"Megőrültem azoktól, akiknek csak félig van igazuk. Gyűlöltem a vélemények áradatát, a bizonyosságot, a könnyed csevegést Kubáról, Oroszországról meg a gazdaságról, mert a szavak kemény váza alatt a tudatlanság és a tájékozatlanság szakadéka tátongott; és bizonyos értelemben a tudni nem akarásé is."
Olvassátok el A kültelki Buddhát!
10 megjegyzés:
Szóval akinek nincs közgazdászpéhádéja Kubából és/vagy Oroszországból, az nem is beszélgethet róla?...
És hogyan mérik a "tudni nem akarást"?
A környezetvédelem nagyon divatos dolog manapság, rengetegen beszélgetnek róla. És hallgatom őket, és borul az agyam, mert lóf...t nem tudnak az egészről, mégis hihetetlen magabiztossággal állítják a bődületes baromságokat.
És aztán mindig rájövök, hogy tök fölösleges bemorculni rájuk. Hogy nem azzal van a baj, ha az emberek (laikusok) beszélgetnek róla.
Épp ellenkezőleg: azzal van a baj, ha nem beszélgetnek róla. Az a ugyanis tökéletes érdektelenség bizonyítéka.
Ha viszont beszélgetnek róla, az azt jelenti, hogy mégiscsak érdekli őket valamennyire. (v.ö. "tudni nem akarás") Ha érdekli őket, legalább egy picikét, akkor nagyobb esélye van, hogy oda fognak figyelni, amikor egy szakember kezd beszélni róla (feltéve hogy röviden és közérthetően beszél), vagy amikor készül egy dokumentumfilm (lehetőleg nem hosszabb 45 percnél), vagy amikor a döntéshozók új törvényt készülnek alkotni róla.
És ez jó. Legalábbis jobb a tökéletes érdektelenségnél.
Szerintem.
A könyvben nem egészen erről van szó, hanem a meggyőződéses emberről. Az említett példában gondolj arra, aki kreacionista, és azt gondolja, hogy a Föld 6000 éves, és nincs klímaváltozás és ha lesz özönvíz, az Isten büntetése a bűnös emberiségre.
Na egy ilyen emberrel megpróbálni értelmesen beszélni a környezetvédelemről, az nem picit bosszantó, meg a vehemenciája nem annak a jele, hogy valahol azért mégis érdekli a téma, hanem dühös, hogy bele akarsz nyúlni a világképébe és fel fog rajta háborodni és ordítozás lesz belőle, párbeszéd meg nem.
Szóval, amit említesz, az a tájékozatlanság, ami bosszantó, igen, de nem baj. Amiről a könyv beszél, az a vak meggyőződés és aztán bármilyen érvből készített barikád a meggyőződés köré, nem pedig tények alapján a vélemény finomítása.
"Szóval, amit említesz, az a tájékozatlanság" - az idézet is a tájékozatlanságot említi, "a szavak kemény váza alatt a tudatlanság és a tájékozatlanság szakadéka tátongott".
Vak meggyőződésről nincs szó a bemásolt idézetben.;) Persze ettől még a könyv szólhat a vak meggyőződésről.
Egyébként, minden ember "meggyőződéses".
Minden embernek van egy-két olyan téma az életében, amiről van egy elképzelés a kis fejében, és nem hajlandó letenni róla akkor sem, ha körülötte mindenki azt állítja, téved.
Biztos, hogy nekem is van olyan dédelgetett teóriám, ami nem képezi vita tárgyát, mert én tudom, hogy az úgy van, és kész.
És biztos vagyok benne, hogy neked is van ilyen.
De a legtöbb embernek maximum 1-2 ilyen téma van az életében, minden mással kapcsolatban kompromisszumképes és meggyőzhető.
Egyszer leszólított egy lelkesen gorangázó fickó a körúton, tél volt, hideg, és az irhabundám volt rajtam. Épp ráértem, beszélgettem vele kicsit. Nagyon szórakoztatónak találtam, pedig az ő kis "meggyőződéses" témájáról beszélgettünk, vegetáriánus életmód, állatvédelem és ilyesmik. Nyilván nem találtam volna szórakoztatónak, ha nem tudom előre, hogy mit fog mondani, és hogy nem meggyőzhető. Így viszont vicces volt :P Nyomogattam kicsit a "gombjait" :D
Az idézet kontextus nélkül valóban nem pont arról szól, amiről a könyvben, ezt azért nem vettem észre, mert nekem a könyvben elhangozva tetszett meg. És különösen amiatt, hogy nem azt mondja egyszerűen, hogy "nincs igazuk", hanem, hogy "akiknek csak félig van igazuk", ez nagyon megfogott, mert tényleg gyakori.
A meggyőződéses ember nálam nem azt jelenti, akinek meggyőződése van, hanem aki a meggyőződését hangosan és megkerülhetetlenül hangoztatja minden lehetséges fórumon, nem lehet leállítani, nem lehet vele megvitatni. Szóval nem elég, hogy nem nyitott a vitára, de azt sem fogadja el, hogy nem értesz egyet. Ha úgy tetszik, térítő.
A könyvbéli karakter, aki kapcsán ez a gondolat elhangzik, a narrátort gyakorlatilag belehajszolja, belemacerálja a kooperációba, annak ellenére. hogy a főszereplő nem is ért vele egyet. De egyszerűbb (neki) megcsinálni, amit az illető akar tőle, mint megpróbálni kiverekedni magát a helyzetből. Persze ez nem jó hozzáállás.
