Don't Forget To Be Awesome
2013. február 23., szombat
Egyetem után majdnem egy évig gyakorlatilag munka nélkül voltam. De én legalább nem áltattam magamat azzal, hogy minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy állást találjak. Valószínűleg azért, mert nekem már gyerekként se fogadták el soha, hogy azért történt ez vagy az, mert Frőhlichnek pikkje van rám algebrából.És furcsa is valahol ez a típusú önámítás, hogy "nekem azért nem jön össze semmi, mert a világ igazságtalan". Ez szerintem minden, csak nem megnyugtató. Ezzel szemben nekem csak azért nem jönnek össze dolgok, mert rohadt lusta vagyok, meg gyáva, meg néha mert egyszerűen hülyeséget akarok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Az előzőnél az utóbbi sem jobb önámítás.
Ne csináld már... Itt most arról van szó, hogy általában nem a világ meg a körülmények tehet mindenről. Hogy rossz lett a vizsga meg nincs munka meg ilyenek.
Meg nem is az, hogy ez önámítás, hanem, hogy lelkileg megterhelő. Ha azt hiszik, hogy tényleg, mindent megtesznek a vágyaik teljesülésének érdekében, és külső erők gátolják a boldogulásukat, reménytelen minden. Ez valami elképesztően rossz érzés lehet, mégis majdnem mindenki inkább ezt választja, minthogy belássa, hogy ha rendesen dolgozna érte, meglenne, helyesebben: ha rendesen dolgozik érte, meglesz.
Tegnap egy órát beszélgettem a nem-vidám nagymamámmal, egyébként jó kedve volt, de akármelyik szeletét említette az életének, mindig előbukkant, hogy igazából lehetett volna sokkal jobban is, de valaki vagy valami keresztbe tett. És ott feküdt ez a 94 év elnyomott őstehetség és elemi erő, beletörődve a középszerű életébe, mert neki más nem jutott, pedig ha hagyták volna...
Ha önmagadat ostorozod, sem lesz jobb, mintha másokra fognál mindent. Tedd, vagy ne tedd, de inkább tedd.
Nem ostorozom magamat, csak azt mondom, hogy ami nem sikerült, az általában azért nem sikerült, mert nem tettem meg érte mindent. És ez pont nem arról szól, hogy "azért szar az életem, mert egy szar vagyok", hanem, hogy "igazából semmi nem áll az utamban, ha igazán akarom", és tényleg. A bejegyzés amiatt született, hogy nem értem, embereket miért nyugtat meg a tudat, hogy ők aztán meggebedhetnek, a világ úgyis bemutat nekik...
Az utolsó mondatra: ez nincs így. Amit akarsz, el is érheted. Ha nem éred el, nem is akartad igazán.
Ezt mire írtad? Mert szerintem én is ezt mondtam: "igazából semmi nem áll az utamban, ha igazán akarom".
(Mondjuk sajnos nem _mindent_ lehet elérni, amit az ember akar, de alapvetően így igaz.)
Megjegyzés küldése