French the Llama!

Az emberek szeretnek jól járni a pénzükért. Egy barátnőm férje a kollégáival egy, a munkahelyükhöz közeli vendéglőbe jár ebédelni, ahol jó áron hatalmas adagokat adnak a menüben. Annyira hatalmasakat, hogy ezek a jól megtermett férfiak alig bírják megenni. Kérdeztem a barátnőmet, hogy akkor minek gyűrik le? Ott lehet azt hagyni... (És a férje eleve túlsúlyos, szóval...) Persze gondolhattam volna: hogyne, akkor kisebb adagokat fognak adni ezentúl.

Can't wrap my brain around this.

Ma utólagos születésnapi ajándékként a nagymamám megvendégelte a családot a T.G.I. Friday's-ba. Ez talán az egyetlen amerikai étteremlánc, ami az adagok méretét is a licensz részeként viszi külföldre, bár, lehet, meglepődnék, ha látnám az eredeti porciókat. Mindenesetre a hamburgeremnek a felét sikerült megenni, és azt sem azért, mert éhes voltam, hanem mert nagyon ízlett. Anyu az ebédje után még desszertre vágyott, kihoztak neki egy akkora adag brownie-t vanília fagylalttal, hogy nézni is rossz volt. Nagyon gyanús volt nekem az egész, szóval itthon rákerestem a dologra, és _nyilván_ a burgerem (feltehetőleg a sült krumpli nélkül) 1360 kcal (kb ennyi kalória kell nekem egy egész napra), a brownie-s csoda meg 1240. És hát, tegyük hozzá, az ára is olyan, hogy az ember nem szívesen hagyja ott (mondjuk én megtettem), és egyik fogás sem állja ki a melegítés próbáját.

Valahogy ezt a túlfogyasztási kultuszt nem kéne itt is meghonosítani (OK, itt is megvan, csak kéne ellene tenni), illetve nagyon jó néven vennék az ilyen megalomán tendenciákkal bíró helyektől valamiféle féladag-rendszert, akár a fél-árnál többért. Mert ez így nagyon gáz.