Don't Forget To Be Awesome
2013. március 28., csütörtök
Lecserélem a ruhatáram és más ember leszek tőle? Igen, ez biztos a legjobb recept arra, hogy szilárd önazonosságot fejlesszünk és tartós személyiségfejlődést tapasztaljunk.
Különösen az a része tetszik, amikor kidobja minden korábbi ruháját. Praktikus, nem? Alternatív megoldási módok: kiirtani a facebookról a nemkívánatos múltbéli eseményeket, haragot tartani és egyúttal állandóan cserélgetni a baráti kört, külföldre költözni.
Alex igazi problémája az, hogy szar zenét csinál (és egy orbitális seggfej)*, de ezen is biztos segít majd az új gardrób.
*És mindkettővel jobb volt a helyzet, amikor még szar ruhákat viselt, ez a legszebb az egészben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
külföldre költözni?...
egyébként meg, hogy jutottunk innen: https://eeversion.wordpress.com/tag/alex-day/ oda, hogy Alex "egy orbitális seggfej"? Mi történt?...
Külföldre költözni, meg minden egyéb: ezekre a dolgokra megvan az ésszerű indok is. Az ember normális esetben azért cseréli le (és általában nem egyszerre) a ruhatárát, mert megtetszenek neki új ruhák vagy unja, elhordta a régieket; azért költözik külföldre, mert jobb munkalehetőséget kapott vagy olyasmit tanulhat, amit itthon nem, stb. (A facebook kozmetikázásra meg, egye fene, ha állásra pályázik az ember vagy ilyesmi. De embereket és eseményeket virtualice visszamenőleg törölni az életünkből szerintem lélektanilag mindenképp problémás...)
Viszont sokan csinálják ezeket a dolgokat önvizsgálat helyett. "Nem jött be Anglia? Itt sincs baráti köröm? Egyedül vagyok és nem jutok egyről a kettőre? Akkor irány Olaszország, a déliek barátságosabbak!" Ez ugyanaz a kívülről befelé építkezés, amiről korábban már írtam.
Alex egy seggfej, mindig is az volt. Ettől még baromi okos és szórakoztató és csinál egy csomó vagány dolgot (pl a Twilight videói), de ez semmit nem változtat azon, hogy lényegében seggfej.
(Azt meg csak a dolog margójára még, hogy pontosan tudod, mennyire jól tolerálom a seggfejeket eleve, szóval...)
Hű, ez, ez érdekes.
A ruhák cseréjének a jelentősége mellett nem tudok ilyen könnyen elmenni. Régebben értetlenül álltam az előtt hogy emberek miért adnak ilyen nagy jelentőséget az öltözködésüknek. Aztán lassan körvonalazódott előttem az (a trivialitás persze), hogy elsőre elsősorban a ruháim alapján ítélnek meg mások. Amiért nem is hibáztatok senkit, a ruháimat nem valahogy véletlenül szoktam magamon találni, tehát szabad belőle következtetéseket levonni. És ami kellemetlenebb: az öltözködésem befolyással van a saját viselkedésemre. Az öltözetek jelmezekké és szerepekké válnak. Jó lenne ezen felülemelkedni, de az eddigi tapasztalat az hogy nem könnyű.
Mostanra az kezd bennem megszilárdulni hogy mégis, kívülről építkezünk befele. Belül nem találom a "jó ember leszek" kapcsolót ami fel kellene pöckölni ahhoz hogy másnaptól jó emberként éljek tovább. Az elhatározás nem ér szinte semmit. Az életem sok kis apró tettből áll össze. Belőlük építem fel ami vagyok és leszek. A valóságban nem jut más csak a cselekvés. Emiatt én pro-Alex vagyok ebben. Szerintem igen, más ember lett amikor lecserélte ruháit. Csak valószínűleg nem történt alapvető és jelentőségteljes változás. De a változás része lehet ez is. Ideális esetben talán ez az utolsó lépés, nem pedig az első.
Tíz (épületekre nézve tizenhat) költözés után nem tudom megítélni hogy ez mennyit vesz el az embertől. Tény a baráti körök lecserélődnek. Néha az ember el is égeti a cuccai nagy részét (ruhákat is :P). De tudom mit ad. A véglegesség megtapasztalása hasznos. Normális emberek nem tudom milyen gyakran kerülnek ilyen helyzetbe. De azt hiszem kell néha elszakadás/törlés/nullázás. A változás életfontosságú, és néha csak úgy tudom magam rákényszeríteni hogy minden hidat felégetek. Az összes régi ruha kidobása inkább szimbolikus, de lehet hogy jobb is ha valaki nem annyira szélsőséges módon kísérletezik.
Alex miért seggfej? Nem értek hozzá.
Nem hiszem, hogy ebben nagyon máshogy gondolkodnánk, csak nagyon máshogy fogalmaztuk meg. Én abban látom ennek a helyzetnek a problematikáját, hogy valahogy a r5uha lecserélésével azonosítja az élete megváltoztatását. Mint amikor a klisé amerikai filmben a gyorsan vágott jelenetsorban a rút kiskacsából hattyút csinálnak egy új ruhával és sminkkel, és onnantól a vesztesből totál győztes lesz. Vannak ilyen műsorok a tévében is, és volt egy, amiben az tetszett, hogy visszalátogattak a klienshez némi idő elteltével, és bizony az esetek nagy részében nem változott semmi, sőt, visszaslampult.
Én azt gondolom, hogy a személyiség érdemi része 3 éves korra fixálódik, erre az évek során rakódik egy jó adag viselkedés (ami egy bizonyos kor után megint lekopik, az öregemberek ugyanolyan türelmetlenek és harciasak és őszinték, mint a kisgyerekek), de az alaptermészet állandó.
A kívülről befelé építkezéssel nem az a bajom, hogy rossz módszer, elvtelen vagy bármi, hanem hogy azt hiszem, nem működik. Jelen esetben jelmez, más esetben színjáték, a probléma elkendőzése, nem pedig megoldása. Ez nem azt jelenti, hogy esetedben nem hozhattak fontos és pozitív változásokat a költözések, a ruhák, a minden, de nagyon meglepne, ha ezek olyan menekülések lettek volna, mint az elégedetlen emberek örök vándorrá válása. Erről szól a Csokoládé című film/könyv, amit én nem szeretek különösebben, de elég pontos képet ad arról, miért is zsákutca ez. (Egy idő után minden város egyforma, az ember ugyanazokat a köröket alakítja ki maga körül.)
Alex attól seggfej, hogy baromira nem érdeklik mások. Csak annyira, hogy róla mit gondolnak, hogy foglalkoztassa őket, hogy legyen valami. De nem láttam még, hogy úgy bármennyire foglalkozott volna a többi emberrel. Jó, a mamájának vesz házat, de ennyi. Évek óta ez az első igazi jele annak, hogy nem totál önző és narcisztikus.
Megjegyzés küldése