Azon gondolkozom, hogy az hogyan történt, hogy régen nagyon jó pasinak tartottam a Nagy Ervint, de most már nem, és ráadásul úgy nem, hogy már a régi képein sem? Hogy tud valami így visszamenőlegesen is elmúlni? Mással is történt már ilyen?
4 megjegyzés:
Névtelen
írta...
Persze. Változunk. Állítólag 6-7 évente kicserélődik a személyiségünk :) De akár egy fél éves külföldön-tartózkodás (= sok-sok, 6-7 évre elegendő új élmény) elég ahhoz, hogy az ember a korábban attraktívnak vélt hapsi előtt döbbenten földbe gyökerezzen "emmegmiafene" arckifejezéssel :D
Hát, nem tudom, nekem ilyen még nem volt. Olyan igen, hogy már nem tetszik, megváltozott, de olyan nem, hogy visszamenőleg nem tetszik. Ja mert én most abszolúte fizikai tetszésről beszélek, nem rajongásról vagy beleszeretésről vagy ilyesmi. A jó pasi az jó pasi (legalábbis eddig azt hittem...).
Egyébként ebben az esetben az van, hogy ahogy öregszik az Ervin, lesz egy ilyen makacs, rosszindulatú vagy legalább rosszhiszemű szúrósság a tekintetében, és nem nagyon van más, ami ellensúlyozza, egy kemény szúrós pasi lett, de most már a régi képeiben is ezt látom, ott is megvolt, csak volt mellé más is, hamvas fiatal báj, jobbára.
"A jó pasi az jó pasi" - hát de perszehogynem, a jó pasi pusztán ízlés kérdése, az ízlésünk pedig változik :) Persze ebben az esetben lehet, hogy nem ez történt, lehet, hogy tényleg Ervin a "hibás".;)
Jó lenne tudni, hogyan kell szépen megöregedni. Azt hiszem, az ember belseje ráíródik az arcára az évek során. Van egy kolléganőm, most fog nyugdíjba menni, folyton mosolyog, meg nevet, és az egész arca nevetős akkor is, ha épp nem nevet. És szép fehér haja van. Meg lova. Szívesen lennék olyan ennyi idősen, mint ő :D
Bingo! Az ember bizonyos koron túl "felelős az arcáért", kiül rá, milyen ember, hogy hol lesznek ráncai, hogy mennyire törődött magával, a testi és lelki egészségével.
Egyébként nekem alapvetően azok a pasik szoktak tetszeni, akik szimpatikusak, és én ettől látom őket szépnek is. Olykor igen meglepő embereket (pl Kőhalmi...). És ezért azt hiszem, egy "rosszfiú" sem tetszik, meg ilyen kemény legények, mert én velük az életben sem tudnék mit kezdeni.
4 megjegyzés:
Persze.
Változunk.
Állítólag 6-7 évente kicserélődik a személyiségünk :)
De akár egy fél éves külföldön-tartózkodás (= sok-sok, 6-7 évre elegendő új élmény) elég ahhoz, hogy az ember a korábban attraktívnak vélt hapsi előtt döbbenten földbe gyökerezzen "emmegmiafene" arckifejezéssel :D
Hát, nem tudom, nekem ilyen még nem volt. Olyan igen, hogy már nem tetszik, megváltozott, de olyan nem, hogy visszamenőleg nem tetszik. Ja mert én most abszolúte fizikai tetszésről beszélek, nem rajongásról vagy beleszeretésről vagy ilyesmi. A jó pasi az jó pasi (legalábbis eddig azt hittem...).
Egyébként ebben az esetben az van, hogy ahogy öregszik az Ervin, lesz egy ilyen makacs, rosszindulatú vagy legalább rosszhiszemű szúrósság a tekintetében, és nem nagyon van más, ami ellensúlyozza, egy kemény szúrós pasi lett, de most már a régi képeiben is ezt látom, ott is megvolt, csak volt mellé más is, hamvas fiatal báj, jobbára.
"A jó pasi az jó pasi" - hát de perszehogynem, a jó pasi pusztán ízlés kérdése, az ízlésünk pedig változik :) Persze ebben az esetben lehet, hogy nem ez történt, lehet, hogy tényleg Ervin a "hibás".;)
Jó lenne tudni, hogyan kell szépen megöregedni. Azt hiszem, az ember belseje ráíródik az arcára az évek során.
Van egy kolléganőm, most fog nyugdíjba menni, folyton mosolyog, meg nevet, és az egész arca nevetős akkor is, ha épp nem nevet. És szép fehér haja van. Meg lova. Szívesen lennék olyan ennyi idősen, mint ő :D
Bingo! Az ember bizonyos koron túl "felelős az arcáért", kiül rá, milyen ember, hogy hol lesznek ráncai, hogy mennyire törődött magával, a testi és lelki egészségével.
Egyébként nekem alapvetően azok a pasik szoktak tetszeni, akik szimpatikusak, és én ettől látom őket szépnek is. Olykor igen meglepő embereket (pl Kőhalmi...). És ezért azt hiszem, egy "rosszfiú" sem tetszik, meg ilyen kemény legények, mert én velük az életben sem tudnék mit kezdeni.
Megjegyzés küldése