2013. február 1., péntek

Az a szép abban, hogy nincsen rendes főnököm meg munkaviszonyom, hogy elvileg senki nem kérheti számon, hogyan rendelkezem az időmmel. Gyakorlatilag viszont kicsit őszintétlennek érzem magam, hogy adott esetben nem tájékoztatom a mindenki mást, mikor egyiküknél munkát vállalok el.

Persze fordított helyzetben én hiába várnék tájékoztatást (meg általában is...), meg ha szépen beszámolnék mindenkinek mindenről, még hülyének is néznének, de kicsit azt érzem, hogy csak én szívhatom meg...

Nincsenek megjegyzések: