Orsi egyik hozzászólásáról eszembe jutott egy sztori, valamikor harmadév környékén történt. Összefutottam az egyetemen ebédszünetben egy volt osztálytársammal. A srác a gimi 6 éve alatt többé-kevésbé levakarhatatlan volt, nem mondom, hogy üldözött a szerelmével (nem tudom, volt/van-e neki olyan), de a figyelmével igen. Helyesebben nem bírt letenni arról a törekvéséről, hogy felhívja magára a figyelmem. (Egyébként nem csak velem csinálta ezt, azt hiszem.)
Lényeg, hogy ez a fiú mindig eléggé nagyképűen viselkedett, de egész gimnázium alatt soha senki nem vette komolyan, mert eléggé jól ismertük. Aztán végül a papája vett neki egy csomó tök drága filmes felszerelést, és elkezdett ilyen tipikusan szenvelgős meg nagyon menő diákfilmeket csinálni, és ez a filmezős dolog megmaradt, és azt hiszem, hogy harmadév tájékára úgy érezte, hogy ő már nagyon valaki, és új alapokra helyezheti kettőnk kapcsolatát. Szóval összefutottunk, és szokás szerint elkezdett belőle dőlni a szó, közbe vágni nem lehetett, lepattintani nem lehetett, jött utánam és mondta és mondta, kivel találkozott, kiket ismer, kikkel dolgozik együtt, ki milyen elképesztő jó véleménnyel van róla stb stb. Aztán két ilyen öntömjénező mondat közé beszúrva tetőtől talpig végigmért, és hanyag lezserséggel odavetette: "Te, amúgy nem gondolkodtál még mellműtéten?". Egész konkrétan a képébe röhögtem. És nem is azért, mert ez az egyetlen helyes reakció, hanem, mert ez volt az őszinte reakció*.
Az embert akkor tudja mindenféle random fazon, hülye tv reklám, villódzó banner felhúzni vagy nyomasztani, ha titkon, belül, picit igazat ad neki. A reklámipar az emberben eleve meglévő hajlamokra és bizonytalanságokra épít, minden könnyű préda, ami zsigeri.
(Rám is van olyan kritika, ami durván hat, mielőtt bárki meggyanúsítana lifecoach hajlamokkal :D Ezen kell dolgozni, a reklámok meg a belepofázós emberek állandó környezeti kellékek, nincs mit tenni.)
*Hogy egy kiragadott dolgot említsek, én pl fölvehetek köldökig dekoltált felsőrészt, és még mindig nem vagyok közönséges - próbálja ezt meg bárki C kosárral vagy afölött. Meg kapok magamra kosztümöt. Nem preferálhatom az olyan testalkatot, ami kizárólag bikiniben előnyös (?). A klímánkon ez nem egy praktikus szemlélet, Kaliforniában biztos több értelme van :D
5 megjegyzés:
:-D Ez óriási. Azt hiszem, annak idején talán mesélted is, de még mindig vicces. :-))) Hála az Égnek.
Annyira jellemző :)
gáz a srác nagyon. de ne haragudj, de semmit nem tettél azért, hogy ne legyen C kosaras melltartód, se jót, se rosszat. ezért nem illik baszogatni, hogy csináltasd már meg a melleidet, de kérkedni sem szép dolog vele. adottság, örülj neki, ez vagy te, blablabla. és kösz a direkt célzást, de nem értek egyet a villózó reklámokkal, egy picit sem, hanem zavar, hogy nem zárhatom ki az életemből. hogy a pofámba tolják, hogy tökmindegy, én mit/miben hiszek, többségében a világ nem olyan. ez mondjuk tényleg rosszul érint, de nem azért, mert titkon picit igazat adok nekik. amúgy ez természetes, én már úgy megszoktam, hogy mindig azon dünnyögök, hogy túl magas vagyok, hogy el is felejtem, hogy aki alacsony, az ezt kérkedésnek veszi. ugyanúgy múltkor egy barátnőmnek panaszoltam, hogy bármit csinálok, fel-/szétáll a hajam, erre megjegyezte, hogy irigyli a problémáimat (vékony szálú lelapulós haja van). jobban kellene figyelnünk egymásra, de mi legalább tisztában vagyunk ezzel ha nem is mindig sikerül. (amikor elkezdtem "asszonyosan" kinézni, a jobban sikerült és megosztandó (akkor még iwiw-profilkép gyanánt) fotóimról retusáltam a dekoltázs vonalat, annyira idegesített...)
vesszőhiba, entschuldigung! ("ezzel, ha")
Orsi, ne haragudj, nem dicsekvésnek szántam az írottakat. Ahogy a srác beszólása sem bunkóság volt, hanem hülyeség. Bunkóság akkor lett volna, ha egy fogyatékosságról, testi hibáról beszélnénk, amiről nem tehetek. Ő viszont egyszerűen kiterjesztette a személyes preferenciáit az egész emberiségre, vagy legalábbis rám. Az alakom sem nem előnyösebb, sem nem hátrányosabb azokénál, akiknek D kosaras melle van, én megszoktam a saját paramétereimet, tisztában vagyok a helyzet előnyeivel és hátrányaival, ennyi.
Nem célozgattam, hanem odaírtam, hogy a Te hozzászólásodról jutott eszembe az egész. És nem úgy értetem, hogy "á, Orsi, tuti azért zavarnak a testképre összpontosító reklámok, mert titkon azért tudod, hogy úgy kéne kinézned", hanem alapvetően ellenkezőleg: mert valahol igazat adsz nekik. És szerintem ne adj. Érthető a különbség? Remélem, hogy az! Mert ha a villódzó reklámok nem is mindig voltak, de a rosszmájú, pletyka szomszédasszonyok meg a tenyérbemászó férfiemberek egyidős jelenség az emberiséggel. El kell sajátítani a leszarás képességét, főleg, mert nem is a saját abszurd kis gondolataidat véded vele, hanem _igazad van_. És ha tudod hogy igazad van, akkor ezek a dolgok viccessé válnak. Nem kineveted hogy ne lássák, hogy bánt, hanem őszintén vicces. Ne mondd már, hogy nem az...
Megjegyzés küldése