A lényeg az volna, hogy engem egész addig nem zavar, ki mit gondol, amíg az én gondolkodásomat nem próbálja hackelni vele, és ha mégis erre vállalkozna, elvárom tőle, hogy jobban tudja, vagy legyen hajlandó megvitatni, mert ha sem-sem-sem, akkor egyszerűen egy szar alak és kész.
"akkor egyszerűen egy szar alak és kész" - :DDD
Valóban, a meggyőződéssel nincs baj, a "térítő" munkával van.
Elég csak a keresztes háborúkra vagy a dzsihádra gondolni.
Mennyivel szimpatikusabb a zsidó vallás: vagy zsidónak születtél, vagy ráb...tál.:)
Néha beszélgetünk a nagy világvallásokról, hogy a kereszténység meg az iszlám megpróbálta elterjeszteni saját magát (kicsit ilyen vírus-jelleggel :D), ellenben a buddhisták meg a hinduk (roppant szimpatikus módon) nem szoktak téríteni...
Maradjunk annyiban, hogy a zsidó vallás ebből a szempontból jobb, ugyanakkor nem sorolnám a szimpatikus vallások közé - és most nem a zsidókról beszélek, hanem a vallásról as is. Inherens mód idegeníti el a követőit minden más kultúrától, szabotálja a vegyes házasságot, és aztán kárpótolja őket kis felsőbbrendűségi érzéssel, ami, wait for it, szintén nem segíti az asszimilációt.
(Ha valami csoda folytán idetévedne olyan olvasó, aki nem ismer, közölném, hogy nem vagyok antiszemita, sőt, konkrétan félig zsidó vagyok, a nagymamám holokauszt túlélő, de pont ezért van elég rálátásom erre a vallásra ahhoz, hogy ilyen megfigyeléseket tegyek - természetesen a véleményem ettől még csak vélemény, de nem megalapozatlan és nem is ellenséges.)
Maradjunk annyiban, hogy csak egyetérteni tudok a fenti mondatokkal.:)
Ha bármi közelebbi közöm lenne a zsidó valláshoz, valsz nem találnám szórakoztatónak/szimpatikusnak ezt a "vagy zsidónak születtél, vagy ráb...tál" hozzáállást (sem). De mivel egyik (általam is ismert) felmenőm se volt eléggé zsidó ahhoz, hogy magával a vallással komolyabb kapcsolatba kerüljek, sokkal szimpatikusabbnak találom, mint a keresztény vallást, amivel volt szerencsém alaposan megismerkedni személyesen is... (Lehet ám, hogy ha beleásnám magamat a hinduizmusba/buddhizmusba, az se tetszene :P)
Alapvetően az van a vallással, hogy keretet ad az életnek, méghozzá nem egyénre szabottat. És vannak, akik szeretik, vagy jól tűrik a kereteket, vagy nem foglalkoztatja őket ez az egész, és vannak, akik nem bírják elviselni a keret puszta tényét, független attól, hogy amúgy kilógnak-e belőle, vagy sem.
Tünde barátnőm mondta, hogy én az egyik legjobb keresztény vagyok, akit ismer, teljesen úgy viselkedem, ahogy az a vallás elvárja (leszámítva természetesen minden szertartást). Csak hát ez nálam belső késztetés, és eléggé biztos, hogy ha nem volna belső késztetésem, mások kedvéért nem csinálnék semmit, nem szoktam.
A keleti vallások nyugati fejjel sokkal keményebbek, mint a nyugati vallások. Ami látszik belőle, az nagyon vonzó is lehet akár, de a gondolkodásmódja annyira gyökeresen más, mint a nyugati lét logikája, hogy igen nagy feladat volna teljesen elsajátítani. Kedvenc magyartanárom mondta egyszer, hogy szerinte nyugati ember keleti vallásban alapvetően maximum addig jut, hogy nem eszik húst.
Én azt szoktam mondani, hogy vallásra csak azoknak van szüksége, akiknek nincs elég erős belső késztetése.
Kedvenc magyartanárodnak pedig kellene beszélgetnie kicsit Matyival :D
A keleti vallásokban pont a gyökeresen más gondolkodásmód a szimpatikus. Az egyik kedvenc olvasmányom Purun bagát csodája Kiplingtől. Rövid, fentvan neten, ha érdekel, keress rá. Maga az alapszituáció csodálatos, hogy Purun Dász "húsz esztendeig ifjú volt, húsz esztendeig harcos (...), és húsz esztendeig családfő. (...) Most otthagyta mindezt - úgy, ahogy az ember ledob egy fölöslegessé vált köpenyt." Filmajánlónak meg álljon itt a Kundun - ha még nem láttad. Persze a könyv(ek) biztosan jobb(ak), de én a filmet nagyon szeretem.
A vallás sokat ad mindenféle embernek, nem tudom, mert én nem ebben nőttem fel, aki meg tudja milyen, az nem biztos, hogy sterilen le tudja választani a gondolkodása többi részéről.
Természetesen az a jó a keleti vallásokban, hogy máshogy gondolkodnak. És van egy csomó nyugati ember, aki úgy tűnik, eléggé messze jutott bennük, pl Richard Gere. Ettől függetlenül a többség tényleg csak az ilyen külsődleges dolgokig jut el, és a tanárom is csak ezt mondta. Hogy annyira nagy és annyira idegen fajta erőfeszítés ez a nyugati elmének, hogy a nagy többség visszapattan róla, egyszerűen nem nekünk van kitalálva.
Megjegyzés küldése