet, vázkitöltő falazatokkal." Jön az okos segítő, aki magát a terület szakértőjének titulálta az oldal rendszere szerint. És ezt bírja válaszolni: "A mondat csodás. A monolit concrete constructionnal tudok segíteni."

Biztos, hogy szakmabeli? Pontosan melyik szakma?... 

Dollár árverés

Egyik matekórán dollár árverést játszottunk. A játék menete az, hogy licitálni lehet egy előre megadott összegre, mondjuk 1000 Ft-ra. De a trükk az, hogy az általad a játék során bemondott legnagyobb összeget mindenképp be kell fizetned, függetlenül attól, megnyerted-e.

A dolog vége az, hogy a kevés gazdag jóval a licit tárgyát képező összegeket mond már, mert a céljuk ezen a pontos csupán az, hogy a veszteségüket minimalizálják. Megértésem szerint a megfelelő hozzáállás lehetőleg bele sem kezdeni a játékba, vagy legalább meghatározni, mi az az összeg, amiért nem kár, ha odavész.

Ez a játék a háborúk lélektanát tükrözi viszonylag pontosan. Meg a buszra várást a menetrend ismerete nélkül, amikor gyalog is reális a távolság. Meg sok minden mást is.

Lecserélem a ruhatáram és más ember leszek tőle? Igen, ez biztos a legjobb recept arra, hogy szilárd önazonosságot fejlesszünk és tartós személyiségfejlődést tapasztaljunk.

Különösen az a része tetszik, amikor kidobja minden korábbi ruháját. Praktikus, nem? Alternatív megoldási módok: kiirtani a facebookról a nemkívánatos múltbéli eseményeket, haragot tartani és egyúttal állandóan cserélgetni a baráti kört, külföldre költözni.

Alex igazi problémája az, hogy szar zenét csinál (és egy orbitális seggfej)*, de ezen is biztos segít majd az új gardrób.

*És mindkettővel jobb volt a helyzet, amikor még szar ruhákat viselt, ez a legszebb az egészben.

A kapcsolati tőke nagy úr, úgy tűnik, érdemes érte például olyan embereket meghívni LinkedInen, akikkel jó két éve rendkívül teátrálisan szakítottunk meg mindennemű kapcsolatot és töröltük visszamenőleg az életünkből.

Minden nap tanulok valami újat :D

Hallottatok már kutyát dorombolni? Az enyém olyant is tud. Vagy legalábbis irtó egyenletesen, megszakítás nélkül horkol, a teljes teste berezonál rá. Mindezt a feltétlen rajongás jeléül :)

Sose kell macska.

Olyanokon gondolkodtam, hogy például

• Miért jönnek a nők merevítős push-up melltartóban jógára? Hátul kapcsosban.
• Másik nők meg hot ashtangára (36°C, 60% pára) szivacsos sportmelltartó+hosszú ujjú (!!!) póló+azon hanyagul félrecsúszó nagy kivágású rövid ujjú póló (pulcsi?) kombinációban?
• És némely férfiak miért veszik le a leheltvékony atlétapólót az óra negyedénél? De sosem azok ám, akiktől nem venném zokon, csak a szőrös hátú hájasak.
• Miben reménykednek azok, akik ugyan az alsóneműt is csuromvizesre izzadták, de semmiképp sem zuhanyoznak le, viszont magukra fújnak fél palack - szigorúan kókuszillatú - dezodort?

Néni sétál át a helyenként fehér, helyenként latyakszürke Csobánka téren. Megszólítja az egyik illegális árus:

- Jaj, de rég láttam! Hogy tetszik lenni?
- Jól, köszönöm, élvezem a tavaszt!

Majdnem írtam egy büszke bejegyzést arról, hogy igenis képes vagyok abbahagyni dolgokat, mielőtt elromlanak, mert például a TBBT-t se nézem már. De aztán találtam másik oldalt, ahol fent vannak az új részek.

Rosszabb, vagyok, mint Berzsián.

"...I have to remember that I bought it for someone in the fall of 1983 pile but didn't give it to them for personal reasons.
- That sounds...
- Comforting.
- Yes."

In fact that sounds totally depressing. Hogy bírja nemhogy megtartani, de egyenesen használni?... Ezt nem értem.

Ja, megvan, Rob az az ember, akinek személyisége teljes spektrumából kizárólag a balfaszságával tudok szívből azonosulni, de amúgy totális idióta.

Mennyire menő már!!!!!

25 éves, olasz, kézműves, muffos acél váz, és gyakorlatilag új, az előző tulaj gyűjtötte ezeket, én leszek az első, aki használja.

És piros a kereke :)

Éjszakai fürdőzni megyünk a párommal. Nincs kedved csatlakozni? Nyugodtan hozz magaddal valakit!

Semmi gond, sőt, az én kurva anyámat.

Bocsánat

"A facebook stalking olyan, mint a pisilés: mindenki csinálja, de nem szokás beszélni róla."

/Neve elhallgatását kérő (?) szerző/

Óriás lúzernek érzem magam.

Építészeti konferencia, főnök megkért, menjek el két előadásra, mert ő nem lesz itthon, hogy meghallgassa. Az előtte lévők nem érdekeltek, tehát a 9-kor kezdődő eseményre 11-re érkeztem. A regisztráció a terem hátuljában volt, kutya nem nézte, ki, merre és miért megy. Azért én szépen odamentem, kicsengettem a részvételi díjat, meghallgattam az előadásokat (nem derült ki belőlük semmi, amire kíváncsi voltam), és akkor ebédszünet.

Témában tájékozatlanok számára magyarázom, hogy ezek a rendezvények leginkább azért nem ingyenesek, mert kapni lehet érte kreditpontot (de én még nem vagyok kamarai tag szóval az nekem nem jár), meg mert adnak ebédet.

Hát az utolsó előadás felénél elkezdtek szállingózni kifele az emberek a teremből, hogy a sor elején álljanak a svédasztalnál. Mert ez egy ilyen kulturált szakma. Én végighallgattam, meg utána a kérdéseket is, mert amúgy a téma eléggé fontos volt. Igen, még az "ingyen" ebédnél is fontosabb. Szóval, mire kiértem, már kígyózó sor volt a csoffadt salátához meg a szárazra melegített húsokhoz, és ilyen 3 méter magas asztaloknál állva lehetett volna őket fogyasztani a sok kardigános, zsinóron lógó szemüveges építésznéni, meg kikönyökölt sötétszürke (hajdan fekete) zakós sörhasú építészbácsi között, akiknek átlagéletkora 55 volt. Szóval szépen eljöttem.

Így kell 3000 Ft-ot fizetni reklámok, meg fontoskodó BME-s oktatók hallgatására.

Ja és a számlát nem jó címre állították ki.

Szóval a pánik:

A google maps szerint otthonról a munkahelyem 17,9 km-re van.

A HÉV padlójának magassága 825 mm. A jógacuccomból csak a matrac 1,8 kg, minden sallanggal 4-5 kg, a bicikli 10 kg, a táskám alapból 100 tonna (jó,szóval az is van vagy 3-4 kg).

Én még nem látom kristálytisztán, hogyan fogom ezt a valóságban ténylegesen megoldani...

Holnap déltől lesz bicikli(kezdeménye)m :D

Kezdek pánikolni :D :D :D

"We went to university for 4+ years to ensure that we could all understand each other and to guarantee that we'd never be understood by anyone else, ever again."

Nem megy nekem ez a keleti bölcsesség.

Hogy például "engedd el, és megkapod". De nem ám csak úgy "oké, valószínű, hogy nem jön össze", hanem teljesen le kell mondani róla. Rendben, akkor fordítok magyarra: "amikor már nem kell, megkapod". Hát kösszépen. És ennek próbája nyilván az, hogy akkor sikerült tökéletesen az elengedés, ha még csak föl se húzod magad rajta, hogy akkor kapod meg, amikor már rohadtul nem is érdekel.

Megeszem a kalapom, ha értem, ez embereket hogyan bír megnyugtatni.

Az van, hogy legszívesebben pár egészen közeli barátomat tiltanám le a p*csába facebookon. És azért nem teszem, mert valahol ez egy gyáva és nem a lényegre koncentráló megoldás lenne. Hanem szólni kéne, hogy figyelj, gyöngyöm-bogaram, amit csinálsz, az nem tartalom megosztása, hanem effektív szpemmelés a gyomorforgatóbb fajtából. És azért nem teszem, mert már többször próbálkoztam ezzel (ha nem is ilyen szavakkal), és egész konkrétan az volt a reakció, hogy "ha zavar, tiltsad le". Persze, valóban. Csak vajon ő ezt teljesen átgondolta, hogy csak azokhoz akar beszélni, akik teljesen, tökre ugyanannyira be vannak gőzölve, mint ő?

Úgy érzem, hogy azok, akikre kíváncsi vagyok, már ki sem látszanak a gennyes áradatból semmilyen közösségi felületen, és ez így nincsen rendben, és biztos, hogy én csinálok rosszul valamit. Mondjuk csak 2-3 ember termeli a visszataszító masszát, de basszus, én ezekkel az emberekkel igazából, a valóságban jóban vagyok.

Is it OK to hate your friends?

Egy barátom mesélte, hogy azon gondolkodott, hogy ha úgyis napi 10 órát dolgozik, és elvileg kötetlen a munkaideje, és elvileg heti 40 órás, akkor elvileg csinálhatna magának szerdai szünnapot, és az milyen jó lenne. És most nem is a dolog mögött rejlő életszérűtlen naivitás a kérdés, csupán annyi, hogy miért pont szerda? Ő azzal indokolta, hogy így sosem kéne egyhuzamban két napnál többet kibírnia a munkahelyén. Ugyanakkor egy háromnapos hétvége, az már valami.

Ha bármilyen elosztásban dolgozhatnátok heti 40 órát, hogyan osztanátok el?

Az másnak is van, hogy néz egy filmet, és tudja, mi fog történni, mert egész egyszerűen dramaturgiailag úgy logikus, és nagyon-nagyon drukkol mégis, hogy ne kelljen végignézni? Van a történeteknek, mint a népmeséknek egy sztenderd forgatókönyve, ahogy legjellemzőbben tükrözik a valóságot, és nekem ettől a forgatókönyvtől feláll a szőr a hátamon. Nem akarom, hogy az orvos megcsalja a feleségét a páciensével; nem akarom, hogy meglássa a srác barátnője, amint a srác egy másik lánnyal félreérthető, de amúgy igazából teljesen ártatlan helyzetben van; nem akarom, hogy két ember úgy beszéljen utalásokban, hogy igazából nem ugyanarra gondolnak, és a félreértés óriási kalamajkát indítson el (egyáltalán, különösen ouch a kalamajka minden formája). De annyira nem, hogy amikor attól félek, hogy ez jön, legszívesebben kikapcsolnám a filmet. És pedig lehet, hogy nem ez történik (oké, nem valószínű), csak unom, utálom, idegesít.

Azon gondolkozom, hogy az hogyan történt, hogy régen nagyon jó pasinak tartottam a Nagy Ervint, de most már nem, és ráadásul úgy nem, hogy már a régi képein sem? Hogy tud valami így visszamenőlegesen is elmúlni? Mással is történt már ilyen?

:)

"Megőrültem azoktól, akiknek csak félig van igazuk. Gyűlöltem a vélemények áradatát, a bizonyosságot, a könnyed csevegést Kubáról, Oroszországról meg a gazdaságról, mert a szavak kemény váza alatt a tudatlanság és a tájékozatlanság szakadéka tátongott; és bizonyos értelemben a tudni nem akarásé is."

Olvassátok el A kültelki Buddhát!

Mikor lesz karácsony?

Szilveszter környékén sétáltam hazafelé, előttem egy apuka ment a kislányával. A kislány egyszer csak ezt kérdezte:

- Mikor lesz már karácsony?
- Hát most volt, kislányom, majd egy év múlva!
- De hiszen esik a hó!!

A kulturált ember

• szája elé teszi a kezét amikor tüsszent
• csukott szájjal, halkan eszik
• mikor belép valahova, köszön
• a politikai véleményét, mint bármilyen más véleményét, akkor fejti ki, ha kérdezik; ha mindenképp széles plénum előtt kívánkozik ki belőle, igyekszik rövidre fogni és a lényegre hagyatkozni; és sosem feledi, hogy - noha ez igen sajnálatos - elképzelhető, hogy eme széles - vagy akár szűk - plénum nem minden tagja ért maradéktalan egyet vele - mindezt úgy, hogy az illető nem nyáladzó őrült vagy tájékozatlan debil hülye, még csak nem is elvakult fanatikus (egy gondolatkísérlet erejéig engedjük meg ezt a feltételezést) -; és habár jól esne/esik ezen embereket jól felrázni, mégis mindig tud úgy fogalmazni, hogy a másik ne zsigerileg reagáljon, bántódjon meg egy életre és menjen el a kedve az élettől vagy legalábbis a kulturált ember társaságától, hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy véleménye ismertetésének a világon bármi teteje legyen

Kis hazánkban jelenleg igen csekély számú a kulturált ember, ezért terjed olyan könnyen az összes cseppfertőzéssel átvihető vírus.

Vannak emberek, akikkel ha három percre kettesben maradsz, már a magánéleted legmélyebb bugyrairól tudakozódnak , kvázi "nekem elmondhatod, értek én mindent". De ilyen alig-ismerősökről van szó, tényleg.

Értem én, hogy emberi kíváncsiság, de nem attól lenne izgi amúgy, hogy ismer, és azért? Elvégre a pletykalapok is celebek viselt dolgaival vannak tele, nem a járókelőkével.

A Petőfi emlékezik Cipőről.

Elhangzik, így ebben a formában, hogy "bár alapból nem játszunk Republic-ot itt a Petőfin". És én ezt rohadtul nem értem. Mármint, őszintén, 2-3 slágeren kívül kifejezetten vakaródzom a Republic zenéitől és tényleg jó ideje nem csináltak semmit, ami hozzám is eljutott volna, tehát ha aktívak is voltak, valószínűleg már a csúcson túl, ugyanakkor nem értem az _elvi_ problémát a zenéikkel. Ha az a baj, hogy régi, akkor milyen alapon játszanak ezeréves Limp Bizkitet (ma volt). Ha az a baj, hogy nem igazán karakteres zeneileg (ma már? - nem tudom, ehhez nem értek), akkor miért játszanak bármit a 30Y-tól (meg eleve...).

Én személy szerint nagyon szeretem, ahogy a Petőfi zeneileg válogat, hogy milyen előadókat ismertet meg aránylag széles közönséggel, és bár anno nem gondoltam, hogy különösebben közszolgálatnak, és így adóval támogatandónak minősülne egész nap popzenét játszani, mostanra be kell lássam, az adó léte igen pezsdítőleg hatott a magyar zenei életre. De azt nem gondoltam, hogy koncepciózusan nem játszanak egy csomó mindent.Végül is teljesen logikus

Összességében csak annyit akartam mondani, hogy teljesen oké, hogy "alapból nem játszanak Republic-ot", csak én ezt talán kihagytam volna a nekrológ 4 sornyi szövegéből...

Az angolban nincs külön szó a szeretetre és a szerelemre, és az angolszász kultúrkörből importált gondolataink ezáltal érzésem szerint szükségtelenül túlfűtöttek.

Hint: amikor valami alapvetőről, a létezéshez szükségesről, szilárd alapról van szó, az nem a szerelem. Ami nem azt jelenti, hogy a szerelem nem fontos vagy nem kell az élethez, csak nem kéne építeni rá semmit...

