A mindenféle családi kötődés ellenére kénytelen vagyok bevallani, hogy teljesen hülye vagyok a művészethez, nem tudom eldönteni, valami érdekes-e vagy sem, legföljebb, hogy engem érdekel-e. De most tanultam valamit, ami szerintem abszolút nem triviális, legalábbis nem él a köztudatban.
A Képző intermédia szakosairól volt szó, hogy nem teljesen értjük, miért is kell ennek a kategorizálhatatlan és definiálhatatlan alkotásmódnak külön szakot fenntartani. Hiszen, láttuk, egy festő is foglalkozhat diorámákkal, és meg is kapja hozzá a szükséges elméleti hátteret és inspirációt, a technika meg egyéni. Szóval az intermédiások, nem túlzottan megdöbbentő módon, az egyetem leglinkebb társasága. Az egyik fiú pl hónapokig gyűjtögette a szemetét, hogy az milyen elképesztően érdekes. Én ezzel nem tudok mit kezdeni, mert végül is tényleg lehet érdekes, attól, hogy engem nem izgat. De megvan a kulcs! A következő, roppant egyszerű módszerrel lehet kiszűrni azt, amikor a művészpalánta blöfföl. "Oké, értem, tök izgi, de akkor légyszi írj már róla egy 30 oldalas esszét, hogy miért." Természetesen elképedt értetlenkedés volt a reakció...
(Ez pedig egy fantasztikusan jó előadás volt a Katonában, azt hiszem, már nem játsszák :( )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése