A Petőfi emlékezik Cipőről.
Elhangzik, így ebben a formában, hogy "bár alapból nem játszunk Republic-ot itt a Petőfin". És én ezt rohadtul nem értem. Mármint, őszintén, 2-3 slágeren kívül kifejezetten vakaródzom a Republic zenéitől és tényleg jó ideje nem csináltak semmit, ami hozzám is eljutott volna, tehát ha aktívak is voltak, valószínűleg már a csúcson túl, ugyanakkor nem értem az _elvi_ problémát a zenéikkel. Ha az a baj, hogy régi, akkor milyen alapon játszanak ezeréves Limp Bizkitet (ma volt). Ha az a baj, hogy nem igazán karakteres zeneileg (ma már? - nem tudom, ehhez nem értek), akkor miért játszanak bármit a 30Y-tól (meg eleve...).
Én személy szerint nagyon szeretem, ahogy a Petőfi zeneileg válogat, hogy milyen előadókat ismertet meg aránylag széles közönséggel, és bár anno nem gondoltam, hogy különösebben közszolgálatnak, és így adóval támogatandónak minősülne egész nap popzenét játszani, mostanra be kell lássam, az adó léte igen pezsdítőleg hatott a magyar zenei életre. De azt nem gondoltam, hogy koncepciózusan nem játszanak egy csomó mindent.Végül is teljesen logikus
Összességében csak annyit akartam mondani, hogy teljesen oké, hogy "alapból nem játszanak Republic-ot", csak én ezt talán kihagytam volna a nekrológ 4 sornyi szövegéből...
4 megjegyzés:
>>Egyszer arra kérdésre, hogy meddig akar élni, azt válaszolta: "Ötvenéves koromig..."<<
(http://hvg.hu/kultura/20130311_Meghalt_Cipo_a_Republic_egyuttes_enekese)
Pipa?...
Sose értettem azokat, akik fiatalon akarnak meghalni. Szerintem nem hisznek eléggé magukban, hogy képesek méltósággal megöregedni és nyújthatnak valamit még a világnak és a környezetüknek. Halmozottan nem értem ezt olyanoknál, akiknek aránylag kicsi gyerekei vannak.
A művészeket meg eleve nem értem.
Te milyennek képzeled az öregkorodat?
Én egy kis kertesházban laknék, és lennének tyúkjaim, hogy mindig legyen otthon friss tojás, amiből tudok sütit sütni az unokáimnak :) Na meg mert a tyúkok viccesek.
Először is remélem, hogy nem leszek egyedül, valami jó szívós férjet kell találni, aki hajlandó velem 90-100 évig élni :) Meg olyan nagymama szeretnék lenni, akire rá lehet bízni a gyereket, mert kooperál a szülőkkel és aránylag naprakész. Egyébként én a városban szeretnék lakni, ahonnét gyalog minden elérhető, mozi, boltok, minden. És barátok, akikkel össze lehet jönni gyakran, mint az egyik nagymamám járt le mindig a Duna-partra meg télen a McDonald’s-ba. ÉS amíg nem hülyülök el teljesen, szeretnék valamennyit dolgozni, mittudomén, épszerk 1-et előadni valami főiskolán (szakmai alapelvek, teljesen mindegy, hova fejlődnek a termékek addig), vagy cikkeket írni vagy ilyesmi, heti pár órás dolog. Se tyúk, se tehén, se macska, maximum egy jóképű vizsla :)
Megjegyzés küldése