Nem csak a matematikához nincs királyi út.
Most olyan dolgokról fogok írni, amikhez nem értek igazán.
Például táplálkozástudományról. A táplálék egyik mérhető paramétere a glikémiás index. Amennyire én értem, ez azt fejezi ki, hogy mennyire emeli az adott étel a vércukorszintet. Ha magas glikémiás indexű dolgokat fogyasztunk, a vércukorszintünk hirtelen az egekbe ugrik, majd ugyanilyen hirtelen visszaesik mélyre, ami többek között rohamszerű éhségérzetet okoz. Ismereteim szerint a dietetikusok álláspontja, hogy alacsonyabb glikémiás indexű ételek fogyasztására kell törekedni, hogy a vércukorszintünket egy megfelelő és kiegyensúlyozott értéken tudjuk tartani.
Valahogy így van ez a boldogsággal is. A nassolás megfelelője ez esetben az impulzusok hajhászása. Ha valaki minél több és minél intenzívebb boldogságélményre törekszik, tönkreteszi a hasnyálmirigyét. Vagyis a máját. Vagyis az életét. Lokális boldogságmaximum elérésének legegyszerűbb módja: intravénás heroin. Ugye kezd derengeni, hova próbálok kilyukadni?...
Ezt gondolom én a hosszú életen át tartó, állandó és stabil boldogságról: tudatos "táplálkozás" nélkül nem fog menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése