Jól elviccelek én itt a guilt free three koncepciójával, de vajon mennyire van rendben, ha az embernek van ilyen? A lehetőségek hiánya vagy megléte vajon releváns-e a hűség szempontjából? Vagyis, hogy inkább oké-e Nigellába beleszeretni, mint a kolléganőbe, mert hát Nigella híres és egy másik országban él, nem jelent reális fizikai veszélyt a kapcsolatban. De mondjuk ha a kolléganő abszolúte nem érdeklődik, boldog házasságban él, akkor már jobban ér beleszeretni?
A másik, ami nem világos, hogy a "megtörtént, de nem jelentett semmit, nem érdekel az a nő" hogy lehet ugyanabban az univerzumban valid mentség, ahol szintén valid koncepció a guilt free three, vagyis, hogy "bele vagyok zúgva, mint az ágyú, de ne félj egy percet se, semmi esélyem nála"....
11 megjegyzés:
Nem tudom megmagyarázni, de sokszor előfordult a "megtörtént, de nem jelentett semmit, nem érdekel az a nő". Azt hittem, fog érdekelni, de nem.
Az első kérdésre nem tudok érdemben válaszolni, a másodikra viszont azt hiszem, igen ;)
Egy kapcsolat normális esetben egyszerre testi és lelki kapcsolat. Ha valamelyik fele hiányzik, az vagy "csakszex", vagy plátói kapcsolat, én egyiket sem sorolom a "valódi" kapcsolatok közé.
A "megtörtént, de nem jelentett semmit" arra utal, hogy a kapcsolat testi fele megvolt, a lelki viszont hiányzott.
A "bele vagyok zúgva, de semmi esélyem nála" azt jelenti, hogy a kapcsolat lelki fele megvan, a testi nincs.
Nem mindegy, melyik 50% hiányzik?;)
(Oké, nyilván embere válogatja, nekem pl. tökmindegy, melyik 50% hiányzik, ha rájövök, hogy a másik 50% megesett, fel is út, le is út - de ha valaki nem ilyen radikális, ha az egyik 50%-ot hajlandó elnézni, nem értem milyen alapon tehetné tiltólistára a másik 50%-ot?)
Laci: azt hisze, nem volt egyértelmű: itt a hűségről van szó. Van egy ilyen koncepció, hogy guilt free three, ami azt jelenti, hogy mindenkinek lehet 3 álom nője/pasija, valaki híres és csillogó, akivel, ha valami csoda folytán adódna lehetősége, lelkifurdalás nélkül lefekhet, és a férje/felesége nem szólhat egy rossz szót sem. És azon gondolkodtam, hogy ez vajon mennyire OK.
Enikő: azt nem tudom, hogy engem mennyire zavarna, ha fizikai síkon lenne csak történés, ugyanis nem tudom elképzelni, hogy ilyen van. Abban viszont eléggé biztos vagyok, hogy nem érdekelne, a férjem Nigellába szerelmes, vagy a kolléganőjébe, ugyanannyira gáz - a történésekre való esély szerintem teljesen irreleváns. Sőt, a történés maga is, ha már itt tartunk.
Én se tudom elképzelni, hogy valaha le tudnék valakivel feküdni érzelmek nélkül.
De nem vagyunk egyformák, biztosan van olyan ember, akinek ez megy.
Elképzelhető, hogy én* azért tartom egyformán elfogadhatatlannak akár a testi, akár a lelki "fél" megtörténtét, mert velem sose történne meg a "csakszex" verzió, a plátói szerelem meg - hát, szóval, egy gyakorlatilag vadidegen emberbe szerelmesnek lenni, csupán az énekhangja / színészi teljesítménye / retusált fotója / főzési szokásai / stb. alapján, ez számomra kicsit azt jelzi, hogy egy álomképbe, egy made-up ideálba szerelmes, és (mert?) én nem vagyok elég jó, nem vagyok elég közel ehhez az "ideálhoz". Akkor meg lehet menni tovább keresgélni az "ideált" :P
A kolléganő szerintem annyiban különbözik Nigellától, hogy elképzelhető hogy őt tényleg _ismeri_, tehát nem egy álomképpel szemben "maradtam alul", hanem egy hús-vér emberrel szemben. A végeredmény persze ugyanaz: nem akarok én lenni a szamár, aki csak azért jó, mert nincs ló. Lehet menni próbálkozni a kolléganőnél, vagy keresni valakit, aki hasonlít a kolléganőre, aki jobban megfelel az igényeknek. Ha én nem vagyok elég jó neki, az azt jelenti, hogy _ő_ nem elég jó _nekem_.
