2013. február 13., szerda

Az előbb rámszólt a gmail, hogy nem szerettem volna-e mellékelni valamit az emailemhez, mert szerepelt benne a "csatolmány" szó.

Nem tetszik, hogy a gmail olvassa az üzeneteimet...

2 megjegyzés:

Kd írta...

Ez ébreszt rá engem hogy hajlandó lennék-e még áldozni a kényelemért. Nekem biztosan segített már hogy szólt a gmail. Furcsa hogy a kényelem és a szabadság hogyan válik kompromisszummá. Néha álmodok arról hogy milyen lenne ha mindent, tényleg mindent egységes azonosítás alapján intéznénk. Be lennénk chipezve mint a kutyák. Persze ha ez sérti a homo sapiens-luxus egómat, akkor megteszi a szemem is, mindegy. Pénz, bankkártya, személyi, diák, bérlet, jegyek, belépők, kulcsok, engedélyek. El lehetne felejteni. Végre. Mégis, általános az ellenérzés ezzel kapcsolatban. A figyelem félelmet kelt (mennyire sóvárgunk rá és mennyire utáljuk). Megfigyelnek, követnek, látnak, beírnak mindenféle könyvekbe és számon tartanak, brrr. Nem tudom hogy lehet hasznot húzni abból amit rólam megtudni lehet (persze vannak ötleteim hogy általában ebből mikor lehet gond). Szerintem az érdekes az hogy minden berzenkedés ellenére az egyoldalú tükör már évek óta itt van. Mindenkinek van mobilja nem? Gmail, még ha csak az lenne. Microsft OS, Google böngésző, Facebook, mindez egy ISP kezén folyik át. Tényleg a Google internetkiszolgáló is lesz, bár rájuk a közvélemény inkább jóindulatú diktátorként tekint. Azt hiszem az igazi veszély nem a személyi adataim és személyes információim könnyű megszerezhetőségében van. A technológia belülről bénít meg, és nem külső elnyomás hanem a kényelem okozta sorvadás láncol meg. Persze lehet hogy a kondicionálásom teljes már és éppen ezt kell gondolnom :D

ee_version írta...

Van olyan ismerősöm, aki a lekövethetőség teljes tudatában, és ebből adódóan állandó stresszben éli az életét. Az se jó, ez tény. Én igyekszem nem csinálni olyasmit, amiből gond lehet, ha kiderül. Ugyanakkor ha nem is csinálok semmi károsat, még visszaélhetnek az adataimmal, általában nem nettó gonoszságból történik az ilyen, hanem nyereségvágyból. Én nem hiszek annyira az emberiségben, hogy ne legyen diszkomfort érzetem ezen dolgok egyre szélesebb körű lehetőségétől.

(Egyébként ha belegondolsz, mennyi mindent tudsz olyan ismerőseidről - erőfeszítés nélkül -, akikkel szinte nem is kommunikálsz soha, durva belegondolni, mennyi mindent megtudhatnál, ha nagyon ráállnál a témára. Meg ha erre specializálódott multicég lennél. Ez nem volt közel sem ilyen durva akár 10 éve, csak az én életem alatt, ami _annyira_ azért nem hosszú idő, gyökeresen változott az ilyen természetű dolgok állása.)