*want*

Ma jelentékeny összeget költöttem olyan sminkszerekre, amikkel olyanra tudom kifesteni magam, mintha nem is viselnék sminket. Meg tudom magyarázni, de legbelül azért tudom, hogy ez totál beteg dolog...

Ha emiatt még nem érezném magamat elég hülyének, a vásárlás mellé kaptam ajándékba egy tégely baromi drága ásványi alapozót mély bronzbarna színben. Olyan nyilvánvalóan sötétet, hogy még az eladó is bocsánatot kért, hogy ő látja, hogy esélytelen, hogy akár a nyár végéig ilyenre barnuljak, de ezt tudja adni, ajándékozzam el.

Valakinek, aki most jött haza a déltengeri nyaralásból. Vagy elaludt a szoláriumban. Kb.

"Most pártállástól függetlenül, tényleg, muszáj mindig Olaszország útját járni egy-két év lemaradással? Ahol képesek voltak _Berlusconit_ újraválasztani?"

Ez a tartsuk tiszteletben (≠ tiszteljük) más véleményét, ez szemmel láthatólag vadidegen koncepció az emberiség egésze számára.

Sose voltam valami outdoorsy ember, de most engem is teljesen megzakkantott ez a hirtelen tavasz, biztos beindultak az életnedvek vagy miaszösz. Akut szükségét érzem egy biciklinek. Vagy legalább kirándulni kéne elmenni. Csak a békási hegyekben nem jó a társaság :S

A pici gyerekek, akik őrületesen kerek mondatokban, hihetetlen gazdag szókinccsel fogalmaznak, irtó aranyosak. Aztán olyan felnőttek lesznek belőlük, mint én :D

Tartsuk fent a kétkedés jogát, intelligens ember semmit nem vesz készpénznek. Például az evolúcióra sincsen eléggé meggyőző bizonyíték. De a 250 éves ember az tuti igaz, van róla wikipédia.

Oké, aki esetleg el szeretné olvasni Erlend Loe-tól a Vegyesbolti csendes napokat, ne olvasson tovább.

Nagyon tavasz lett hirtelen minden fronton, globálisan... Baromi sürgős a bármi, ami előtte korlátlan várhatott. Csak én úgy érzem, ez nem így működik.

A pólón a címke olyan, mint egy olvasójegy :)

Művészet?

A mindenféle családi kötődés ellenére kénytelen vagyok bevallani, hogy teljesen hülye vagyok a művészethez, nem tudom eldönteni, valami érdekes-e vagy sem, legföljebb, hogy engem érdekel-e. De most tanultam valamit, ami szerintem abszolút nem triviális, legalábbis nem él a köztudatban.

A Képző intermédia szakosairól volt szó, hogy nem teljesen értjük, miért is kell ennek a kategorizálhatatlan és definiálhatatlan alkotásmódnak külön szakot fenntartani. Hiszen, láttuk, egy festő is foglalkozhat diorámákkal, és meg is kapja hozzá a szükséges elméleti hátteret és inspirációt, a technika meg egyéni. Szóval az intermédiások, nem túlzottan megdöbbentő módon, az egyetem leglinkebb társasága. Az egyik fiú pl hónapokig gyűjtögette a szemetét, hogy az milyen elképesztően érdekes. Én ezzel nem tudok mit kezdeni, mert végül is tényleg lehet érdekes, attól, hogy engem nem izgat. De megvan a kulcs! A következő, roppant egyszerű módszerrel lehet kiszűrni azt, amikor a művészpalánta blöfföl. "Oké, értem, tök izgi, de akkor légyszi írj már róla egy 30 oldalas esszét, hogy miért." Természetesen elképedt értetlenkedés volt a reakció...

(Ez pedig egy fantasztikusan jó előadás volt a Katonában, azt hiszem, már nem játsszák :( )

Care package

Anna FTW!!

Bruckner Szigfrid a nap bármely pillanatában képes reggelizni, nekem pedig az év bármely napján hirtelen lehet születésnapom :)

Kikívánkozott

• Miért gondolja azt a megbízó, hogy szívesen lakna 1980-as épületszerkezeti színvonalnak megfelelő házban ("jó volt az évtizedekig, meg vannak őrülve ezek a szabályozások"), amikor nem szeretne Ladával járni meg nem használja már az NDK turmixgépet?
• Az előítéleteket minden fejlett társadalom igyekszik maradéktalanul felszámolni, de a gyerekeinek minden kicsit is felelős szülő azt tanítja, hogy ne fogadjanak el idegentől édességet, és senki nem költözik szívesen rossz környékre, még szép lakásba sem.
• A szakmai megbeszélés végén velem szinte sosem fognak kezet: ugye én vagyok a nő, ők ezért nem nyújtják a kezüket, ők meg 20-25 évvel idősebbek és tapasztaltabbak és gazdagabbak, én meg azért nem.
• ...
•  Hócipőm tele van a mai nappal/ezzel a héttel/évvel/évszázaddal.

Hogy tovább fűzzem az elindított - és meg nem értésre talált - gondolatsort, ha van egy sérelmem, ami nekem privát mód meglehetősen rosszul esik, de még én sem érzem úgy, hogy tudnám úgy kommunikálni (vagyis, hogy nem lehet, nem csak én nem tudom), hogy megértésre találjon, hogy akár én fordított esetben megérteném -, akkor az a sérelem valódi bár, de nem jogos, és a get over yourself esete forog fenn.

Boss in da house, felbúgtak a tibeti hangtálak.

Shoot me.

Nem teljesen értem, a "hooking up" fogalomköre miért keveredik bele majd minden párkapcsolatok problematikájával foglalkozó - időnként kifejezetten jó - írásba, videóba. A "hooking up" nagyjából egy szabadidős tevékenység, nem is kifejezetten a legszórakoztatóbb, bár ízlések és pofonok nyilván különbözőek.



A dolog maradéka viszont szerintem nagyon igaz. Én úgy látom, hogy amíg valaki csajoknak/pasiknak akar tetszeni, meg szeretne már valakit, így általában, addig nincs kész. Csak a konkrét vágyakra* lehet válasz egy konkrét ember, általános hiányokat egy pontosan valamilyen ember sosem fog tudni maradéktalan megszüntetni.

Ja, és ebben az a durva, hogy kivételesen nem én voltam ilyen nagyon okos, hanem öcsém fejtette ezt ki a desszert előtt a vasárnapi ebédnél. Furcsa család?...



*és itt most nyilván nem arról beszélek, hogy ha kitaláltam, hogy nekem egy 210 magas, vörös hajú, szakállas informatikus kell, az már jobb terv, ugye érthető

"I'm in love with you," he said quietly.

"Augustus," I said.

"I am," he said. He was staring at me, and I could see the corners of his eyes crinkling. "I'm in love with you, and I'm not in the business of denying myself the simple pleasure of saying true things. I'm in love with you, and I know that love is just a shout into the void, and that oblivion is inevitable, and that we're all doomed and that there will come a day when all our labor has been returned to dust, and I know the sun will swallow the only earth we'll ever have, and I am in love with you."

― John Green, The Fault in Our Stars 

Van-e mód arra a fajta lényeglátásra és bátorságra és őszinteségre a teljes élet során, ami hirtelen teljesen kézenfekvővé válik, amikor az ember rájön, hogy meg fog halni? Mikor gyakran még azok is elvesztik, akik megmenekülnek a halál torkából?

Egyetem után majdnem egy évig gyakorlatilag munka nélkül voltam. De én legalább nem áltattam magamat azzal, hogy minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy állást találjak. Valószínűleg azért, mert nekem már gyerekként se fogadták el soha, hogy azért történt ez vagy az, mert Frőhlichnek pikkje van rám algebrából.És furcsa is valahol ez a típusú önámítás, hogy "nekem azért nem jön össze semmi, mert a világ igazságtalan". Ez szerintem minden, csak nem megnyugtató. Ezzel szemben nekem csak azért nem jönnek össze dolgok, mert rohadt lusta vagyok, meg gyáva, meg néha mert egyszerűen hülyeséget akarok.

Kiállni a leghülyébb dolgok mellett még mindig több tiszteletre tarthat számot részemről, mint ha valaki dolgokkal való szembehelyezkedéssel definiálja magát.

Igen, vannak dolgok, amik iránti lelkesedés gáz, vagy veszélyes (nyilván nem zenei műfaj-kaliberű ügyekről beszélek), de amíg nem tudunk megfogalmazni egy nem-tagadó állítást azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnénk, fikarcnyival nem vagyunk jobbak. És minél kisebb jelentőségű ügyeken húzzuk fel magunkat napi szinten, annál ellenszenvesebb képet adunk magunkról.

Látványosan megnőtt az átlagéletkor a Műjégen. És kevesebben is járnak már sokkal, mint 10-15 éve. Mit csinálnak a mai tinik?...

Ha egy összefüggés túl egyértelmű a grafikus illusztráció alapján, és nem vegytiszta természettudományról van szó, bennem mindig kijelez a bullsh*t detector. Lehet, hogy ez a ló túloldala, de majdnem biztos, hogy kevesebbet vetődöm árnyékra, mintha az innenső oldalon maradnék.

Akkora egy fangirl vagyok, hogy nem is igaz :D Hárman anyuékkal álltunk a sarokban és úgy hízott a májunk, mintha bármi tevőleges közünk lenne ahhoz, hogy öcsém egy zseni :)

Jó volt látni, hogy mennyien eljöttek, mindenki össze-vissza fotózta a dobozokat, beszéltek róluk, tényleg érdekelte az embereket, úgy láttam.

Elég jó érzés, hogy van olyan, aki sikerének jobban tudok örülni, mint a sajátomnak.

Erre gyúrok:

Még messze van...

Van a Zarában egy felső, amibe bele vagyok szerelmesedve:

A probléma az, hogy a valóságban totálisan átlátszó, és a valóságban nem viselhetek Photoshopot alá. A másik probléma, hogy a Photoshopon kívül minden kilátszana a hátulján, (ami egyébként az igazán izgi benne):

Nagyon érdekelne, hogy a tervezők hogyan gondolták áthidalni a problémát - amivel láthatóan szembesültek, különben a modellen is látszana, ami látszana.

Persze megvehetném feketében, de én igyekszem nem lenni annyira építész.

Á, nem is olyan jó, nemiskell...

Jazzre sem szeretek rajzolni.

Most ez a HÖK-ös lista az aktuális téma, engem meg az lep meg, hogy ezen bárki meglepődött.

Én anno (valószínűleg sokak számára meglepő módon) elmentem a gólyatáborba, sőt, ott is maradtam végig, nem akartam már az elején kihúzni magamat minden közösségi dologból - más kérdés, hogy én voltam az egyetlen józan a csapatban végig, és a programok erősen hagyatkoztak a bizonyos mértékű illuminált állapotra, szóval így nem volt különösebben élvezhető az egész.

A sztori szempontjából a lényeg viszont az, hogy én is kitöltöttem a kérdőívet, amiben kellett ugye az egész alakos fénykép meg a milyen zenét hallgatsz meg mittudomén mik. És azt hiszem az is hivatalos volt, hogy ez alapján lesz a tankörbeosztás. Az elég hamar lejött, hogy én a "lúzer" tankörbe kerültem. Nálunk volt kb. mindenki, aki nem is ment a gólyatáborba, az összes vallásos szűzlány, a nagyonvidéki rendes fiúk, a férjezett asszony, meg minden csúnya nő.

A mindenféle jogi aggályokat (vannak bőven, tiszta sor) leszámítva szerintem ez így elég hatékony volt és majdnem mindenki jól járt, nagyjából.

Enikőtől kaptam ezt, és azóta ezen gondolkodom.

Arra jutottam, hogy nem értek egyet, mert nem _mindig_ jó, ha megmondjuk, ha valami bajunk van. Például akkor nem, ha nem érünk el vele semmit, esetleg rontunk vele a helyzeten. OK, ez elég nyilvánvaló. Szóval az állításom az, hogy van olyan, hogy a probléma közlése avval, aki a probléma oka, nem lendít a dolgon, sőt.

Fikció vagy sem? Várom a hozzászólásokat! :)

Az hogy van, hogy az ilyen tipik fafúvós- és percussion-centrált ambient zene baromi jól tud esni savasanahoz (=hulla póz) (=jógagyakorlás végi relaxáció háton fekve), de rajzolás közben olyan tempóban megy fel tőle bennem a pumpa, hogy riasztó?...

Évi szerint Erlend Loe (a Dopplerben) (illetve annak magyar fordításában) az én stílusomat koppintja :)

Nem tudom, örüljek-e :D

Szerelmes vagyok

De tényleg.

Bámulatos sztorikra bukkanhat az ember a YouTube-on, ha nem vigyáz. Ebből csináltak sorozatot is, nagyon menő!

Ezt chrome-ban próbáljátok ki! :)

Végignéztem a Fireside Hangout-ot, lényegében azért, mert kíváncsi voltam, volt-e még benne egyéb olyan zseniális PR fogás, mint hogy Obama (tanácsadó csapata) felkészült alapfokon Nerdfighteriából és tulajdonképp azt mondta, hogy DFTBA. Volt, bőven.

Az egyik érintett kérdéskör a minimálbér emelés volt. A kérdező azon problémázott, hogy ha megnő a minimálbér, mennyibe fog kerülni a Starbucks kávéja. Basszus. Elvileg, aki minimálbért* keres Amerikában, az effektív szegény, problémát jelent számára a mindennapi élet. És akkor ez a nő azon gondolkodik, hogy de ne keressen inkább a Starbucksban legalja munkát güriző szerencsétlen olyan "sokat", mert mennyibe fog akkor kerülni a tetves kávéja. Arcom leszakad**.



*9 USD/óra, ami a mi fogalmaink szerint nagyon jó, de jó volna tudni, vásárlóerő, az élet alapvetőnek tekintett szükségletei (ott általában bérlik a lakást, és alapvetően muszáj autóval járni), egyéb sajátosságok (a betegség nem triviális pluszköltségekkel jár...) miatt ez mekkora magyar fizetésnek felel meg...

**Tisztában vagyok vele, hogy ez egy iszonyú összetett kérdéskör, de a nő érvelése annyira felháborítóan korlátolt volt, hogy nem bírtam magamhoz térni. Elvileg a kérdezők valamilyen szempontból kulturálisan jelentős, egy-egy értelmiségi irányzatot méltón képviselő emberek voltak...

Ssssss

Reggel ültem a HÉV-en és olvasni próbáltam, de a teljesen normál szintű, és nagyon könnyen kizárható alapzajt percenként 2-3-szor megszakította egy hosszú Sssssssss, ami ugyan aránylag halk, de iszonyú éles zaj, szerintem a kocsi túlvégéből is tisztán hallható, és elképesztően irritáló volt. Körülnéztem, ki csinálhatja és miért. Az átellenes ülésen ült egy pár. A nő nadrágkosztümben, lábáról levette a cipőt, a fekete kosztümhöz szivárványszínű csíkos zoknit húzott - bár nyilván amúgy takarta volna a csizma, de ő ehelyett a szemközti ülésen pihentette (melegítette?) a talpait. Na ő pisszegett. Amúgy teljesen átlagos, tanítónénisen jellegtelen kinézete volt, 35-40 lehetett. Mellette a párja, semmi különös pasi, aki valamit nagyon kitartóan magyarázott, és egyre idegesebbnek tűnt, erősen dadogott. Leszögezném, hogy ebből a nagy magyarázásból én semmit nem érzékeltem amíg olvasni próbáltam, tök halk volt. A pisszegést viszont nem tudtam kizárni, és nem is voltam egyedül ezzel, már mindenki őket nézte, és a nő csak nem hagyta abba. Biztos azt hitte, a pasi még mindig túl hangosan beszél, azért kapják a rosszalló pillantásokat.

Szegény ürgét nagyon sajnáltam, a nőt meg legszívesebben jól leteremtettem volna, de persze nem vagyok elég konfrontatív.

Egyetemi levlistára (nem tudom, miért vagyok még rajta) érkezett egy email, "passzívat aktívvá hogyan?" tárggyal, már kezdtem izzítani a klaviatúrát, végre valami, amihez közöm van, de hát _nyilván_ nem alacsony energiájú épületekről érdeklődött, hanem véletlen regisztrált passzív félévről...

Szerintem nem vagyok szakbarbár :D

*in denial*

"Kakaós étbevonó-masszával mártott, alkoholos meggyel töltött marcipán ízű desszert."

A meggy az meggy legalább.

Egyébként finom volt :)

Az van, hogy engem a csöpögős posztok nem is zavarnának annyira, de nem, az én üzenőfalamon durva túlsúlyban vannak, akik igyekeznek leszögezni, mennyire nevetségesnek tartják ezt a fogyasztói társadalom kreálta ünnepet, és milyen szánalmas, aki részt vesz benne. Ez viszont picit már kezd zavarni.

"Jelenlegi lelkiállapotában majdnem minden disgusting volt. Kivéve azt, ami fucking."

A felnőtt ember, ha nem lázas (de néha még akkor is), bemegy dolgozni, ha kell. Rendben van. Csak ne mondogassa, hogy "á, már nem fertőzök". Mert de.

Így a Valentin napi őrület közeledtével sűrűsödik a bullsh*t a neten (is). A legdurvább tévedés az, hogy "szeretve lenni a legcsodálatosabb érzés a világon". Lótúrót! _Szeretni_ a legcsodálatosabb. A kölcsönösségnek ez az oldala a lényeges, a másik irány azért kell, hogy a másik se szenvedjen*, tehát hagyja (akarja hagyni). Ez nem az emberi önzetlenség csodálatos példája, hanem az emberi önzőség elkerülhetetlen törvényszerűsége.

*Viszonzatlan szeretni rettenetes, de egészséges mértékű empátia esetén viszonzatlan szeretve lenni még rosszabb.

Az előbb rámszólt a gmail, hogy nem szerettem volna-e mellékelni valamit az emailemhez, mert szerepelt benne a "csatolmány" szó.

Nem tetszik, hogy a gmail olvassa az üzeneteimet...

Azért jó nem-szakavatott barátnőkkel jógázni, mert míg én magamban konstans szentségelek, hogy semmi nem megy úgy, mint fél éve, utána kapom az elképedt dicséretkavalkádot, hogy úristen milyen hajlékony vagyok, meg milyen erős, meg wow, meg a hangom is gyönyörű! :D

Olcsóbb műjég belépőért csókot adni prostitúció?

Azt hiszem, igen.

Elgondolkodtatóan sokan harapnak a dologra...

"Because if he's all bad, then what does that say about me?"

Az egész sorozat eddigi legfontosabb kulcsmondata.

Meg az életé.

Megjegyzések, amik ellenben a történelem különböző pontjain igen rosszul estek:

• A legfrissebb pár hónapja történt, magam elé bambulva mentem a Ferenc körúton, egy 11-12 éves suhanc leszólított, megkérdezte, mennyi az idő. Nem vagyok hülye, nem vettem elő a mobilom, mondtam, nem tudom. Látszott, hogy ilyen olcsón nem akar elengedni, végigmért és azt mondta: "Te egyébként fiú vagy vagy lány?!"
• Osztályfőnököm a fél osztálynak osztott Fazekas-érmet (tényleg nagyon jó osztály volt), nekem nem. A fáma úgy szól, a legharcosabban az a franciatanárnő állt ki értem, aki nem is tanított sosem. Az ofő állítólag azzal zárta le a kérdést, hogy "Semmi említésre méltó nem jut eszembe a Kovács Dóráról."
• Amikor az első diplomafélévemben, három nappal a leadás előtt, hajnal fél egykor tudatosodott bennem, hogy én ezt nem tudom befejezni, lementem anyuhoz, aki még ébren volt és a nappaliban tévézett. Bőgve mondtam neki, hogy nem megy, nem fogom tudni leadni időre, amire ezt bírta reagálni: "Most komolyan hamarabb fog diplomázni a Tünde mint te?"
• Nyolcadikban a Kalmár matekversenyen bejutottam a döntőbe. Engem is nagyon meglepett, mert nálam sokkal jobbak sem jutottak be. Hazaérve elújságoltam apukámnak, aki azt mondta "5-ből 3 és fél példával? Nem lehetett valami erős mezőny..."
• Az első barátom többször azt mondta, hogy "_Nekem_ te szép vagy." Máshogy sose.

(És nyilván ezek azért maradnak meg, mert valahol jogosnak érzem őket. Ha nem érezném, akkor már egyikre sem emlékeznék. Reklámszakember legyen a talpán, aki ilyen szinten tudja irtani az egómat.)

"If heaven exists, what would you like to hear God say when you arrive at the pearly gates?"

Colin Firth: "I personally thought you were very good in Mamma Mia!"
Daniel Radcliffe: "Isn't it amazing, we're the same height!"
Dustin Hoffmann: "That's funny, you don't look jewish!"

Nem tudom, az erre járók közül hányaknak tűnt fel, de a Slut shaming bejegyzésem kommentszekciója elfórumosodott. Ráadásul a hozzászólók alapvetően nem nagyon értenek velem egyet benne.

Szeretném megköszönni ezt az egészet, nagyon sokat jelent! Nem szeretem az olyan felületeket, ahol van egy véleményvezér, és csak azt tűri meg, aki bólogat neki, és a látszat ellenére én sem ezt csinálom. Velem lehet vitatkozni (csak nem igazán érdemes :D), és ha ezek a viták érdemiek, akkor nagyon hasznosnak tartom őket. Valami ilyesmi a célom ezzel a bloggal: párbeszéd indítása. Szóval nem is a "népnevelés", meg nem is a direkt provokálás, de az igazán izgi, amikor beindul valami :) Már majdnem olyan, mint a beszélgetős magyarórák hetedikben :) Persze legjobb lenne az egész nem virtuálisan, de jó páran igazoltan hiányoznak külföldön tartózkodás okán, illetve öregek vagyunk és rendkívül rugalmatlanok, ilyen az élet :)

Még egyszer köszönöm!

Orsi egyik hozzászólásáról eszembe jutott egy sztori, valamikor harmadév környékén történt. Összefutottam az egyetemen ebédszünetben egy volt osztálytársammal. A srác a gimi 6 éve alatt többé-kevésbé levakarhatatlan volt, nem mondom, hogy üldözött a szerelmével (nem tudom, volt/van-e neki olyan), de a figyelmével igen. Helyesebben nem bírt letenni arról a törekvéséről, hogy felhívja magára a figyelmem. (Egyébként nem csak velem csinálta ezt, azt hiszem.)

Lényeg, hogy ez a fiú mindig eléggé nagyképűen viselkedett, de egész gimnázium alatt soha senki nem vette komolyan, mert eléggé jól ismertük. Aztán végül a papája vett neki egy csomó tök drága filmes felszerelést, és elkezdett ilyen tipikusan szenvelgős meg nagyon menő diákfilmeket csinálni, és ez a filmezős dolog megmaradt, és azt hiszem, hogy harmadév tájékára úgy érezte, hogy ő már nagyon valaki, és új alapokra helyezheti kettőnk kapcsolatát. Szóval összefutottunk, és szokás szerint elkezdett belőle dőlni a szó, közbe vágni nem lehetett, lepattintani nem lehetett, jött utánam és mondta és mondta, kivel találkozott, kiket ismer, kikkel dolgozik együtt, ki milyen elképesztő jó véleménnyel van róla stb stb. Aztán két ilyen öntömjénező mondat közé beszúrva tetőtől talpig végigmért, és hanyag lezserséggel odavetette: "Te, amúgy nem gondolkodtál még mellműtéten?". Egész konkrétan a képébe röhögtem. És nem is azért, mert ez az egyetlen helyes reakció, hanem, mert ez volt az őszinte reakció*.

Az embert akkor tudja mindenféle random fazon, hülye tv reklám, villódzó banner felhúzni vagy nyomasztani, ha titkon, belül, picit igazat ad neki. A reklámipar az emberben eleve meglévő hajlamokra és bizonytalanságokra épít, minden könnyű préda, ami zsigeri.

(Rám is van olyan kritika, ami durván hat, mielőtt bárki meggyanúsítana lifecoach hajlamokkal :D Ezen kell dolgozni, a reklámok meg a belepofázós emberek állandó környezeti kellékek, nincs mit tenni.)

*Hogy egy kiragadott dolgot említsek, én pl fölvehetek köldökig dekoltált felsőrészt, és még mindig nem vagyok közönséges - próbálja ezt meg bárki C kosárral vagy afölött. Meg kapok magamra kosztümöt. Nem preferálhatom az olyan testalkatot, ami kizárólag bikiniben előnyös (?). A klímánkon ez nem egy praktikus szemlélet, Kaliforniában biztos több értelme van :D

Az emberek szeretnek jól járni a pénzükért. Egy barátnőm férje a kollégáival egy, a munkahelyükhöz közeli vendéglőbe jár ebédelni, ahol jó áron hatalmas adagokat adnak a menüben. Annyira hatalmasakat, hogy ezek a jól megtermett férfiak alig bírják megenni. Kérdeztem a barátnőmet, hogy akkor minek gyűrik le? Ott lehet azt hagyni... (És a férje eleve túlsúlyos, szóval...) Persze gondolhattam volna: hogyne, akkor kisebb adagokat fognak adni ezentúl.

Can't wrap my brain around this.

Ma utólagos születésnapi ajándékként a nagymamám megvendégelte a családot a T.G.I. Friday's-ba. Ez talán az egyetlen amerikai étteremlánc, ami az adagok méretét is a licensz részeként viszi külföldre, bár, lehet, meglepődnék, ha látnám az eredeti porciókat. Mindenesetre a hamburgeremnek a felét sikerült megenni, és azt sem azért, mert éhes voltam, hanem mert nagyon ízlett. Anyu az ebédje után még desszertre vágyott, kihoztak neki egy akkora adag brownie-t vanília fagylalttal, hogy nézni is rossz volt. Nagyon gyanús volt nekem az egész, szóval itthon rákerestem a dologra, és _nyilván_ a burgerem (feltehetőleg a sült krumpli nélkül) 1360 kcal (kb ennyi kalória kell nekem egy egész napra), a brownie-s csoda meg 1240. És hát, tegyük hozzá, az ára is olyan, hogy az ember nem szívesen hagyja ott (mondjuk én megtettem), és egyik fogás sem állja ki a melegítés próbáját.

Valahogy ezt a túlfogyasztási kultuszt nem kéne itt is meghonosítani (OK, itt is megvan, csak kéne ellene tenni), illetve nagyon jó néven vennék az ilyen megalomán tendenciákkal bíró helyektől valamiféle féladag-rendszert, akár a fél-árnál többért. Mert ez így nagyon gáz.

Jó pár éve történt, elmosódnak már a részletek, azt hiszem, valami buszon utaztam, amikor leült velem szemben egy bácsi. Egyértelműen hajléktalan volt, nagyon rongyos volt mindene, volt nála egy halom cucc, de a lehetőségekhez mérten ápolt volt. Szóval nem álltam fel, mint egyébként tenném, de azért igyekeztem nem rá figyelni. Persze nem jött össze, elkezdett hozzám beszélni, és már nem tudom, hogyan, kilyukadtunk az utazásnál.

Megkérdezte, merre jártam már a világban, és mondtam, hogy kétszer Görögországban, de semmilyen kulturálisan jelentős városban, csak szigeteken. Elképedve hallgatta. Mondta, hogy de hát most vagyok fiatal, miért nem utazom állandóan? Mondtam, hogy, hát, iskola, meg pénzem sincs rá. És akkor kiderült, hogy ez a bácsi Európában kb. mindenhol járt már, stoppolt, bliccelt, vadkempingezett, ahogy épp sikerült, de egyfolytában úton van, most is Bulgáriába vagy Horvátországba készül, ott szép az idő.

Nagyon elgondolkodtatott.

- Do you know what I think I'll do? I think I'll go into my consultation room and I'll just sit. Yeah. That's what I'll do.
- Sit?
- Yeah. Like you do. Just sit... What?
- You can't.
- I can't what? I can't sit? Is that what you're saying? You don't think I can go in there and just sit? That is ridiculous! I am capable of quietude, Marilyn. I am capable of solitary reflection.
- Wanna bet?
- A bet?! What do you mean, like a wager?
- Five dollars.
- How long?
- Five minutes.
- Five minutes! You don't think that I can go in there and sit for five minutes?!
- Uh-uh.
- I'll give you six. Let's go. Come on, wanna see a guy sit? I'll show you a guy sit. Easiest money I ever made. All right, start the clock.
- Begin.

[epic fail in approx. 1 min.]

- I can't take this!!! Nobody could just sit there with you staring at them, it's creepy! Okay? It's horrible! Nobody! Nobody could just sit there what with you boring your eyes into them, psyching them out! Nobody!
- My money?...

A Bershka képtelenül rosszul megvilágított* próbafülkéjében azon gondolkodtam, hogy volt az a műsor, hogy Nézzünk ki jól meztelenül, és hogy ez egy hülyeség. Meztelenül mindenki jól néz ki, főleg, ha a közönség elfogadó (és rohadtul legyen az, ha már ilyen helyzetben találta magát), szóval hogy a gondok akkor kezdődnek, amikor az ember megpróbálja a konfekciótengerben megtalálni azt az alig pár darabot, ami nem vág oda is hurkákat, ahol véletlen nincsenek, nem deformálja teljesen a lágy részeket, illetve nem is sátor. Pláne nem teszi ezt mind egyszerre.

Slightly unrelated, hogy a NLC csinált összeállítást az oversize felsőkről, és kb mindnek a leírásában, kvázi kedvcsinálóként ott volt, hogy "ez is csak a magas és nagyon vékony csajoknak igazán előnyös". Szóval bombajó az idei divat :D

*Igen, ez csak a tipik kifogás, _nyilván_ nem az a baj

A nap felfedezése: Mike Falzone-nak gyakorlatilag mindenről van releváns videója, amiről érdemes gondolkodni. És még igaza is van!

Na a legújabb, hogy a már külföldre szakadt vagy szakadni készülő huszonéves értelmiség arra veri a nyálát, hogy milyen alapon szól bele a magyar állam, ha valaki vinné külföldre a gyerekét. Merthogy cikkezett erről a HVG. Feltételezem, a cikket senki sem olvasta végig, minek is az.

Most eszembe jutott, hogy tiniként mennyire szerettem volna olyan igazán nagy rasztás hajat (mert nekem amúgy nagy hajam tényleg csak így lehetne), és azt gondoltam, majd az egyetemen, aztán rájöttem, hogy ott pláne nem, és aztán ez elmaradt.

Meg nyelvpiercinget. Csak aztán kiderült, hogyha rossz helyre szúrják, kb teljesen kiiktathatja az ízérzékelést, és hát ezt így nem mertem vállalni.

Meg bazinagy tetoválást. Ez még nem múlt el :)

Nagyon elegem van a frappáns emberekből, akik csak azért mondanak dolgokat, mert jól hangzanak.

Ma elért a felismerés, hogy fiatalon az embernek nem szabad kísérletet sem tennie semmiféle beltartalom elérésére, urambocsá' következtetések levonására és dolgok továbbgondolására. Ezek majd valahogy a semmiből materializálódnak a 40. születésnap környékén (amikor már úgyis mindegy, már nem ciki). Ilyen második pubertás vagy miarák.

Ja.

Slut shaming

Na, ez tipikusan az a bejegyzés lesz, amit könnyebb volna angolul megírni, mert egy olyan új keletű PC variánsról van szó, ami nem penetrálta még irritáló mértékig a magyar kultúrát - vagy csak én nem vettem még észre - és nincs rá még közkézen forgó szókincs.

Szóval a slut shaming az, amikor nőket megszólnak a szabados viselkedésük miatt, elvileg, gyakorlatilag meg, ha nőket megszólnak bármi miatt. Ezt nagyon nem szabad, ez rosszabb, mint a rasszizmus, és aki ilyent csinál, az rettenetes borzasztó ember, illetve frigid p*csa. Jó példák az ilyen borzasztó emberekre: Jenna Marbles, Lizzie Bennet és nyilván amúgy én is, csak én nem vagyok internet-famous.

A kérdés azért rendkívül kényes, mert nem mondhatom, hogy nincs alapja ennek a felháborodás-rohamnak, és hogy ne lenne legalább részben jogos a felhajtás. Merthogy egyet értek azzal, hogy a nők, ugyanúgy, mint  férfiak, alapvetően nyugodtan csináljanak bármit, amivel nem ártanak másoknak. Azzal is, hogy ez a viselkedésforma ugyanolyan morális megítélésben kéne részesüljön, ha nő vagy ha férfi teszi. Ismerjük ugye a viccet a kulccsal meg a zárral - hát az egy tipikus patriarchális bullsh*t a gusztustalanabb fajtából. Más részről viszont, igenis gondolom, hogy aki alapvetően mennyiségi oldalról közelíti meg a szexuális életének menedzselését, az biztos tök jól érzi magát ettől (vagyis, frászt biztos, de azért csinálja elvileg), de nem az elérhető maximum felé tart vele. Létezik egy (vagyis jó sok) minőségi ugrás, amit így nem fog elérni, és ettől megfosztja magát. Persze ez is magánügy, ezért még nem kéne senkit leszólni. Az embereknek joguk van nem kipróbálni a haute cuisine-t, meg nem nézni művészfilmeket, és ettől nem lesznek egy fikarcnyival sem értéktelenebbek (és valószínűleg boldogtalanabbak sem...). Ezt csak a kultúr- és egyéb sznobok szeretnék elhitetni, legalább magukkal. Az igazán sarkalatos pont szerintem a nem-ártás, ami viszont sokkal érzékenyebb kérdéskör, mint arról szokás szót ejteni. Nem hiszem, hogy egy lány bárkinek ártana azzal, ha effektív tangában és szinte-semmi melltartóban jár az utcán. Ha óvónő és oda megy így, akkor már nem egyértelmű a kérdés, legalábbis számomra. Nem hiszem, hogy bárkinek baja lehet egy egyéjszakás kalandból, ha mindkét fél erre szerződött. Az viszont nagyon nem OK, ha az egyik fél nem gondolja komolyan az egészet, és mégis beleviszi a másikat, akiről tudható, hogy igen. De azt sem hiszem, hogy létezik az, hogy a szemét k*rva elcsábítja valaki másnak a pasiját, és ezért szégyellje magát. Aki szégyellje magát ebben a helyzetben, az a pasi.

Erről egyszer már írtam, de fontosnak tartom hangsúlyozni: rendben van, ne ítélkezzünk mások felett, mindenkinek joga van úgy élni, ahogy akar. De az honnan a pitliből jött, hogy ezért egyenest tisztelni kell őket? Mi a produktum a promiszkuitás mögött? Mi ez a baromság, hogy "if you don't respect sluts, you don't respect women"?! Álljon meg a menet...

A Magyar Rádió minden adójának minden műsorát 3 hétig tárolja a hangtárban. No melyik a kivétel? Nyilván a Petőfi. És én értem, hogy a szerzői jogi mindenfélék miatt a zenék nem visszahallgathatóak, de a szöveg, legalább a tematikus műsorok (amiket azért csinálnak, hogy megjelenjék a közszolgálat) miért nem?

"Speaking of outfits, sometimes girls wear the same outfit more than once, like, out, because it's really cute and you don't see anyone important then you can wear it again. If you see me in the same outfit twice that means I'm not trying to impress you. Sorry..."

OK, tudom, Jenna Marbles, meg ha nem is ő, akkor is Amerika, de ez így van?... Mármint, hogy én ezt nem csinálom, mert eléggé kevés cuccom van*, és még annak is csak egy részét hordom (a többinek adtam még egy év türelmi időt, aztán megy a Vöröskeresztnek), szóval esélytelen ezt játszani, hacsak nem max. 2-3-szor akarok valakiben jó benyomást kelteni :) Aztán persze jön az a rész, amikor nem-médiasztár, totál hétköznapi emberek úgy gondolják, effektív nem viselhetik ugyanazt a cuccot kétszer egész életükben.

A másik kedvencem, amikor szintén alapvetően amerikaiak azzal védik a nyilvánvaló túlfogyasztásukat, azt, hogy minden vackot megvesznek, elképesztően túlárazva is, hogy ez tulajdonképp valami rettentő hazafias tett részükről, mert ez jó a gazdaságnak. És tényleg. Nem értek hozzá túlzottan, de a tünetekből arra következtetek, hogy az amerikai gazdaság valóban nagyon nagy részben épít arra, hogy  a derék állampolgárok pici fejecskéjében sikerült nagyon eredményesen elültetni ennek a gondolkodásmódnak a csíráját. Gyakorlatilag kivétel nélkül.

*Nem Alex Day szinten, de minden tiszteletem az övé.

Meg azon is gondolkodtam, hogy vajon a Scrabble játékot könnyíti, vagy nehezíti, ha nemlétező összetett szavakat, meg egyszerre akárhány sorba való beírást engedélyezünk.

Ki fog derülni :)

És persze a releváns klasszikus:

Azon gondolkodtam, hogy nagyon kevés ember létezik, aki engem meg tud érteni, és nagyon kevés, aki meg akar érteni, és a dolog azzal van súlyosbítva, hogy ezeknek a halmazoknak nem is túl nagy a metszete...

Annám, figyelmedbe ajánlom! :)

Azért az picit meghökkentett, hogy tiniknek az a hobbija, hogy vásárolnak. Tudom, más világ, más gazdasági körülmények, de nemhogy én nem csináltam ezt, nem is ismerek ilyent, pedig laktam nagyon rongyrázós környéken...

1. Ha a félig üres HÉV szerelvényen egyedül ülsz az egymásnak fordított ülés-négyesben, és valaki nem átlósan szemben ül le veled, hanem befurakszik totál szembe, akkor 99,9%, hogy nem lesz nyugodt utad.
2. Akármilyen közel tartod magadhoz az angol nyelvű könyvedet, nem tudod elbátortalanítani a társalgási kísérlettől az igazán elszántakat.
3. Akármilyen közel tartod magadhoz az angol nyelvű könyvedet, marad perifériás látásod, és ez nem jó neked.
4. Bár kézenfekvőnek tűnik, nehéz élesben jól hallhatóan ráförmedni valakire, hogy "ha most azonnal nem pakolja vissza a szánalmas szerszámát a retkes gatyájába, az állomáson a kigyúrt pasimmal tárgyalhatja meg a történteket". Nekem például még egyszer sem sikerült.
5. Tényleges kigyúrt pasi hiányában nem kellemes választási lehetőség a) 20 percet állni a békásmegyeri végállomáson az elhagyatott buszmegállóban b) megpróbálni a részeg szatírnál hamarabb átszelni a lakótelepet, és lehetőleg félúton lerázni úgy, hogy igazából bármerre eltérni a fő csapásiránytól csak rosszabb helyzeteket tartogat, mint egy részeg szatír.
6. Happy belated birthday to me.

Kötelező!

Ez pedig a válasz "az ezt meg hogy a francba'" c. abszolút jogos kérdésre.

Zsenik.

Az az igazán szörnyű a Dr. Horrible's Sing-Along Blog-ban, hogy ilyen tényleg van. Hogy valaki fő ambíciója az, hogy borzasztó legyen, és csak akkor nem az, ha épp nem alakulnak a dolgok az elképzelései szerint.

Megtanulhatnám már, hogy nem veszek semmilyen ajándékozós ünnep előtt magamnak semmit.

Apu lejárta a lábát két, csak antikváriumban kapható könyvért, amit múlt héten emlegetett egy rokon és engem láthatóan érdekelt, és nagyon szomorú volt, mikor kiderült, hogy tegnap megvettem :(

Lelkifurdalásom van nagyon :(

Szóval, hogy

Az a szép abban, hogy nincsen rendes főnököm meg munkaviszonyom, hogy elvileg senki nem kérheti számon, hogyan rendelkezem az időmmel. Gyakorlatilag viszont kicsit őszintétlennek érzem magam, hogy adott esetben nem tájékoztatom a mindenki mást, mikor egyiküknél munkát vállalok el.

Persze fordított helyzetben én hiába várnék tájékoztatást (meg általában is...), meg ha szépen beszámolnék mindenkinek mindenről, még hülyének is néznének, de kicsit azt érzem, hogy csak én szívhatom meg...