Sounds legit

Legújabb elhatározásom: nem feltenni kiprovokált kérdéseket, nem kimondani kiprovokált mondatokat. És nem is provokálni másokat, persze. Mert valahogy muszáj most már csökkenteni a bullshit-koncentrációt a környezetemben, kezd igen illatos lenni...

"De miért láncos lakatot vennél? Hogy fog az kinézni a derekadon?"

Igen, ez valóban a legrelevánsabb szempont :D

Ja és ha most már nagyon témánál vagyunk, igen, én is ki szoktam nevetni azokat, akik olyanokon paráznak, mint pl hogy életük párja más lányok képeit lájkolja a facebookon. De most elgondolkodtam, hogy nem gáz-e tényleg, ha tisztes férjek távoli ismerős lányok hónapokkal korábbi profilképére kommentálják, hogy szép. Szóval hogy azzal _véletlen_ nem futhattak össze.

Szeretnék

• egy ingruhát, amiben olyan tökéletes homokóra alakom lesz, mint Katniss Everdeennek a reapingen
• egy kis tetoválást a fülem mögé
• meg egy baromi nagyot a hátamra
• egy táskát, amibe belefér minden cuccom, és nem nézek ki úgy vele, mint egy egyhetes osztálykirándulásra indult általános iskolás, aki elkallódott a nagy Budapesten
• egy pici lakást a XI. kerületben, a szép részén, ahol sok fák vannak, meg Bauhaus, de én nem olyanban laknék, hanem olyanban, ami új és vannak benne ilyen extrák mint hőszigetelés, például
• egy alapozót, amitől nem csúnyább a bőröm, mint mielőtt rákentem (azt gondolnám, ez nem egy olyan képtelen nagy elvárás, de tévednék)
• szakmailag inspiráló _és_ rendszeres munkát
• fehér Converse cipőt, aminek nagyon örülnék, hogy végre megvettem és aztán sose hordanám, mert csak farmerrel mutat igazán, de azzal együtt meg már üt mindent és 10 centivel alacsonyabbnak látszanék benne, nem is szeretnék fehér Converse-t
• budapesti John Butler Trio koncertet

Így hirtelen most csak ennyit, szerintem nem irreális :)

Március 21-én fellép az A38-on a Walk off the Earth! De nem is az, hanem, hogy már minden jegy elkelt!!

Van még remény :)

Marilyn Manson Sweet Dreams a Petőfin.

Made my day.

Jól elviccelek én itt a guilt free three koncepciójával, de vajon mennyire van rendben, ha az embernek van ilyen? A lehetőségek hiánya vagy megléte vajon releváns-e a hűség szempontjából? Vagyis, hogy inkább oké-e Nigellába beleszeretni, mint a kolléganőbe, mert hát Nigella híres és egy másik országban él, nem jelent reális fizikai veszélyt a kapcsolatban. De mondjuk ha a kolléganő abszolúte nem érdeklődik, boldog házasságban él, akkor már jobban ér beleszeretni?

A másik, ami nem világos, hogy a "megtörtént, de nem jelentett semmit, nem érdekel az a nő" hogy lehet ugyanabban az univerzumban valid mentség, ahol szintén valid koncepció a guilt free three, vagyis, hogy "bele vagyok zúgva, mint az ágyú, de ne félj egy percet se, semmi esélyem nála"....

Izlandon most jobb idő van, mint itt. De vajon milyen általában? És milyen lesz jövő tavasszal? Akarok-e odamenni, ha Göteborgban kockára fagytam szeptemberben?

Egyébként akarok :)

Jól lehordtam a Vakvilágot, pedig annyira szépen rámutat arra, milyen elemien borzasztó a jelen pszichológiai trend... Ha nem túlozta volna el szinte az olvashatatlanságig, akkor bátran ajánlgatnám mindenkinek.

"Szeretem magam, mert különleges vagyok, tökéletes úgy, ahogy vagyok, aki nem ért velem egyet, nem tiszteli a véleményemet, ha valami jó, abból a több még jobb..."

"Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa."

Nem csak a matematikához nincs királyi út.

Most olyan dolgokról fogok írni, amikhez nem értek igazán.

Például táplálkozástudományról. A táplálék egyik mérhető paramétere a glikémiás index. Amennyire én értem, ez azt fejezi ki, hogy mennyire emeli az adott étel a vércukorszintet. Ha magas glikémiás indexű dolgokat fogyasztunk, a vércukorszintünk hirtelen az egekbe ugrik, majd ugyanilyen hirtelen visszaesik mélyre, ami többek között rohamszerű éhségérzetet okoz. Ismereteim szerint a dietetikusok álláspontja, hogy alacsonyabb glikémiás indexű ételek fogyasztására kell törekedni, hogy a vércukorszintünket egy megfelelő és kiegyensúlyozott értéken tudjuk tartani.

Valahogy így van ez a boldogsággal is. A nassolás megfelelője ez esetben az impulzusok hajhászása. Ha valaki minél több és minél intenzívebb boldogságélményre törekszik, tönkreteszi a hasnyálmirigyét. Vagyis a máját. Vagyis az életét. Lokális boldogságmaximum elérésének legegyszerűbb módja: intravénás heroin. Ugye kezd derengeni, hova próbálok kilyukadni?...

Ezt gondolom én a hosszú életen át tartó, állandó és stabil boldogságról: tudatos "táplálkozás" nélkül nem fog menni.

- Evolution isn't an opinion, it's fact.
- And _that_, is your opinion.
- ...I forgive you. Let's go home.

Aki engem választékosan fogalmazott cirkalmakkal próbál megvezetni, az nagyon nagy fába vágta a fejszéjét. Mellékesen rögtön listázódott a nemszeretem-emberek közé. Tiszteljük egymást annyira, hogy érveket ütköztetünk, nem pedig bűvésztrükköket próbálunk elsütni.

Sokkal-sokkal több matematikát kéne tanítani az iskolákban, és sokkal jobban. Nem számtant, hanem matematikát. Nem feltétlen valaminek a rovására, hanem úgy pluszban rá a mindenre, akkor is, ha semmi affinitása hozzá a diáknak. Ugyanis kell, hogy tudja mindenki, vagy legalább minél többen, hogy van olyan, hogy valami igaz, hogy van olyan, hogy valami hamis, hogy van olyan, hogy nincs "kivéve ha", hogy van olyan, hogy irreleváns a kontextus, hogy van olyan, hogy egy bizonyításnak van vége, hogy van olyan, hogy egy tényt ötmillió év múlva sem fognak tudni felülbírálni, hogy van olyan, hogy nem kell hozzátenni, hogy "a tudomány jelen állása szerint", vagy "sokszor láttunk már ilyent a történelem folyamán, és szinte biztosra vehető, hogy most is".

Ugyanis az összes többi maszatolós, csúsztatós, kenegetős, szuggesztív, lebutított, grafikonon szemléltetett, elismert szakember által kifejtett nagy-nagy igazságok mögött két perc alatt látható lesz a takargathatatlan lényeg, a turpisság, vagy a teljesen mezei hazugság, gyakorlatilag bármiféle lexikális tudás vagy háttérismeret nélkül, ha az ember megtanulta használni az eszét.

Csak a szellemi megerőltetés még a fizikainál is fújabb a köznek.

"Seriously. Welcome to Happily Ever After, Rosaline.
You live in a united and prosperous Verona. And you don’t have to hang out with people who get married within hours of meeting.
You won the freaking Shakespeare tragedy lottery.
p.s. I hear that Paris guy ain’t half bad. Oh, he’s dead, too? YEAH MAYBE YOU SHOULD JUST COUNT YOUR BLESSINGS THEN."

Ezt meg kellett őriznem az "örökkévalóságnak", Tumblr-en 2 óra múlva már a múlté lesz.

Rohadtul ki kéne nyomtatni és be kéne keretezni igazából.

Mindenkinek baja van a Kedvesemmel, meg hogy hogy lehetett ezt küldeni, de a nagy hőbörgők közül még egy sem tudott válaszolni arra a kérdésemre hogy melyiket küldte volna inkább, vagy hogy egyáltalán tudja-e, mik voltak még versenyben.

Hát, így könnyű.

Ha elfogyna a kakukkfű, vágjál az ablakból!

Én csak annyira tudok főzni, amennyire elég, ha olvasni tudok hozzá. Ez egyébként meglepően sokra elég.

Az indiai hagyományok szerint állítólag a háziasszonyok nem kóstolgathatják főzés közben az ételt, nem tudom, hogy oldják meg. A trial and error elég sok elrontott menün keresztül alakulhatott ki...

Annától lopott ötletek

Akarnál-e limitált szuperképességeket?

Pl: akárhova eljuthatnál egy szempillantás alatt, kivéve, hogy utána muszáj volna annyi időt aludnod, mint amennyi alatt hagyományos módon odaértél volna.

Vagy: utazhatsz az időben - 15 másodpercet. Erre rögtön itt van két nemtriviális felhasználási mód:
- Elhívni randira a kiszemeltet, ha nemet mond, erase and rewind :)
- Vita közben, ha nagyon felidegesít a másik, gyorsan jó nagyot belerúgni, felpofozni, megölni, akármit, majd ezáltal lehiggadva visszatekerni és rendes hangnemben folytatni a vitát (vagy menni még egy kört)...

Szerintem zseniálisak :)

• Nem érdemes túl jó/szép bringát venni, ellopják.
• Nem érdemes olyan bringát venni, amit nem szeretsz, mert nem fogod használni.
• Ha túl nehéz a kerékpár, nem fogod tudni felpakolni a HÉV-re.
• Akármilyen könnyű a váz, max 1-2 hónap, és fel sem fog merülni, hogy a HÉV-re pakolászd, vagy mert belejöttél, vagy mert totál eleged lesz az egészből.
• A robusztus, vastag kerekű gép nem érzékeny az utak rossz minőségére, bátrabban bele lehet hajtani vele bármibe.
• A robusztus, vastag kerekű gépet sokkal nehezebb hajtani.
• A filigrán kerékpárral muszáj kerülgetni a kátyúkat, és ha valami egyenetlenségre ráfutsz, dobja az egész gépet, főleg, ha nem vagy rutinos.
• A könnyű gépet csak addig könnyű hajtani, amíg nem pakolod rá a kistáskát, a nagytáskát meg a jógacuccot.
• Aki kerékpárral jár, tartsa csak a jógamatracát a stúdióban (vegyen még egyet), a két béna táska helyett meg vegyen egy rendes biciklikompatibiliset, a csomagtartót meg felejtse el.

Szeretnék az a lány lenni, aki gyönyörű acélvázas fixie-vel suhan át a városon és egy pici táskába belefér az összes cuki cucca, és nem problémázik hülyeségeken...

♥

Jártunk a bringaexpón.

Nem lesz egy olcsó sztori ez a biciklizés :)

Priceless, amikor a kedves régi ismerős összevont szemöldökkel méreget percekig, majd rákérdez, van-e egyáltalán dioptria a szemüvegben, vagy kizárólag kiegészítőnek hordom :D

Mondjuk ezt már hordanám tán úgy is, tény.

Azt k*rvára bírom, hogy megvan, miért szabad embereket b*szogatni, mert az bátorítás, és könnyebb életre biztatja őket, és mi az, ami szent és sérthetetlen.

A túl sovány nőknek nyugodtan be lehet szólni, a kövérek csak teltkarcsúak meg igazi nők. A nimfomán p*csák csak megélik a szexualitásukat, teljes életet élnek és nem tagadnak meg maguktól fölöslegesen semmilyen örömöt, míg az alapvetően monogám és csak fontos párkapcsolatban gondolkodó lányok elfojtásban élnek és frusztráltak és biztos komplexusosak is. A butákat nem szabad bántani, mert az diszkriminatív, az okosak meg vegyenek vissza magukból, és egyébként is, a sok gondolkodásnak mindig rossz vége lesz.

Mindenki bekaphatja.

(OK, igazából csak G., de ő tövig...)