*(meg, ha jól értem, te is)
Én nem tudom, hogy mit lépnék, ha ilyesmi megtörténne, de az biztos, hogy nem azon múlna, Nigella, vagy kolléganő. A csakszex verziót meg hasonlóképp, igen nehezen hinném, de feltéve, hogy tényleg ez van, még mindig ott egy másik szelete az ügynek: a megaláztatás. Abban a hipotetikus esetben, ha tényleg nem lenne érzelmi háttér és nem is tud az ügyről senki más, akkor talán menthető a helyzet. De ha mindenki rajtam röhög meg engem sajnál, tehát ezzel a kis akcióval sikerült széles plénum előtt megalázni, akkor rohadt mindegy, hogy érzelmileg mi volt benne, hiszem felém érzelmileg a minimális figyelem sem.
Baromi kemény dolgok ezek, és pont a lényeges oldaláról nincs sokat szó.
Az emberek ritkán jutnak el arra a következtetésre, hogy bármennyire is szeretem X-et, ha X-nek nem én vagyok a megfelelő nő (márpedig, ha félrekúr vagy a kolléganőjébe/Nigellába szerelmes, akkor szemmel láthatóan nem tudja/érzi, hogy én vagyok a legmegfelelőbb, legalábbis a legmegfelelőbb ebben az évezredben/univerzumban), szóval ha neki nem én vagyok A NŐ, akkor nekem meg nem ő a párom ("másik felem", tökmindegy minek nevezzük).
Valahol, valamikor, valaki azt mondta: az ideális férfi egy hajszállal jobban szeret téged, mint te őt. Talán egy film volt, egy anya tanácsa a lányának, nem emlékszem tisztán.
De van benne valami.:)
Az van ezzel, hogy a szerelem elmúlik, és kérdés, hogy mi marad utána, és vajon mindkét fél hajlandó-e belerakni a nem kevés munkát a kapcsolatba, hogy működjön. És az erről való döntést szerintem nem sértődéses alapon kéne meghozni. Vagyishát, tehet róla az az ember, hogy beleszeretett Nigellába? Nem. A kérdés, hogy mit lép, mi a terve, helyre akarja-e hozni ami elromlott, vagy sem. Meg hogy én helyre akarom-e hozni. A válságjel az, ami, fontos, de mérlegelés tárgya.
Ha a férfi jobban szeret, mint én őt, akkor én kevésbé szeretem őt mint ő engem, azaz számára nem én vagyok az ideális nő, vagy ez a szabály nem szimmetrikus, és ha a szabály nem szimmetrikus, akkor én nem hiszem el :D
A szabály teljesen szimmetrikus.
Az, hogy ő jobban szeret engem, mint én őt, még nem zárja ki, hogy én vagyok neki az ideális nő.
Attól, hogy ő jobban szeret engem, mint én őt, még simán lehet, hogy én jobban szeretem őt mint bármelyik másik férfit a világon (tehát nekem ő a Nagy Ő).
És lehet, hogy van olyan nő, aki jobban szeretné őt, mint én, de az egyéb tulajdonságait szummázva az "összpontszáma" mégis kevesebb lenne, mint nekem.;)
Nono!
"Az ideális férfi egy hajszállal jobban szeret téged, mint te őt": ha ez szimmetrikus, akkor a másik oldal szerint "az ideális nő egy hajszállal jobban szeret téged (a férfit), mint te őt". Szóval ez vagy nem jó definíció mégsem az ideálisra, vagy az élet alapszablya, hogy egy kapcsolatban legalább az egyik fél nem a megfelelő emberrel van :D
Nem az a szabály szimmetrikus, hanem a másik.
Ne kelljen már ezt elmagyaráznom ennyire részletesen, érted te, miről beszélek!:D
A férfiak nagy többsége alapvetően nem monogám típusú, ellenben a nők nagy többségével, ezt a built-in aszimmetriát hivatott ellensúlyozni az az aszimmetrikus szabály, hogy ideális kapcsolatban a férfi hajszállal jobban szereti a nőt mint fordítva.
Szerintem a monogámia nem tartozik a témához. Ha egy férfi monogám, nem csal meg, ha nincs is annyira oda értem, ha meg nem monogám, előbb-utóbb megcsal, vagy legalább nagyon szeretne, és szenved. Szóval az egy másik kérdés, zavar-e, ha nem monogám a párom (igen), és ettől gyakorlatilag független, hogy szeret-e "eléggé". Amúgy meg az van, hogy nem tudhatom és nem is érdekelhet, szeret-e, az én szempontomból az fontos, hogy engedje, hogy szeressem. És ha ezt úgy "hagyja", ráadásul monogám mód, hogy közben nem szeret, akkor nem normális. Meg nem boldog. Meg nem valószínű.
Megjegyzés küldése