Dóra bulit szervez

1. Már a meghívóban kérjünk elnézést, hogy feltételezzük a meghívottakról, hogy komolyan fontolóra vennék, eljönnek.
2. Jaj, mennyi udvarias talánozó, nem akarják kerekperec megmondani, hogy nem.
3. t-3 nap: oké, tuti nem jön senki. Azért még nyaggatom szegényeket egy kört, csak hogy biztos lehessek.
4. t-2,5 nap: oké, talán nem lesz totális bukta...
5. t-2 nap: úristenúristen, nem fogunk elférni, mikor fogok takarítani, francba, ennyi emberre mennyi kaja? Mennyi pohár?? Mennyi villa????

Az a jó bennem, hogy mindig kisimult, nyugodt és higgadt vagyok, és kezemben tartom életem irányítását, élen a hangulatommal.

Jó lesz ez :)

Remélem...

Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja

Csak tudnám, miért kap ekkora publicitást egy nyilvánvaló megélhetési provokátor.

Csak tudnám, én is miért állok be a sorba.

Supernatural

Szóval végre belekezdtem, és

• nekem ezt még nappali fényben (haha) is félelmetes egyedül nézni
• szóval ez most szívatós challenge? vagy teljesen jó szándékú? csak kérdem...
• és értelmezési problémáim vannak egyből, mert most kinyírták a pilotban a woman in white-ot, vagy csak kinyírta magát?

Egyébként meg dolgoznom kéne...

Kicsit kizöldült a lakás

indabinda öcsémtől

kis akármi E-től

nagy akármi (na jó, ezt tudom, hogy yucca) szintén E-től

mikulásvirág - anyu kapta egy vevőjétől

ez meg nem gaz, hanem a legcsodálatosabb dolog az egész világon, azt hiszem

És akkor most verseny, hogy melyik bírja legtovább a lakásban, melybe sosenem süt a nap.

Asszem az izzósor.

Alacsonyan szállnak mifelénk a szegett szárnyú angyalok

Nagymamám szakmai felügyeletével tegnap készítettünk 9 tál halkocsonyát. Kép később. De az sok, higgyétek el. Mondjuk ilyesmi nálunk csak karácsonykor van (echte lengyel zsidó étel, barchesszel esszük, ez egy ilyen család), szóval akkor már nehogymár ne maradjon másnapra (nem szokott).

Apu azt találta ki, hogy utolsó pillanatban majd olcsóbban kap fát. Hát, ha olcsóbban nem is, de nehezebben igen, meg nem is akarták már neki befaragni a talpba. Apu elméleti fizikus, gyakorlatilag két órán át faragta a fa tövét, de alig valamennyi megy be belőle a talpba még mindig. Segond, kikötöttük a teraszajtóhoz. Úgyis mindig ez a vége. Meg a rádióban is mondták, hogy mindenki kösse ki a fáját, nem vicc.

Ja, ilyen szép zöld szalagot, ami a gyertyáink tövébe van kötve, úgy lehet kapni, hogy a háziasszony az utolsó pillanatban küldi el hites urát szalagot venni. Akkor lesz ilyen. Amatőrök hetekkel hamarabb megveszik és kénytelenek ezüstöt, meg fehéret, meg aranyat használni.

Jó lesz ez!

Boldog karácsonyt! :)

Kiscsillag

A koncerten sikerült két tipikus karaktert is teljes pompájában megfigyelni:

• A Lány, Aki Az Egész Zenekar Barátnője, Vagy Legalábbis Nagyon Szeretne Az Lenni: ott ül a színpad peremén, középen, már az előzenekar alatt, hisztérikusan ordítja az összes számot, heves átéléssel és testbeszéddel, az arra járó zenészek lábát szívószállal böködi, hisz ő megteheti, mert insider. Külön szomorú, hogy a Kiscsillag átlagéletkorához igazodva A Lány, Aki Az Egész Zenekar Barátnője, Vagy Legalábbis Nagyon Szeretne Az Lenni jelen esetben minimum 35, de lehet, hogy 40 éves.
• A Fiú, Akit A Barátnője Cibált El A Koncertre: teljesen rezzenéstelen arccal, majd egyre fásultabban áll, karba tett kézzel, és irgalmatlan várja a koncert végét. Ő is első sor közepén van, mert A Barátnője nyilván a legnagyobb rajongó. Jó lehetett őt nézni a színpadról.

Egyébként pedig velem meg ismételtem volt egy Fiú, Aki Tudja, Hogy Beblogolom, Ha túl Látványosan Szenved, Úgyhogy Nagyon Fegyelmezetten Tűri a Koncertet És Igyekszik Úgy Viselkedni, Mintha Tulajdonképpen Élvezné Az Egészet, mert én valahogy minden Kiscsillag koncertre emberáldozattal érkezem, nem szép tőlem.

Baromi jó buli volt amúgy.

"Szép az élet s talán te is leszel fiatal

...és akarod a boldogságot, és akarod azt, hogy eljöjjön hamar."

Egy élményeim szerint igazán szeretetteljes születésnapi buliból megérkezni egy koncertre, ahol valaki érzelmi szkandert vív szimultán legalább 3, ha nem 4 másik versenyzővel, és meggyőződése, hogy nyert, szóval ez nagyon megfeküdte a gyomromat így tegnap este.

Avagy a Vad Fruttik közönségében messze nem a 16 éves tinilányok viselkednek a legéretlenebben.

Ezt meg, csak így, szervetlenül, küldeném mindenkinek, aki szereti:

Amikor a régi, kedves barát, aki á, soha nem akart tőled semmit, és ezért bár számtalanszor hívott el ide-oda, de az egyik sem volt ám randi, ugyan már, szóval amikor két-három hónap után véletlen összefutsz vele a villamoson és nővel van, és ezért _vissza_ se köszön

az priceless.

Tegnap meghalt a nagymamám.

Nem szoktam ilyen személyes dolgokról írni, és most is lebeszélnék mindenkit a részvétnyilvánításról, nem kitárulkozásból beszélek erről.

"nem sokat ér a vegetarianizmus, ha közben valaki embereket eszik"

És én még ráadásul hellyel-közzel állatokat is. Nem mintha sokat számítana.

Na ennyit rólam és az ahimszáról.

Keep Calm and Get Yourself Some Jamie Oliver

De komolyan, nem kell comfort food, ha van comfort chef.


És az angolok legalább nem nyomnak mindent PG ratedben.

És akkor rájövök, hogy a legjobb szám kurvázásról nem is az, hanem ez:


Bónusz a Szécsi Pál idézet a szövegben, ami nem sokkal később esett le, tényleg, fél órán belül, amikor átváltottam kispálról szimfonikra és Likó Marci nagy átéléssel dalolt.

Zenére szeretek rajzolni.

Konzum sznobizmus

Felsőbbrendűségi érzésemet legújabban azzal táplálom, hogy amikor tolom be a kasszához a kocsimat a Lidlben, mindig elégtétellel nyugtázom, hogy rajtam kívül mindenki legalább 35% tápértékkel nem rendelkező szemetet vásárol, csak én vagyok helikopter.

Ja, és arra is rájöttem, úgy a legkönnyebb megállni, hogy nagy halom cuccot összevásároljak, hogy nem szabad pénzt magammal vinni. Mármint, hogy effektív bankókat meg érméket, mert akkor sehogy sem tudok tízest (százast) előteremteni a bevásárlókocsihoz, kosár meg elmésen nincsen, tehát csak annyit vehetek, ami a kezemben fér. Ami amúgy meglepően sok, nemhiába, teniszeztem 8 évet, egy markomban 5 labdát tudok tartani, akár tenyérrel lefele fordítva is.

Kicsit artikulálom a tegnapi kétségbeesett világba-kiabálást.

Szóval, a sztori részletesen a hajtás után, a nagyon érdeklődőknek, a konkrét problémáról szólnék elébb. Tehát engem tegnap a nagyon aggódó jóédesanyám hívott fel, akiről azt kell tudni, hogy ő a higgadt ember a családban. Így sikerült nekem is kétségbe esni, ami nem történt volna meg, ha ugyanezzel jóapám hív fel, aki nálunk a jiddise máme, szóval bármi katasztrófáról számol be, minden további tudakozódás előtt élből be lehet szorozni 0,4-gyel. Zárójel bezárva. Viszont ma beszéltem a Művészúrral magával, akiről illik tudni, hogy noha festő szakos a Képzőn, azért nem egy elszállt/elveszett ember. És ő lényegében azt mondta, hogy az 500.000 Ft, amit az Erasmus támogatás jelentett volna, igazából csak elodázta volna azt a problémát, amivel így most azonnali hatállyal kell szembesülnie, due to current.events. Ezen problémák pedig nagyjában-egészében abból állnak, hogy London elképesztően drága, és teljesen kizárt dolog, hogy ne kelljen mikroszkopikusra összehúznia magát és dolgozni az egyetem mellett, míg ott van. Csak míg Erasmus esetén lett volna egy hónapja megérkezni és kitalálni, mit hogy, így most nincs. A dolgot tovább árnyalja az a tény, hogy barátnője is ott lesz, és barátnőjét morálisan, meg főként anyagilag támogatja az igen tehetős családja, tehát, ha minden kötél szakad, ráutalódhat az én gyönyörű öcsém az ő élete nőjére, de ezt érthető okokból nagyon nem szeretné sem most, sem soha a jó büdös életben. De szóval mindenképp el fogja tudni kezdeni a félévét, csak nem mindegy, milyen idegi és lelkiállapotban.

Amire tehát szükség van: munka, amit lehet az egyetem mellett csinálni. Január végétől. Ennyi. Ez sem kevés, de legalább olyan belátható mértékű probléma.

Családi krízishelyzet van, mindenkinek mindennemű ötletére várok.

Lehet, hogy nem jól mondom el, hosszú volt az információátadás lánca.

Tehát, öcsém Londonba szeretett volna menni Erasmussal. Be is ment az Erasmus irodába és vázolta ezt a szándékát, amire az ott ülő női hölgy azt mondta, hogy Londonra már megvan a két jelentkező, és mindig kettőt szoktak küldeni. Öcsém megkérdezte, ettől függetlenül pályázhat-e, amire a nő azt mondta, felőle igen.

Pályázott, és felvették a Royal Academy of Artra. Igen, ez egy nagyon nagy dolog. Erre most kiderült, valahogy, a részletek még nem maradéktalan világosak, szóval hogy visszament ahhoz az illetékes nőhöz, és az teljesen kiakadt és tajtékzott, hogy hogyan képzeli, hogy ilyen kerülőutakon szervezkedik, mit gondol mégis, és hogy nagy francokat fogja ezt a félévét az Erasmus finanszíozni. De ezt valahogy úgy, hogy neki van Erasmus helye, csak nem Londonba, vagy ilyesmi, én sem értem.

Tehát ott várja ez a tuti hely, és tekintve, hogy a családnak szummaszummárum nemhogy tartalékai nincsenek, hanem máról holnapra élünk, ő az egyetem mellett hostelben pultos, és most hogy menjen ki csupasz seggel Londonba, miből tartja fenn magát addig, míg szerez egy állást, hogy utána úgy kelljen helytállnia ezen a művészeti akadémián, hogy közben éjjelente kihajtja a belét, a londoni árak ismeretében...

Szóval, nesze életed lehetősége, teremts elő hozzá mindent nulla idő alatt. Ja, és közben dolgozz, és vizsgázz le két hét alatt az összes tárgyadból a Képzőn.

Ez van most, és nem tudom, mit tudnék neki segíteni, de ez nagy baj, sokkal nagyobb baj, mint az én életemben bármi momentán és valaha is.

Eff yeah nem fűtünk továbbra sem

Komfortérezetemet hozzávetőleg 257 százalékkal növeltem meg egy egyszeri beruházás eszközlésével:

Ahogy Orsi nagyon okosan megmondta: az embereket olcsóbb fűteni, mint a lakásokat. És tényleg. Az eszme jegyében jelenleg van rajtam:

• mackónadrág
• alatta cicanadrág (az állat-tematikát most fejezem abba)
• kapucnis pulcsi
• alatta nem kapucnis pulcsi
• alatta póló
• a  MAMUSZ
• és benne zokni
• a takaróm már nem is kell!

És most jó nekem.

Egyszer, még boldogult angol blogomban megemlítettem, hogy a státuszukban bizonyos értelemben bizonytalan lányok körülbelül úgy viselkednek szívük választottjának virtuális megjelenési felületein, mint a territoriálisabb kankutyák*.

Akkor sem voltam népszerű ezzel.

*másoknak is feltűnt

Szüleim jóvoltából nálam már járt a Mikulás, bibíí.

Persze még nem érzem feljogosítva magam, hogy tüzetesebben megvizsgáljam a csomag tartalmát, mert hát, na. Ott ül az ablakpárkányon, a függöny mögött. Izgi :)

Tumblr gyöngyszem

Annak érzékeltetésére, miért nem csináltak Hank Greenék modern adaptációt a Rómeó és Júliából a Büszkeség és balítélet mintájára. Enjoy:

"I’m writing a modern version of Romeo and Juliet for english class and I’m making them dumb teenagers like they should be and I thought tumblr might appreciate some excerpts from my planning document

Oh yeah and romeo’s going to be sulking about rosaline friendzoning him at the start
I’m really trying to emphasise the ‘stupid kids’ thing here."

Vannak szép dolgok.

Nem akarják őket nekem eladni.

Oké, lassan abbafejezem a nyáladzást wake-up light témakörben, hát két napja azt sem tudtam, hogy van ilyen, most meg már azon roncsizom, hogy miért nincs nekem, élet ez?

<3

A fogyasztói társadalom gyermeke vagyok.

Mennyivel egyszerűbb volna egy utcai lakásba költözni, igaz-e.

Kéne nekem egy olyan lámpa, amit kirakok az ablakpárkányra, beállítom reggel 6-ra, fél 7-re, ilyesmi, és az történik, hogy az adott időpontig bezárólag szép lassan és fokozatmentesen felkapcsolódik.

Szóval, hogy szeretnék a nappal kelni, de ez nem csak télen probléma jelenleg, hanem nyáron is.

Tehát: van ilyen?

Zs belsőépítész, és többek között az egyik, plázákban prominens látványpékség-láncnak is tervez újabban. Minden új üzlethelyiség átadásakor hatalmas csomag szénhidráttal megpakolva esik be az irodába.

A muffinokat majszolva elkezdtünk azon tanakodni, vajon milyen profilú kereskedelmi egységekre volna taktikus áthelyezni tevékenysége fókuszát. A többiek az autószalonokra szavaztak, szerintem hülyeség. A tervezői díjszabások ismeretében nem szalononként egy BMW, legfeljebb szalononként egy BMW emblémás bögre a plafon, amire számíthat. Annál szvsz a bagel is jobb biznisz.

Azt akartam mondani, hogy beköltöztek az új szomszédok, és eddigi tapasztalataink szerint süketnémák, de lehet, hogy egyenesen szellemek. Remélhetőleg ez nem csak a beetetés időszaka :)

Black Swan Green

"Me, I want to bloody kick this moronic bloody world in the bloody teeth over and over till it bloody understands that not hurting people is ten bloody thousand times more bloody important than being right."

Furcsa belegondolni, hogy volt olyan idő, amikor ez
nem volt minden ízében baromi vicces.

De ma megcsinálta a napom, az biztos...

Ez jár a fejemben

És az, hogy attól tartok, az élet gyakorlatilag _semelyik_ területén, _senkinek_ nem számít, mennyire dolgozunk keményen a bármin, ha annak nincsen kellőképp látszatja. A befektetett munka ténye lehet nagyon hízelgő vagy megható, de erre hosszabb távon építeni elég nagy hülyeség.

Keményen dolgozni valamin, ami aztán nem sikerült, egyetlen dolog miatt fontos: hogy mi magunk érezhessük azt, hogy tényleg mindent megtettünk azért, hogy sikerüljön. Vagy legalább annyit, amennyit nekünk az illető dolog ért, önmagában és tágabb összefüggéseiben.

Ez volt a csengőhangom kamaszkorom legszebb nyarán, csak aztán lecseréltem, mert Karesz túl sokszor rakta be ezt a számot az irodában hallgatni, és mindig azt hittem, csörög a telefonom. Jobban belegondolva, valószínűleg direkt csinálta... De a lényeg, hogy aztán később valahogy már nem cseréltem vissza, és 5 éve ugyanaz a dallam van helyette, de most eszembe jutott ez a szám, és jól átállítottam rá a csengést, és vajon ettől megint nyár lesz-e és legfőképp 2008? Remélem :)

Az egy dolog, hogy pontosan tudom, hogy a felső szomszédnak vagy gipszben van az egyik lába, vagy konkrétan fából, másként hogy tudna úgy mászkálni, hogy dib-DDOBBBB-dib-DDOBBB, oké. Az is belefér, hogy megbizonyosodhatok arról is, a szomszéd bácsit is utolérte a korosodó férfiak általános problémája, és éjjelente rendszeresen látogatja a mellékhelyiséget.

De az, hogy a tulaj által szintén tulajdonolt szomszéd lakás felé egy azaz egy darab 10-es Porotherm (Leiertherm?) válaszfal lesz minden védelmünk, az már kicsit túl megy a tűrésküszöbömön. A problémáról egy ideig nem is tudtunk (valamiért elfelejtették megemlíteni a bérleti szerződés megkötésekor, hogy ilyen frappánsan spóroltak értékes négyzetmétereket az eredeti nagylakás kettéválasztásakor), most meg még nem érezzük át teljes mélységében, mivel az új lakók még nem költöztek be. De amikor mostanság fúrják a falat, azt olyan közelről hallani, hogy mindig attól félek, a fúró hegye is meg fog jelenni előbb-utóbb. Ja, ezt így éjjel 11-12-kor szeretik tenni, de ennek mindjárt vége, szóra sem érdemes.

Szóval szerintetek mennyire sanszos, hogy az első zajártalmi eset után odaálljak a drága tulaj elé, hogy azt hiszem, világos, hogy társbérletért nem vagyok hajlandó ennyit fizetni, a két lakás jogilag egyszerűen nem értelmezhető külön, mert nincsenek akusztikailag a jogszabályok által megszabott mértékig elválasztva, szóval, hogy rövidre fogjam, ugye evidens, hogy amint találok másik lakást, húzok, mint a vadlibák, és ők meg szó nélkül adják vissza a teljes kauciót, mert ez bizony szerződésszegés (vagymi) részükről.

Tehát persze ez két kérdés, hogy egyrészt én ezt elő tudom-e adni face to face is, vagy csak itt nagy a szám, másrészt, hogy ezzel a viszony megromlásán túl el is érek-e valamit, vagy nem eszik olyan forrón.

Nem vagyok maradéktalan elégedett életem kurrens alakulásával...

Annalight rocksztár és overall-awesome-person belinkelt a blogjára, szóval gyakorlatilag híres lettem (15 percre...). Üdvözlöm a gyanútlan erre tévedőket, és figyelmükbe ajánlom ezt a kihagyhatatlan lehetőséget.

Dolgok, amikkel szívesen foglalkoznék heti kevés órában:

• nyelvtanítás
• fordítás
• tehetséggondozás matekból, reál tárgyakból (szigorúan nem korrepetálás kettesért, kösszépen)
• újságírás kultúra témakörben, esetleg építészetről szakmailag
• jógaoktatás

Kéne ilyen patchwork-foglalkoztatás, hogy heti 20-30 óra építészet és minden napra plusz 2-3 óra szabvál. Jó, hát kinek nem...

Ja, és nem lehetek recepciós hostelben, nincs felvétel. Ott sem.

Részmunka kerestetik, ami mellett heti 4 teljes nap lehetek építész.

Vagy egy rendes* építész állás.

Igen, bilibe lóg a kezem.

*mármint, hogy nekem való, tehát nem projektelőkészítés meg belsőépítészet, meg generálkivitelezés...

Mikor lesz az, és miért soha, hogy emberek nem hisznek az energiamegmaradás törvényének ellentmondó dolgokban, úgyis mint:

• örökmozgó bármilyen formája, ingyenáram változatos módszerekkel (önmagába dugott hosszabbító, homlokzati szigetelésben vezetett levegőbeszívó csőkígyók, vízzel hajtott autó...)
• nanobevonatos hőszigetelés fillérekért
• havi sokszázezres fizetés minimális befektetett munkával, kockázat nélkül, legálisan
• ingyenes építészeti tervezés

A hét végére időzített lelki összeroppanásom keretein belül levontam a következő konzekvenciákat:

• Nem akarok zuglói főépítészi irodában* dolgozni közalkalmazotti bértábla szerint, mert nincs értelme egy bizonyos fizetés alatt elmenni szakmailag totálisan irreleváns** munkát végezni, mert akkor a szakmailag relevánsat csinálhatom éjjel meg hétvégén, aminek folytán egy idő után nem is kapok olyant, mert szarul és lassan tudom csak megcsinálni, szóval hogyha feladom a szakmát, legalább annyiért kéne feladni, hogy akkor már ne kelljen sakkozni, hogy a fizetésemből eszem vagy fűtök.
• Ezzel szemben akarok hostelben recepciózni részmunkában, mert az érdekes, és lehet mellette építészkedni, és ide a rozsdás bökőt, hogy fizet úgy, mint a közszféra - az én szintemen.

Szóval öcsémen a világ szeme, ti meg drukkoljatok, hogy ez összejöjjön és ne haljak bele.

*ja, igen, erről lett vón szó, akik tudják, tudják, melyik lett volna F4, ő még nem tudja, hogy nem lesz, meglepinek tartogatom, jóédesannyát
**igen, ez az. pont.

Ma délelőtt végre bekötötték a kislakásba a világinternetet. A szerelő nem teljesen értette, a kedden nálunk járt kolléga pontosan miért nem tudta megtenni ugyanezt, egyáltalán, ki volt az? Nem tudtam magyarázattal szolgálni, személyleírással meg nem is próbáltam. De most már nekem* mindegy is.

*A kollégának viszont feltehetőleg nem, mert utána lesz nézve. Végül is ez egész méltó büntetés azért, hogy ma is pár órával későbbre értem csak be dolgozni. Karma is a bitch.

Tegnap megjártam a Vodafone-t, új készülék kellett, és kiderült, hogy hiába nem akarok, gyakorlatilag csak okosat vehetek.

Szóval most itt van az előzőmnél kétszer nagyobb batár, amivel, mint egy igazi amatőr, nem tudok gyorsan felvenni hívásokat, de véletlen prímán felhívok bárkit, a legalapvetőbb beállításokat sem tudom megcsinálni, és még egy normális csengőhangot sem tudtam felrakni rá. Tehát egyelőre nettó szívás, és nem tudom, mikor lesz rá egy nyugodt fél napom, hogy rájöjjek, hogyan működik.

Addig is elnézést kérek az előre láthatólag tetemes számban okozandó kellemetlenségekért...

Tétényi úti Spar, álmos szerda reggel, átlagosan elhasznált hatvanas nő kilép a kijáraton, a biztonsági őr utána szalad: "Hölgyem, álljon meg, jöjjön vissza!" - halkan mondja, nem kiabál, de közel állok, ezért hallom. A nő vissza se fordul, megy tovább nyugodt tempóban. Az őr utoléri, elé áll féloldalt: "Álljon meg, hölgyem, jöjjön vissza!" A nő értetlenkedve mond valamit, de csak úgy félvállról, közben halad tovább. "Hölgyem, jöjjön vissza, láttam, hogy levett egy tusfürdőt és elrakta." "Nem én!" "De igen, láttam. Jöjjön vissza, vagy rendőrt hívok!" A nő már félúton a buszmegállóba, le sem lassít, de nem is gyorsít. Az őr az ajtóból mondja: rendőrt hívok. Néhány vásárló somolyog, a nő meg valószínűleg halál nyugalomban megvárta a buszt és felszállt, de közben én elindultam.

Most tűnt csak fel

Google Chrome, inkognitóablak nyitásakor:

"Az inkognitómód nincs hatással más személyek, szerverek vagy szoftverek viselkedésére. Vigyázzon a következőkkel:

• Olyan webhelyek, amelyek információt gyűjtenek vagy osztanak meg Önről

• Olyan internetszolgáltatók vagy munkaadók, akik nyomon követik az Ön által látogatott oldalakat

• Olyan rosszindulatú szoftverek, amelyek ingyenes hangulatjelekért cserébe nyomon követik billentyűleütéseit

• Önt figyelő titkos ügynökök (!!!!! - a szerk.)

• Az Ön mögött álló emberek"

A házban két internetszolgáltató van jelen: a UPC és a T-home. A UPC valamivel olcsóbb és hangyányival nagyobbnak tűnt a garantált le-és feltöltési sebessége a legkisebb elérhető csomagra, úgyhogy amikor öcsém netjét bebuktuk, velük gondoltam szerződni.

Rendkívül kényelmes rendszerben, interneten lehet megrendelni a szolgáltatást, és az első elérhető beszerelési időpont uszkve egy héten belül adódott, hát, nem voltam ezzel valami boldog, de legyen. Egyébként kizárólag hétköznapokon hajlandóak kiszállni, és 3 db 4 órás időintervallum közül lehet választani: 8:00-12:00, 12:00-16:00 és 16:00-20:00. Én ez utóbbit választottam, és péntekre, mert mit tudjak tenni.

Pénteken tehát eljöttem a munkából 3-kor, ráadásul úgy, hogy épp tervleadásom volt, és nem volt jó érzés elképzelhetően még 5 órán keresztül az internet hatótávolságán kívülre távozni, mikor bármi nyűg, észrevétel adódhat a leadott anyaggal kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy egész héten hajtottam, hogy biztosan kész bírjak lenni a pénteki nap közepére. De megoldottam, úgy-ahogy, és vártam a szerelőt.

Tudom, hogy 18 évig egész jól elvoltam nélküle, de azért irtóra nehéz sok órán át egyedül nem megőrülni egy 28 négyzetméteres, sötét lakásban net nélkül. És aztán 19:58-kor szőke női hang keres telefonon:

- Jó estét kivánok, én Stefanovits Klopédia* vagyok a UPC-től és avégett keresem, hogy a szerelő most az imént telefonált, hogy sajnos nem fog tudni ma mégsem elérni önökhöz, és így avégett keresem, hogy új időpontot tudjunk egyeztetni.
- És a szerelő erre ebben a szent pillanatban ébredt rá?
- Hát, sajnos nekem is csak most szólt.
- Hát, ez nagyon szomorú, ugyanakkor én ma már erre ráérek, a szerelő nyugodtan jöhet este 11-ig bármikor.
- Ó, azt nem lehet, este 8-ig tart a munkaideje.
- Az enyém sem délután 3-ig, elhiheti, épp ezért szabadnapot, érti, szabadnapot vettem ki**, mert a legkésőbbi foglalható időpontjuk is belelóg majd' minden dolgozó ember munkaidejébe. Szóval irtóra nem szeretném, ha itt a szerelő a saját munkaidejére hivatkoznék, hanem irtóra jöjjön ki ma este, mert 2013-ban már eleve az nem volt életszerű, hogy egy hétig legalább várnom kellett, hogy méltóztasson lakóhelyemen felkeresni.
- Értem, sajnálom. De hát én is csak annyit tudok tenni, hogy egyeztetek önnel egy újabb időpontot.
- Oké. Holnap reggel.
- Nem, az nem lehet, hétvégén nem dolgozunk.
- Értem. Tehát én vegyek ki még egy szabadnapot, melyen vagy megjelenik végre a szerelő, vagy nem? Mondja, valóban én vagyok az első, akinek gondja adódik az önök szolgáltatási szisztémájával? Ezt igen erősen kétlem. Teljesen komolytalan, amit itt művelnek, tudom, hogy ezt nem a megfelelő embernek magyarázom épp, de ön az a szerencsés, akit a vonal másik végén találtam, tehát önnek mondom.
- Értem. Akkor majd máskor visszahívnám, hogy egyeztessünk új időpontot, amikor majd tudja, mikor alkalmas.
- Ön baromira téved. Én most fejeztem be ezt a bohóckodást az önök cégével, kérem, törölje a nevemet minden adatbázisból, felejtsük el egymást.
- Értem. Viszont hallásra!
- A legjobbakat.

És másnap elmentünk a Mammutba a T-home-hoz, leszerződtünk, adtak egy mobil sticket, úgyhogy a következő perctől volt netünk addig is, míg jönnek szerelni - elvileg a héten.

*[insert intelligens női név of choice]
**kis költői szabadság, de értikugye

Csúnya szakmai sznobizmus és teljesen általános szexizmus, előre is elnézést kérek

Szinte látom magam előtt a harmincvalahány éves, valaha építőipari technikumot végzett hölgyet, aki három gyermekkel otthon töltött 9 év gyes után, némi protekció árán végre tulajdonképp a szakmájában helyezkedhetett el. Ott ül a kardigánjában, még remeg a kezében a tustoll, hogy ilyen elképesztően rangos helyen dolgozhatik, mint a Lakóterv, és ezért szívét-lelkét beleadja a munkába.

Csak egy rajzot csinál ő a nagy tervből, feladata ábrázolni, esztétikusan, és nem zavarni a szakállas tervezőművészt kérdésekkel.

A hölgy nem tudja, mekkora szerkezeti méretekkel készül a tető, melynek felülnézetét rajzolja épp, mivel csak egy építészeti alaprajzot kapott, amin nagyon kevés méret volt feltüntetve, azok is a lap szélén, hogy szép tiszta maradjon a grafika. Vagyis, kapott hozzá meszeteket is, de azokon csak szintméretek vannak, itt-ott, minden vonal metszeti vastagságú, kitöltések nincsenek, és míg az alaprajzra M1, M2,...metszetek vannak jelölve, a metszetrajzok neve A-A, B-B,... logikájú, tehát fogalma sincsen, melyik hova vonatkozik.

És akkor gyúlik az isteni szikra: úgysem fogja senkisem használni ezt a tetőnézetet soha, ezért is kapta ő a feladatot. A cél az esztétikum. Elő a legszebb betűkkel, kerüljenek jó messze azok a kóták, minél kevesebb, lehetőleg csak a pillértengelyek, és ami nem világos, azt valahogy el kell sikkasztani. Mi lehet feljebb? Az eresz, vagy az attika? Legegyszerűbb, ha nem rajzolunk elválasztó vonalat, fusson végig a kb 40 cm széles sáv. Itt vajon nyeregtető van vagy félnyereg? Húha, elfelejtette megkérdezni. Inkább legyen az a rajzi koncepció, hogy a lapostetőre a bitumenes lemezek szélessége is rákerül, sematikusan, a magastetős részek teljesen üresen maradnak, csak a befoglaló kontúr látszódjon.

Na, megy ez, hát nem is nehéz. A nyugdíjig így fél lábon is kihúzza.

F1 tartozik 2 éve n Ft-tal.

F1 szeretne engem alkalmazni a [közigazgatási szerv egyik hivatalának kötelékében], ezért meglebegtette, hogy kifizeti. Meglebegtettem, hogy akkor elvállalom a munkát (hiszen az állam kell ott időre fizessen, nem ő...).

Nehéz dolog ez a számtan...

A Lidl-ben késeket árultak a héten. Volt darabonként 600 Ft-ért, 3 év garanciás, pofás, 3 féle, meg egy készletben ugyanattól a gyártótól, hasonlóan pofás, garancia nélküli, 6 féléből, 4000 Ft-ért.

Épp a darabonként vehetők fölött lavíroztam, azon töprengve, kell-e nekem a 3. fajta is, amikor mellém áll egy pasi, és az orra alatt dünnyögni kezdte, hogy ez jó, de a készletben kapható jobban megéri.

Egy kérdésem van csak: miért is?

És akkor két hét huza-vona után végre kiderült, hogy nem tudjuk átvenni öcsém internetét (illetve neki úgy még drágább is, így, hogy a kedves tulaj kidobta a modemét és a routerét is), szóval online leszerződtem a UPC-vel, elvileg péntek délután szerelik.

Messze van nagyon...

Költözés folyamatban

November 1-jétől kaptuk meg a lakást, de költöztetőt csak tegnapra tudtunk szerezni, mert hát az legalább csak mezei hétvége. Úgy olcsósítottuk az ügyet, hogy csak egy embert kértünk, mondván, majd mi segítünk neki pakolni.

Kedves barátaim

Az egyik rám ír, hogy hogy halad a munkakeresés*. Mikor röviden válaszolok, hogy sikerrel zárult, 5 perc csönd következik. Ergo nem erre a válaszra számított, hanem tunkolni akart és bebukta. Majd megkérdi, hogy amúgy mi újság, amiről már az ókori görögök is tudták, hogy azt jelenti, "kérdezd meg, velem mi újság". Nem kérdezem, de a továbbiakban annyira erős ráutaló magatartást tanúsít, hogy végül mégis. És akkor jön a nettó dicsekvés, nagyon butában. Érzem, hogy számára még nagyobb volna a dolog élvezeti értéke, ha az én életem nagyobb csődtömeg lenne, de hát nem lehet mindenkinek a kedvére tenni.

A másik in medias res panaszkodni kezd, hogy jaj, nem fogják felvenni a csúcs céghez a csúcs fizetésért. Tekintve, hogy hónapok óta nem beszéltünk, visszakérdezek, hogy miért nem és hogy egyáltalán mióta akar ott dolgozni. 300 sor sirám következik, melyből kiderül, hogy amúgy frászt nem fogják felvenni, csak még nem hívták vissza, perpill. A beszélgetés 3. órájában odaveti, hogy "amúgyveledmivan", amire kivonatolva, összesen sms-nyi méretben kifejtem, hogy költözöm, össze, meg lehet, hogy új munka, amúgy semmi. Reakció némi késedelemmel, hogy jaj, majd mindjárt reagál rá, csak most hívják épp a csúcs cégtől, fel kell vennie. Nyilván nem reagált később, hanem továbbra is róla beszélünk.

És ez így van jól.


*Nem én kerestem munkát.

Miért uniszex? :(

Alkotóhetekről, meg pláne város 3-ból, 4-ből és minden hasonszőrű, traumatikus, építészkari, csapatban elkövetett bohóckodásokból sikerült levonnom azt a következtetést - melyet aztán irtóra megerősített az ezeket követő élesbeni munkahelyi tapasztalás -, hogy én nem tudok csapatban dolgozni olyasmin, amihez értek. Mert látom, hogy a másik máshogy csinálja, és amikor átveszem tőle, amit megcsinált, akkor kijavítom elébb, aztán folytatom csak avval, amit amúgy csinálnom kéne.

Amúgy általában szerintem tényleg javítom, nem csak átalakítom a saját szájízem szerint, de persze én pont nem tudom eldönteni, ez igaz-e. Épszerkből tuti. Mindegy, nem erről akarok most beszélni.

Hanem, hogy arra jöttem rá, hogy ez így nem jó, mert erre kétféle valid reakcó van: a sértődés, illetve a hanyagul hátradőlés, engem hagyva egyedül dolgozni az ügyön a továbbiakban. Egyszóval tényleg született és örökös tagja vagyok a cs*sszünk ki magunkkal mozgalomnak. És potenciálisan a legszarabb fajta jövőbeli főnök, ha egyáltalán leszek valaha az, de nem szeretnék. Elviselhetetlen anya viszont valószínűleg leszek.

Szegény gyerekeim...

Egyszerűen röhejes, hogy nekem annyi göncöm van, hogy az nem fér bele egy bazi gurulós bőröndbe. De nem hogy egybe, hanem kb háromszor annyi cucc van. És ezek csak a ruhák. Minek? Komolyan... És mindezt úgy, hogy közben ott a "nincs egy rongyom, amit felvegyek" szituáció hetente uszkve 3-szor...

Igen, elkezdtem összepakolni a holmimat.

Megvettük a most-már-ezáltal-csupán-pszeudo-képzeletbeli fiókos szekrényeket, rettenetes nyírfurnér színben (az volt olcsó), a fiókokat pedig kasíroztam matt fekete ill. matt fehér öntapadó tapétával (súrló fényben nem ér megnézni).

A challenge me projekt elképesztő sikerein felbátorodva* a saját szekrényemmel új játékot hirdetek, miszerint is:

Mindenki küldhet rá egy-egy matricát, amit fel is fogok rá ragasztani, illetve, ha valaki személyesen elfárad a tetthelyre, a szignóját is rajta hagyhatja. Chest-of-drawers-of-fame, vagy mi...

In other news: van other news, de nem merem leírni, amíg nem hivatalos, mert láttunk mi már itt cifrákat, elöljáróban annyit, hogy F1, F2, F3 mellé lesz F4 is, aki may or may not be az előzőek egyike, és persze nem tudom, hogy a szervezeti struktúra folytán még meddig nő a számozás, de izgalmak előtt állunk. Asszem. Remélem.

*Tessék már megszívatni, na!

A mikroszkopikus lakásból eltávolíttatok 2 db fotelt, hogy legyen hely a saját bútoraimnak is.

Az így felszabadult temérdek helyet a következő dolgokkal fogom próbálni kitölteni:

• még egy ruhásszekrény (most komolyan, milyen bérlőnek kell 2+2x1 férőhelyes nappaligarnitúra, de összesen 90 cm gardróbszélesség? Valószínűleg egy élénk szociális életet élő nudistának...)
• meg 2 db fiókos
• a mini íróasztal helyett egy kicsit kevésbé mini
• egy könyvespolc
• szobanövény? ek? sokan? vagy nagyok? vagy mindkettő?

Kilóra belefér, csak hülyét fogok kapni a sok cucctól.

F1 tartozik nekem két éve egy (számomra) jelentékeny összeggel. Tekintve, hogy F1 egy budapesti kerület főépítésze, valamiért makacsul úgy képzelem, hogy nagyságrendileg ekkora összeg kb. mindig van a farzsebében.

Három hete emailben jeleztem neki, hogy költöznék és kaució, és ugyan már, fizessen ki. Amire - szinte nem is számítottam erre - válaszolt! Méghozzá azt, hogy köszöni a türelmemet, és megpróbál az adott projekthez tartozó megbízói körrel tárgyalni. (kit nézünk hülyének, csókolom?...)

A tárgyalások, attól félek, sajnos kudarcot vallottak, amire a hosszas csendből következtetek, no meg abból, hogy rendkívül türelmetlen módon ily rövid idő eltelte után máris próbáltam telefonon érdeklődni, hogy akkor mi lesz most már, és hát valahogy egyik számon se sikerült felvenni. Persze hívhatnám számára ismeretlen számról, de telefonon nem tudom tőle elvenni, onnantól meg mire jó ez az egész...

Szóval írtam egy emailt, hogy hahó, konkrétan tényleg kajára sem lesz pénzem, hoci a jussom, illetve, hogy nála van úgy mellesleg egy monitorom, azt is vinném.

Namost, ha erre sem reagál, rohadt egy alak. Attól tartok, ezzel viszont ő gond nélkül együtt tud élni.

Olyan emberek vannak...

Nem találom az íróasztal helyét...

(Meg a momentán még csak ábrándjaimban létező fiókos szekrényekét...)

(És az ablak sem biztos, hogy ilyen.)

A kőműves valami okból több (mennyivel több?) kavicsot akar felszámolni, mint ami az alaplemez szélessége+körben 50 cm, centiméterpontos földkiemelési sík meghatározta soktizedesjegyig kimért és lefele kerekített térfogat alapján adódott az ezáltal teljesen elméleti körülményeket alapul vevő, és biztonsági tényezőket depláne nem tartalmazó (megbízó által az utolsó betűig kontrollált) költségvetési kiírásban kalkuláltatott.*

Kedves matematikusok!

A mars csokival naponta lehet 100.000 Ft-ot nyerni.

A csomagolásban van egy kód, azt kell beküldeni egy honlapra, az egy nap megjátszott kódokból másnap sorsolják a nyertest.

Mikor nagyobb a nyereményem várható értéke? Ha a birtokomban lévő három kódot három különböző nap játszom meg, vagy ha egy nap?

Ezen gondolkodtam ma, de lusta vagyok...

Úgyis rég volt már ilyen

Kedvenc ügyfelem újra támadásba lendült.

A lakásról

Egyelőre itt a hirdetés linkje, ezt majd úgyis leveszik, de aztán úgyis lesznek saját képeim, ugyebár.

Szóval a Bem József utcai buli után nagyjából megérett a felismerés, hogy kénytelenek leszünk némi kompromisszumra, ha nem szeretnénk háromkörös felvételi eljáráson protekciós segítséggel átjutni és imigyen kivenni valami jó fekvésű budai ingatlant a (cheap) food desert közepén, szóval az addig "á, Dóri, ott még én is félek, nem neked való környék" címkével ellátott hirdetéseket is újra elővettük, és elkezdtünk relativizálni. És az egyik teljesen friss Népszínház utcai hirdetés azt állította, hogy a bérlemény az utca elején van, persze ezt akárki mondhatja, mindenesetre felhívtam. Szimpatikus szőke női hang, nagy nehezen kihúzom belőle, hogy hanyas házszám, google maps-be szimultán pötyögve is az infót leegyeztettem aznap délre egy megnézést, előttem egy külföldi nézi meg, de aztán szabad a pálya. Csodás, itt legalább nem hívnak mindenkit egy időpontra.

Sikerült picit hamarabb érkezni, beittuk a környéket, megkerestük a lehetséges alternatív útvonalakat, barátkoztunk a helyzettel, nem tűnt vészesnek így kedd délben a dolog. Aztán megjött a közvetítő hölgy is, irtó szimpatikus, és mondta, hogy aki előttünk jött volna, az utánunk jön végül, mert nem ért oda. Szóval mi voltunk az elsők, akik látják a lakást. A házban csönd volt, egy lakóval (?) akadtunk össze, ő huszonéves, jól öltözött diáklánynak tűnt, más sehol senki. a lakás a második udvar hátsó végében, első emeleten, udvari, szóval csöndes. Már az udvarról látszik, hogy melyik, mert cserélték a nyílászárókat, kívülről is pofás. A lakásba belépve apa, anya, tízéves kislány fogad, szimpatikus középkorú házaspár, elnézést kérnek, hogy a nappalirészen tervezett bordűrt az asszony még nem tudta végigfesteni, meg még varrja (!!!!) a függönyt, meg a csúnya villanyóra is el lesz takarva egy kis kalaptartó szekrénnyel, és a fürdőszobának is lesz kilincse, és bocsánat és tényleg. Szóval annyira zsír új az egész lakás, hogy konkrétan még szinte kész sincs. Méreteihez képest viszont eléggé jó elosztású, tényleg figyeltek a részletekre is, felmérték, hogy érdemes ráfordítani azt a plusz pénzt és energiát, hogy aztán valami normális bérlőt találjanak rá.

Annyira pozitív volt az összkép, hogy igazából nem nagyon maradtak kételyek (azon kívül, hogy miből fogom én ezt fizetni, ha momentán épp nincs is melóm...), szóval kivettük, egy évre alá is írtuk. A folytatásról majd beszámolok, egyelőre izgalommal vegyes várakozás, alapvetően viszont nagyon hurrá :)

Ja, és amúgy meg lakás tegnaptól van. Illetve leszerződtünk, novemberben költözünk. Népszínház utca, meglátjuk, vakmerő vagyok-e, vagy csak bátor...

munkakeresés, sej-haj...

"ILLEMHELYKEZELŐ - Budapest

Feladatok:
illemhely nyitása – zárása,
illemhely tisztítása,
pénzkezelés, bizonylat kiadás, minimális adminisztrációs feladatok,
ügyfelek fogadása udvarias magatartással.

Elvárások:
minimum általános iskolai végzettség,
tisztaságszeretet,
jó kommunikációs készség.

Amit kínálunk:
biztos háttér,
hosszú távú lehetőség.

Megváltozott munkaképességűek jelentkezését is várjuk!

Jelentkezés módja:
A jelentkezők magyar nyelvű önéletrajzát, motivációs levelét fizetési igény, valamint a pozíció megjelölésével allas@fcsm.hu e-mail címre várjuk."

Motivációs levél.

Múlt hét elején böngészve a friss hirdetéseket az albérlet.hu-n, szembejött egy "túl szép, hogy igaz legyen" Bem József utcai lakás hirdetése. Rögtön 3 példányban elszórva itt-ott, két ügynökség és a tulaj is feltette.
30 m² + 9 m² erkély, 6. emelet, 50e+18 közös költség, benne a fűtés, csak a villany jön rá erre, öröm, boldogság.

Rögtön írtam is mindhárom hirdetésre (a munkahelyen voltam), az egyik ügynök egy órán belül visszahívott, és, mint ahogy a hirdetés szövegében is szerepelt, mondta, hogy a lakás 14-étől megtekinthető, jelentkeztem a legkorábbi lehetséges időpontra, ami aznap, azaz ma este 6 volt.

Megjelentünk a tetthelyen, pár perccel korábban, a ház előtt uszkve 40 fős tömeg, gondolom magamban, nocsak, valami magánszínház üzemel az épületben?... Még viccelődünk is, hogy biztos a nép a hirdetésre gyűlt össze, mind a lakást jöttek nézni. No, hát beérkezve kiderült, hogy, basszus, ez nem vicc. Nem is 3 hirdetés volt, hanem 5, mindenkinek, de tényleg, _mindenkinek_ megadták a hétfő este 6-os időpontot, és az a legszebb, hogy 18:02-kor már jött le az új bérlő a tulaj kíséretében. A 40 fő érdeklődő meg állt ott hülyén, és az ügynökök közül a helyszínen megjelentek a kétségbeesettebbjének még további bérleményeket is ajánlgattak azon frissiben.

Röviden: még _mindig_ albérletet keresünk, minden megoldás érdekel...

"rajzolj tele két oldalt a könyvemben"

És kedves annalight a naplója mellé most különleges akciónk keretében megkapja határozatlan idejű kölcsönbe Oravecz Nóra méltán világhírű remekművét is!

Várom a többi kihívást, ne kíméljetek!! :)

Országos napilaptól hívják a főnököt: ha egy órán belül át tud küldeni egy cikket passzívházakról, megjelentetik.

Ez jól hangzik, át is küldte.

Ja, igen, megjelentetik, de nemhogy a honlapcímet nem akarják alá írni (ingyenreklám!*), azért is küzdeni kellett, hogy legalább a neve szerepeljen!

Jelen állás szerint tehát csak akkor jelenik meg a neved egy cikk alatt, ha teljesen laikus vagy a témában?...

*Én nem teljesen értem, hogy gondolták, ez mitől érné meg neki. A passzívházak elterjedéséért folytatott önzetlen küzdelme folytán?...

- "A fiadat pedig egy 17 év körüli lánnyal látták mászkálni."

Én volnék. És persze vehetném bóknak, de egyrészt nyilván nem az, más részről pedig a végén úgy járok, mint Törőcsik Mari, aki egész addig volt lányosan fiatal, míg egy szép szerda reggel belenézett a tükörbe és egy öregasszony nézett vissza rá.

Zs-nek van egy őrületesen jó zakója, amit egy barátnője tervezett egy vezető divatháznak, de végül nem került gyártásba.

Hónapok óta rágom a fülét, hogy fotózzuk be, mert anyuék lelopnák*.

Végre sikerült rávenni, felvette a cuccot, az iPhone-jával készítettük el jobb híján a képeket, és megígérte, hogy átküldi őket.

Megérkezett 6 fotó, van benne oldalról, hátulról, ujja, belseje, felseje, csak épp a szemből ortóban készített képek közül sincs egy sem. Rákérdezek. Válasz: "Ja, azokat töröltem, vállalhatatlanok voltak."

Kész, feladom...

*Ez egy ilyen szakma. Sőt. Ez IS egy ilyen szakma. Akinek illúziói voltak, azt nagyon tudom értük sajnálni.

és egy kis bónusz, a teljesség igénye nélkül

SPOILER ALERT!!!!!

Oravecz Nóra: Összekötve

A fiatal írónő első regénye rendkívül összetett irodalmi mű, melyet sodró lendülete folytán ugyan röpke hat óra alatt olvastam ki, de kellett egy hét hozzá, míg eléggé leülepedett bennem az élmény ahhoz, hogy kellően artikulált véleményt tudjak róla alkotni.

A kiszolgáltatottság érzése a legrohadtabb dolgok közé tartozik. Függni a mások jóindulatától, a tevőleges segítségétől, effektív áldozatától senkinek sem jó - és érdekes kérdés, kinek rosszabb. Adni úgy jó, ha nem kérik, kapni úgy jó, ha nem kértem. Kölcsönzött gondolat, nem is biztos, hogy igaz, de én elhittem: ha a koldus kér, akkor ne kérdezz vissza, mire kell, milyen alapon - mert a puszta tény, hogy eljutott odáig, hogy kért, már épp eléggé kétségbeesett helyzetről árulkodik. És ahogy általában a koldus sem neheztel az egyes emberre, amiért az egyes ember konkrétan nem ad, de haragszik a világra, amiért neki mégsincs - hát ugyanígy, könnyű megérteni, ha az egyes ember nem segít nekem, amikor bajom van és kértem, mert az egyes ember indoka mindig abszolúte érthető. Csak, hogy senki nem tud, senki nem akar segíteni, azt nehéz feldolgozni.

A megoldás pedig sajnos az, hogy nem szabad függni senkitől, se konkrét személyektől, sem általában. Ez borzasztó nehéznek hangzik, hiszen hogyan teremthetne elő az ember önerőből mindent, nem lehet mindenki annyira szerencsés és ügyes, hogy a világon mindene meglegyen. De (jógikus mód ON) annyira talán mindenki lehet "szerencsés", hogy ne akarjon olyant, amit épp nem érhet el önerőből, ne kösse a komfortérzetét, ne adj' Isten a boldogságát olyan tényezőkhöz, melyek irányításán kívül állnak.

Ámbár valószínűleg nem akarni a Ferrarit/saját lakást/amerikai körutazást/Szigetjegyet/meleg vacsorát/szélvédett alvóhelyet nehezebb és hosszabb távú projekt, mint megszerezni ezeket...

A megbízó kedves neje

halkszavú, gyengéd, kedves teremtés - és a legagresszívabb ember, akivel találkoztam az utóbbi időben.

Úgy néz ki egy tipikus egyeztetés, hogy megérkeznek, ő és a férje, körbeülik a tervezői gárdával a monitort, a férj felvezeti az aktuális kérdésköröket, a tervezői gárda releváns tagjai reflektálnak, a nem annyira releváns tagok pedig csendben figyelnek, hiszen a konklúziók az ő munkarészeikre is hatással lehetnek. Figyelnének, helyesebben, mert az asszony ilyenkor szokott rákezdeni végtelen halkan - nyilván, hogy ne zavarja a nagyok beszélgetését - és végtelen monoton mód a saját mondókájára. Sosem vár szünetre, ha véletlen adódna, nem beszél bele, mindig csak kánonban.

Ettől még akkor is húsz perc alatt migrénem lesz, ha boldog kívülállóként hallgatom a szomszéd szobából.

"Ciki a cici?"

Mai spam a Napi Tipp-től, wish I were making this up...

Helyzetjelentés:

A könyv egyelőre abszolúte csodálatos, szövegkiemelő ma még nem volt nálam, puha grafittal dolgoztam. Olyan esszé lesz belőle, hogy megemlegetitek.

Remélem.

A mindenféle előítéletekről (most kizárólag a belföldi közlekedés témakörére szorítkozva) annyit mondanék, hogy a gyors - nem is, bocsánat, sebes! - vonat tisztább, jobb elosztású és kényelmesebb, mint az IC, jóval kisebb rajta a tömeg, és jobb rajta a társaság*. Továbbá, hogy a Kazincbarcika - Békásmegyer útvonal legrázósabb szakasza mind utazóközönség, mind menetidő tekintetében a Keleti pályaudvar - Békásmegyer, sőt, különösképp a Batthyány tér - Békásmegyer szakasz. Úri budai környék my ass...

Persze lehet, hogy csak a mintavételezés nem volt kellőképp reprezentatív...

*És átülhetnék, ha mellém keveredne a bolond néni. De nem keveredik mellém, csak a helyjegyes IC-n...

This is gonna hurt so bad...

És ha már lúd, legyen kövér alapon, jelen elgondolás szerint nem fogom becsomagolni reklámújságba sem, hanem teljesen nyilvánosan fogom olvasni a HÉV-en meg a villamoson. Remélem, sok ismerőssel fogok találkozni...

Az milyen, ha valaki az este 6-ra megbeszélt baráti találkozót este fél 8-kor mondja le - emailben?...

Olyan emberek vannak...

Kell szereznem az irodába

• egy minimum lábszárközépig érő, jó vastag talpú mamuszt
• egy takarót, ami nem szöszöl, ugyanakkor meleg
• ujjatlan kesztyűt
• lehet, hogy sapkát is...

Hogy mint a japán gésák is a naptár és nem az időjárás szerint öltözködtek, a magyar ember meg a naptár szerint fűt...

Diszkréció a munkahelyi környezetben

D: Egyetek csak, én elmegyek ebédelni nemsokára, majd jövök vissza.
Zs: RANDI?!*

Aha, ja, teljesen véletlen, hogy nem azt mondtam, igen.

*Ezt így a konyhából visszakiabálva kell elképzelni.

És persze miután hosszú évek kilátástalan keresgélése után végre találok egy tetoválót, aki úgy dolgozik, ahogy én azt szeretem, hát _nyilván_ állást kap kb. azonnali kezdéssel Berlinben.

Élménybeszámoló az iroda teljes legénységének, a dolog elcsitulta után Zs. rámír gmailen:

- és a pasik? :P szépek, mi?
- túl szépek :D
- háháhá tudtam

Szerintem pedig nem fura az ízlésem...

Dues orxates, sisplau!

 Az elmúlt hét, a teljesség igénye nélkül:

Végre visszaszereztem a kislabdámat, azóta ősz van Barcelonában.

Biztos nincs összefüggés...

Utazunk!!!!!!! :D

Apu este elkap a lépcsőfordulóban:

- Cica, nincs semmi újság?
- Mi lenne?
- Nem tudom. Munkával semmi izgi? Más hír?[jelentőségteljes csönd]
- Nem, csak a szokásos munkák, semmi hír.

Néma gyereknek anyja se, fordítva meg pláne nehézkes az ilyesmi.

Tegnap este ezzel a dallal utcazenélt egy aránylag jóhangú csavargó a Margit híd alatt:


Ha nem figyelsz a szövegre, teljesen helyénvaló. Szöveggel meg ugye pláne :)
DSR FTW

Getting a life

Gyűlnek a megnézetlen videók a youtube feliratkozásaimhoz.

Csodálatos érzés.

Lassan fél éve akármelyik zsebembe nyúlok - akár mosásból frissen kivett holmiéba is -, uszkve 30% eséllyel lesz benne hullámcsat.

Nagyon unom.

Egy hét mosolyszünet után visszaültem a biciklire. Most nem dobott le magáról, szerintem jóban leszünk.

Azt kell kitalálni, hogy fog ez működni ősszel/télen? Nem szeretnék kocabiciklista lenni, aki két szem esőre visszamenekül a BKV-ra...

Gondoltam, a jól lezúzott kézhez jól megy a hibátlan vérvörös manikűr.

Mint egy Z kategóriás akciófilm plakátja. Vagy valami nagyon kis költségvetésű BDSM pornóé...

Majdnem vettem egy combközépig érő fekete műbőr fodros szoknyát is, gondolván az majd szépen kiemeli a kék-zöld térdeimet, de aztán jobb belátásra tértem.

Szakértsétek meg

Árpád híd, bicikliút, előttem egy csaj 5-tel teker, szemből senki, előzésbe kezdek (igen, töredelmesen bevallom, nem néztem hátra), hátulról egy ürge vagy 40-nel belémcsapódik, a pasi 80 kiló, a bicaja össztelós szörnyeteg.

Végignyaltam az aszfaltot, pár másodperc volt, míg napirendre tértem a történtek fölött, addigra odarohant a srác, hogy összevakarjon, sűrű bocsánatkérések közepette, de persze föl tudtam állni magamtól, akkor még nem fájt semmi. Kérdezi, minden oké-e, mondom igen, biciklivel is minden oké-e, mondom azzal is, nincs rajta mi elromoljon, erre elkezdi síró szájjal mutogatni, hogy az övé viszont tropára ment, és tényleg, akkora nyolcas lett a kerekében, hogy még.

Mondtam, igazán sajnálom, és otthagytam.

Kell magam szarul érezni a történtek miatt?

A kriptikus mélyfilozófia ingoványos talajáról való szélsebes elmanőverezés szándékával szeretném itt rögzíteni, hogy

Igen, az egész kihívás-ügy gyanúsan "major attention-seeking behaviour", és az első tapasztalatok szerint még csak célt sem ér, mert a névtelenek feltehetően okkal névtelenek, és nem fogják felfedni magukat pusztán azért, hogy megkeringőztessenek a Hősök terén vagy mittudomén.

Szóval lehet, hogy ez semennyire nem fog bejönni, mindenesetre, ha az eddig is aktív olvasók bármelyikének van kedve velem játszani, akkor hajrá, nektek is szól a móka, mint mondtam.

Boris Vian hiányteremtő munkásságából szerintem hiányzik egy igen fontos lábjegyzet, miszerint is, hogy minden előzetes elképzeléssel ellentétben a vapiti alapvetően egy igen félelmetes állat.

Nézzétek meg a Silver Linings Playbook-ot! Szerintem fontos film.

Az a kis bemélyedés a kétszersült szélén a legzseniálisabb dolog, amivel az elmúlt hónapokban találkoztam.

Lesz bagoly!!!

Már csak meg kell tervezni.

Egyébként meglepő mód nehéz egy baglyot úgy ábrázolni, hogy aki nézi, ne érezze magát rendkívül fenyegetve. Pedig kicsi és nagy szemű, és olyan ártalmatlannak néz ki, csak hát néz a nagy szemével és önkéntelenül önvizsgálatra késztet.

Jól megleszünk együtt, a bagoly és én.

Kettesben.

Kihívó vagyok

ide klikk és hajrá

Amikor az ember lánya beül a fodrászhoz/kozmetikushoz/manikűröshöz, a szolgáltatóipari alkalmazott mindenképpen törekszik vele beszélgetést kezdeményezni, hogy kellemesebbe teljen az idő*. És az időjárási jelenségek megvitatása után a következő két kérdés egyikével fog próbálkozni:
- Na, és van barátod?
vagy
- Na, és voltán már nyaralni? Vagy mikor és hova mész?
Engem pedig az érdekelne, hogy az iskolában, ahol megtanították arra, hogy hogyan kell melírozni, vagy szemöldököt szedni, vagy francia lakkozást csinálni, ott nem fért bele a tantervbe egy uszkve másfél órás modul, hogy "melyek azok a társalgási témák, amik a legkisebb valószínűséggel okoznak feszült csöndet, vagy zavart, netán fagyos légkört 2013-ban, Magyarországon, a 20-50-es korosztály nőtagjainál?" Csak mert szerintem a vízilabda vb részleteinek taglalása is jobb mutatókkal kecsegtet.

*Mert amúgy tényleg rohadt hervasztó és nehezen viselhető egy-két órán át nézni, ahogy valaki veled foglalkozik és próbálja kihozni az adottságaidból a momentán maximumot...

My new favourite pick up line

"Gyere, nézzük meg a Gru 2-t!"

Ez kiütötte a nyeregből a "csináljuk guacamole-t".

Ezek ilyen virágnyelvi fordulatok alighanem, mert a felvetés tárgyát képező program egyszerűen nem látszik megvalósulni a belátható jövőben.

Egy részről oltári erős az impulzus arra, hogy elcsattogjak a szomszéd spárba és vásároljak nagyságrendileg nagykereskedelmi mennyiségű csokit (nem is szeretem a csokit...), jól megvigasztalni magam, hogy nekem mennyire szörnyű, hogy dolgozni kell, nem nehezet és pénzért, jaj, szegény Dóri. Más részről, ha a hosszútávú projekt keretében megérkezik végre a réges-rég megrendelt herceg a hófehér lován/jaguárján/drótszamarán/nekem már teljesen mindegy, milyen jószágon, akkor addigra jó volna nem okozni a túl hatékonyan végzett önsajnálattal olyan fizikai károkat magamban, amit a világ összes erőspaprika gélje sem tud jóvá tenni.

Viszont az almaszirom meg a nyers sárgarépa kétségtelenül nem túl potens világfájdalom ellen, ebben, azt hiszem, megegyezhetünk.

Dolgok, amik mindig vannak nálam

• U lakat, sodrony (független attól, bringával vagyok-e épp)
• bicska jellegű biciklis szerszámkészlet
• 10-es villáskulcs
• biciklis kesztyű
• tépőzáras, fényvisszaverős nadrágszárleszorító pánt
• könyv, amit olvasok
• ha a vége felé járok, akkor másik könyv, amit azután olvasni fogok
• rágógumi, általában nem is egy csomag
• váltás póló
• ha nagyon nem bízom magamban, nagyon meleg van, vagy este program ígérkezik és erősen pigmentált ételféleséget vittem ebédre, akkor sanszos a váltás rövidnadrág is így nyáron, nem viccelek
• az ebédem, ha már itt tartunk
• pulcsi
• ha a hétre mondanak esőt és 25 fok alatti hőmérsékletet, akkor esőkabát
• picire összehajtogatható bevásárlószatyor
• papírzsepi, fésű, csomag hullámcsat, hajgumi, ragtapaszok, nedves törlőkendők, intimhigiéniás termékek, dezodor, parfüm, fogkefe, asszem valahol egy borotva is van
• manikűr készlet
• telefon
• pénztárca
• kis névjegykártyatartóban a mindenféle kártyák, szigorúan másik rekeszben
• kulcscsomó
• 10-es gyűjtőjegy
• BKV bérlet (jó, a jegy csak azért van, mert egyszer a bérletet otthon hagytam, és akkor vettem, de most már akkor legyen nálam, akármi lehet)
• tolltartó
• szemüveg és tokja
• napszemüveg és tokja

Nagyjából ennyi.

A szúnyog óvatlan leszáll a kezemre, semmit sem remélve rácsapok, magam sem hiszem, de sikerült, szétnyitom a kezem, és erre, basszus, elszáll, kicsit imbolyogva, de lényegében mintha mi sem történt volna.

Olyan jó lenne, ha ez az egész sztori nem találná el saját frekvenciáján a nyomorék függőhidat, ami az életem.

!

Szürreális élmény, amikor valaki őrült elánnal próbálja az életedet helyrepofozni (kérés nélkül), kijelölni a helyes utat, felvázolni, hova vezet, ha azt csinálod, amit eddig, és közben annyira, de annyira nyilvánvaló, hogy jóval nagyobb szarban van, és jóval kevésbé tudja, merre halad és merre kéne haladjon az élete, mint neked.

Amikor emberi dolgokról van szó, igazából mindenki magáról beszél. Ha tudja, ha nem. A másik egy vászon, kivetítheti rá az összes belső ügyét, az önvizsgálat kiváltotta kellemetlen szorongás nélkül, határozottan felvázolhatja a saját konklúzióit és reakcióit, mint az egyetlen és nyilvánvaló helyes utat, és aztán ettől jól érzi magát, hogy annyira tuti, amit csinál, hogy még tanácsnak is beválik.

Az nlcafén olvastam (tehát hiteles tény), hogy a magunkról való beszélés összevethető kielégülés-élményt ad a szexszel. Just think about it: it's true.

Az aktuális főnök hazajött az egyik nyaralásából két napra, majd mielőtt elment a következőre, az imént lerakott az irodában egy malomkeréknyi ventilátort, kárpótlásul.

Olyan szexin lobog a hajam a szélben, már csak reflektorok kellenek meg egy fotós.

Városi legendák vol. 2

(for vol. 1, click here)

• A fiú, aki még csak ismerkedik, még nem tudja pontosan, mit akar.
• A nő, aki választ. Mármint, hogy mindig a nő. Mármint, hogy ez így működik, nem fordítva.*
• A fiú, aki csak megijedt, fél, hogy túl jó vagy hozzá, fél, hogy lebukik, hogy nem lesz elég, ezért inkább nem is.
• Az ember, aki még nem alkalmas őszinte és felnőtt párkapcsolatra, de majd egyszer benő a feje lágya.
• Az ember, akinek fontos vagy, csak azért nem keres/válaszol, mert épp nagyon elfoglalt/nem úgy alakult az élet. De attól még.
• A boldog párkapcsolat, ami egyszerűen működik, csak úgy magától, mert a felek megtalálták a másik felüket egymásban, a match made in heaven, tökéletes kompatibilitás.
• A boldog párkapcsolat, ami úgy indult, hogy először hatszázmilliószor átejtették egymást/egyik a másikat, mindenféle kegyetlenséget elkövettek, aztán valahogy megtanulták a módját.
• A kívülálló, aki jobban látja.
• Ne azt tedd, amit magadtól tennél, hanem ezt meg ezt, mert úgy lesz a jó**. Magic begins at the end of your comfort zone.

Dóra a creepy catlady,

aki annyira creepy, hogy még a macskákat is utálja.

*Ja, de igen. Végül is. Ahogy a zöldségesnél is válogathatsz, úgy igen: abból, amit eladásra kínálnak, na, abból. Csak itt most az alma dönt, hogy eladó-e... Ja, ha már az almáknál járunk.

**Hát mondjuk, ha vietnami papucsban akarom megmászni a Mount Everestet, azt lehet, hogy tényleg még nézni is rossz. De nehogy azt hidd, hogy a kölcsönadott hiperszuper (csak épp 46-os) túrabakancsodban messzebbre jutok....

Nagymamám 1921-ben született, és a kor erkölcsei bizonyos határokat szabtak személyisége teljes kibontakozásának, de azért azzal együtt megérte a pénzét.

Attached to another object by an inclined plane, wrapped helically around an axis

Arra beérni

Hallom a Quimby koncertet.

De csak itthonról :(

(Összemosták a Halleluját a Smells Like Teen Spirit-tel?...)

Dóra kalandjai az erőspaprika-géllel

Felkenem, csíp, aztán nem csíp, felöltözöm, elindulok, HÉV, forróság, és akkor elkezd égni különös tekintettel az üléssel érintkező bőrfelület, gondolom, hát megőrültek ezek, negyven fokban fűtik a HÉV-et*?!

De persze nem _ők_ őrültek meg. Ugyanis most az irodaszék is rákapcsolt kicsit.

Ajánlom, hogy hasson is ez a cucc, mert így túl izgi az élet :D

*Nem alaptalan, jártam már így.

Megtudtam, hogy Lana Del Rey tagadja, hogy valaha plasztikáztatott. Nem bírok napirendre térni afölött, hogy ezt a felsőajkat


a genetika egy ritka csodájának akarja beállítani. Arról nem is beszélve, hogy pár évvel korábbi fotókon ugyebár még... Mindegy.

Aztán arra jutottam, hogy ahogy a melegek coming outja sem (mindig) arról szól, hogy az illető elárulja, és akkor a köz megtudja, hanem, hogy az illető elismeri, a dolog hivatalossá válik - és hírértékét veszíti.

Intézményesíteni kéne mindenféle ügy coming outját, talán.

Az amúgy teljesen igényes éjjel-nappaliban pont a kassza elé egy tálcára ki volt rakva egy nagy fürt totál barna héjú banán, "érett banán, 380 Ft" felirattal. Az egyik darab héja megrepedt, és basszus kis kukacok _nyüzsögtek_ benne.

Én pedig olyannyira nem vagyok konfrontatív, hogy még csak nem is szóltam, csendben fizettem (palackozott üdítőért) és távoztam.

Amikor kicsiként valami rosszat csináltam: hazudtam, irigy voltam, szüleim mindig azt mondták, hogy ezt nem szabad, mert nekem hogy esne? Ne tegyek olyant, amit nem vennék jó néven.

Ezzel az a gond, hogy eszerint a logika szerint simán lehetnék rossz olyannal, aki rossz velem. Úgy volna fair.

Tulajdonképp nem vagyok fair. Magammal.

Viszonylag új jelenség, 1-2 hónapja volt az első ilyen, hogy az éjszaka közepén arra riadok, hogy egyet dobbant az ágy. Mintha egy labdát pattintottak volna a matrac láb felőli végébe. Na, gondoltam, ez itt lassan szétesik alattam, nyögnek a rugók, de ugyan mit követtem el én ellene, hogy ilyen hamar feldobja a pacskert?

Aztán tegnap éjjel valahogy gyorsabban keltem fel rá, és látom, hogy a sarkig tárt ablakon (emeleten van a hálószobám BTW) épp kecsesen szökell ki a valamelyik szomszéd macskája.WTF? Mit keresett a szobámban? Rendszeresen?! És hát, basszus, nekem senki nem ugorhat csak úgy az ágyamba, a beleegyezésem nélkül. I feel violated. Severely.

Gyűlölöm a macskákat.

Emberek, akik

A lány gyakorlatice fix menetrend szerint* (naponta/hétvégente/minden reggel és este/bármikor, amikor átöltözik) feltölt magáról egy önarcképet, amit aztán ismerőseinek egy nagyjából állandó összetételű részhalmaza belájkol, és közülük a lányok, meg a nagyon reménykedő fiúk hozzá is szólnak ilyen fontosakat, hogy csini vagy, meg szexi vagy, meg szép vagy. Az amatőrök meg, hogy jó a hajad, meg vagány ez a cucc.**

Hogy ez mire jó?

...kérdi a lány, aki a legközhelyesebb biciklis pózerkép birtokosa széles e világon...

*wish I were making it up...

**és hát, tényleg, mi mást lehet ezekhez a képekhez hozzászólni, az égegyadta világon semmi nincs rajta, ami kontextust teremtene, se egy pezsgőspohár, se diszkófények, se egy pálmafa, semmi

Végtelen Dórák

Az van, hogy én akárhányszor hallom ezt az elméletet, nem vagyok meggyőzve. Attól, hogy megszámlálhatóan végtelen sok dolog létezhet, és megszámlálhatatlanul végtelen nagy hely van, amit ki kell tölteni, még abszolúte nem biztos, hogy _mindenből_ végtelen sok variáció létezik.

Például belőlem csak egy van. De ha még több is, közülünk egyik sem volt olyan bátor meg van annyira laza. Bizonyos konstansok konstansabbak, mint más konstansok.

"- Just so we’re clear, you understand that me hanging back to practise with you is a pretext for letting you know that I’m sexually available.
- Really?
- Yeah, I’m good to go.
- I thought you weren’t interested in me.
- That was before I saw you handling that beautiful piece of wood between your legs.
- You mean my cello?
- No, I mean the obvious crude double entendre. I’m seducing you.
- No kidding?
- What can I say, I’m a passionate and impulsive woman."

You're gonna miss me by my hair, you're gonna miss me everywhere

A hétvégém össz-aktivitása annyi volt, hogy megnéztem a Pitch Perfectet*. Meg az utolsó 5-5 részt a TBBT-ból és a HIMYM-ból. Volt már jobb is :)

Ja, meg álmodtam érettségizőset (időnként szoktam, meg néha egyetemi vizsgázósat/leadósat, ezek nem a kedvenc éjszakáim), de in an interesting turn of events, amikor beültem a vizsgáztatók elé - akik valami teljesen érthetetlen okból az általános iskolai tanáraim voltak -, akkor lecsaptam eléjük a cuccom, és kifakadtam, hogy ugyan én kidolgoztam a tételeket, de meg már nem tanultam, mert a büdös életbe, 27 éves vagyok és van egy mérnök diplomám, hagyjanak engem békében a történelemmel. És otthagytam őket a francba.

Kíváncsi volnék, mit mond erről az álmos könyv...

*Szeretnék college student lenni egy amerikai filmben. Hogy a valóságban is, arról már nem vagyok meggyőződve, de nem hiszem, hogy bármelyik verzió különösebben fenyegetne :D

Wishful thinking

Nem akarok kötekedni, de azért eléggé átgondolatlan ígéretnek tűnik, hogy "megkapom a szexet, amit akarok", pusztán azáltal, ha kitöltök egy táblázatot... De ezen aztán ne múljon :D

Ez lényegében teljesen megtévesztő marketing, ejnye-bejnye...

Mindenről van Napirajz.

Nem.

Ha van Napirajz róla, akkor jó eséllyel szarban vagy, fiam.

Ami az udvarlási folyamat kvázi-kötelező köreit illeti, az ember, akárhogy is, a legfurcsább állatfaj. And that's saying something.

És akkor Zs rájött, hogy egész augusztusban csak mi ketten fogunk dolgozni az egész irodában, cserébe mi sokat. Azóta katatón állapotban van.

Pedig én meg pont próbálom elsajátítani a pointillista nyaralás művészetét, hogy úgy egy-egy estére, ad abszurdum egy egész napra (hétvége) kiszakadni a rögvalóságból, messzi, távoli tájakra kalandozni, mint például a Kopaszi-gát meg az Északi összekötő, ilyenek. A módszer lényege: akárhova menni, ahova akárki hív, kivéve, ha fizikailag lehetetlen.

Esküszöm, hosszú idő óta messze a legjobb nyaram az idei, remélem, nem most üt be a krach, hogy így eldicsekedtem vele...

:D

Azért, akárhogyis, nekem ez az igazi Gauranga, nem pedig a Coelho-hírlevél.

Rájöttem, hogy túl sok kínzó kérdésre kerülöm a választ, mint a pestist, mert sejtem, hogy mi, de nemnemnem, nem akarom hallani, addig nincs (annyira).

Az van, hogy a hülye Batthyány aluljárótól meg a kétésfelediktől, meg hogy a kerékpárnak csak az egyik oldalán van lánc, a másikon nem, szóval lassan látszik, ami eddig csak érződött, hogy a jobb bicepszem jelentősen túledzett a balhoz képest.

Látjátok, az életem tele van olyan problémával, amiket én gyártok magamnak. Ne higgyétek, hogy nem tudok róla.

Szeretnék világgá menni, és aludni. Nem feltétlen ebben a sorrendben.

Szóval azt szeretném mondani, hogy a Bajnokba kell járni.

Már majdnem elkezdtem rossz hírüket kelteni, mert a frissen cserélt külsővel ütött a hátsó kerék. Aztán visszavittem f8-kor (6-ig van szerviz amúgy), kiderült, hogy a felnivel van a gond, de fél órált molyolt vele a Kopi, hogy ne kelljen még cserélni, menjek vele, ameddig tudok, majd utána csinál nekem fasza kereket, meg aztán majd lehet ezt meg azt, de nem kell sietni, szuper kis gép ez, és érdemes is vele foglalkozni, mert gyönyörű is, jó is.

És én meg jófej vagyok, ezt mondta.

Én tudom, hogy csak egy biciklis bolt, de azért tényleg jól tud esni egy ilyen elfuserált nap végén, ha az embernek totál érdek nélkül azt mondják, hogy jófej, na.

Egy fillért nem akart elfogadni ezért a fél óra nettó szívásért amúgy.

Ma egy butikban megkörnyékezett Ellen DeGeneres, hogyaszongya "ha stílustanácsadásra van szüksége, nyugodtan szóljon".

Eeeegen, a more than obviously leszbi (á la 2006., ráadásul) pont az az image, amit belőttem, mint álomcélt.

Mérhetetlen fizikai vonzerőmet olyan talmi dolgokra herdálom, mint pofátlan rövid határidőre rávenni a Bajnokos szerelőket*. Ez megy, meg a zebrán átjutás.

*"Mi a kedves neved?" - kérdezte Kopi, hogy bevigye az adataimat a munkafelvételhez. Az eladólány kis híján kiköpte az épp kortyolt vizet nevettében.

Próbáltatok már (vázlat)tervezés alatt álló házat költségvetni? Mármint alapvetően ki van találva, csak még változnak a belmagasságok, az ereszkinyúlások, az anyagok, néhány vastagság, a homlokzatok formálása úgy összességében, ilyenek... Szóval készül a parametrikus Excel-gépezet, nagyon durva! Kár, hogy nem lehet paraméteresen betercelni. Menő lenne...

(És ha van rosszabb kliens, mint az ember saját haverja/rokona, akkor az a főnök haverja/rokona. Mert a saját pereputtyát még csak-csak helyre tudja tenni az ember, ilyenkor viszont fegyvertelen - és egyre frusztráltabb...)

Kéne nekem egy ilyen csávó. Nem a film végéről, az elejéről.

Nem a nők a bonyolultak.

Helyesbítek: én tuti nem vagyok az. A többiek nevében nem nyilatkoznék...

Fi megkeresett egy elég jó munkalehetőséggel, júli 15 határidővel. Nem tudtam elvállalni. Szomorú volt.

Az imént megkeresett egy régi kolléga attól a cégtől, hogy Fi adott neki egy munkát nagyon szoros határidővel, nagyon sokat, be tudok-e segíteni.

1. Nem tudom, honnét tudja az emailemet?!
2. Nem tudom, miért vállalta el, ha nem tudja megcsinálni. És miért most jött rá, hogy nem tudja. Ha ez a 15-i meló. És ez tuti, hogy a 15-i meló. (Vagy nem.)
3. Nem tudom tényleg, hogy ez ugyanaz a munka-e vagy másik, utóbbi esetben én is nagyon szomorú vagyok, hogy onnét ezek szerint nem kapok munkát soha többet.
4. (Teljesen alaptalanul) sérti az önérzetem, hogy ez az alkalmazott nem gondolt arra, hogy engem ezzel (?) a munkával már egy hónapja megkerestek (Sőt, ha igazán őszinte akarok lenni, majdnem biztos, hogy előtte még vagy 5 másik embert megkérdezett az illető főnök - oké, ez merő rosszindulat, meg némileg alaptalan mértékű figyelem feltételezése bizonyos munkaadók részéről).
5. Vissza fogom még ezt sírni, amikor megint egyszerre lesz síri csönd és hullaszag mindenhol. Most átlag hetente két visszautasíthatatlan ajánlatot utasítok vissza :(

A hétvége mérlege:

• Olyan kék-zöld foltos most már a lábam, amilyen utoljára óvodás koromban volt.
• És csupa olaj* állandóan, ha nadrág takarja, akkor az.
• És a kisujjamat is odacsíptem a kertkapuba.
• Az alkaromat meg lehorzsoltam istenesen egy fatörzsön.
• Leégés N°kiszámoljamárezt...

(Annyira szekszi vagyok, úristen. És kecses és légies.)

Úgy jó, ha zajlik :)

*Gyerekek, ne olajozzátok a bicikliláncot, ha nem tudjátok, mennyit kell rá. A láncmosó úgyse szedett le róla szart se, nem kell aggódni.

Kristóf küldte nekem ezt a cikket, és úgy felment bennem a pumpa tőle, hogy az valami elképesztő.

A rant nagy részétől megkímélném a nagyérdeműt, de néhány dolgot itt is lejegyeznék az utókornak:

• Minél több, életünket nem közvetlenül befolyásoló és nem fajsúlyos dologról van véleményünk, annál szarabb alakok vagyunk. (Értsük jól.)
• Itt szögezném le azt a - nyilvánvalóan támadható, de szilárd - véleményem, hogy szofisztikáltabb értelmiségi az, aki a Szürke ötven árnyalatával kel és fekszik, mint aki nem olvas semmit. Ugyanis még egy ilyen nívótlan szenny is tudja hozni azt, amit nem sok minden más az olvasáson kívül, hogy tudniillik rohadtul dolgoztatja a fantáziát és karbantartja az empátiát. Persze minőségibb irodalom még csinál sok minden mást is, és a természetfilmekből meg például sokkal többet lehet tanulni, mint a Twilightból, de a szociális készségeket és az emberi együttélés minőségét nagyban rontja, ha valakinek egyszerűen nem működik az agyának egy kulcsfontosságú része, mert nem használja soha.
• Másokon nevetni nem menő, és átlagon felül helyezni magunkat azáltal, hogy az átlagot teljesen kritikátlannak állítjuk be, hát, nem valami nagy mutatvány. Még mindig totálisan jelentéktelenek vagyunk, de épp most fedeztük fel, hogy még a társaság is szar hozzá.

Az Átkozott boszorkákban Sandra Bullock karaktere fondorlatosan szövevényes okokból (na jó, egy átok miatt) nem akar szerelmes lenni, és ezért csinál egy mágiát, leírva egy nemlétezhető férfit, akibe majd beleszeret, gondolván, hogy ha nem létezik, sose töri össze a szívét. Mivel romkomról van szó, a pasi nyilván létezik, és némi kalamajka után boldogan élnek, míg meg nem.

A valóságban az ilyen képtelen követelményszinteket megugró hős lovagokat is kikosarazzák, sőt, csak őket igazán.

Szóval, hogy nem érdemes a főnökkel vitatkozni

Reggel hetesbuszt játszottam épp a Bartókon, sávon belül, de tisztességes rátartással megelőztem valami középkorú kopasz ürgét, aki ott andalgott kétkeréken. Az illető valamit mocskos hangosan utánam kiabált, de nem éreztem megfelelőnek az időpontot és a helyzetet részletekbe menő diskurzusra. Aztán a következő piros lámpánál mellémcsorgott, és kiderült, hogy F1 az. Végül még a munkahelyig újra megelőztem, mert ő szabálytalanul, de lassan közlekedik, aztán az irodánál találkoztunk újra.

Bent lelkesen meséli F2-nek, hogy olyan gyorsan hajtok, hogy még a hangja se ér utol, pedig ő mindenféle cselekhez folyamodik kerekezés közben. Erre F2 rákezd, hogy de te sem viselsz sisakot, ejnyebejnye. Amire nem bírtam ki, és megemlítettem, hogy olyan cikket kaptam egy barátomtól, hogy még, mondjuk angolul, de a lényeg, hogy én alapvetően azt nem értem, hogy ha ő biciklin hord sisakot, akkor autóban miért nem. Amire, nyilván, mondta, hogy őt nem annyira érdekli a magyarázatom, nagyon reméli, sosem lesz bajom, de hogy ő látott már embert biciklivel esni*. És hogy ő is szokott biciklivel néha, és hogy jöhet faág meg mittom.

Arra továbbra sem bírt semmit reagálni, hogy a biciklis közlekedést ennyire veszélyesnek érzi a koponyájára, akkor a jóval veszélyesebb autózás alatt miért is nem hordja a sisakot, hisz amúgy meg mennyire felelős ember, viszont jól fel is bosszantotta magát ezalatt a fél perc alatt, és eléggé az az érzésem, hogy igazából állításával ellentétben annak örülne, ha valaki feltörölné velem az aszfaltot, hogy jól megtanuljam.

*Versenyszerűen downhillezett amúgy (amikor még fiatalabb volt és lényegesen izgibb), de szóval, na. Nem pont ugyanaz a műfaj. Plusz a múltkori didaktikus sztori az volt, hogy a downhill versenyre egyszer egy srác csak sima biciklis sisakban ment, persze arcra esett, és persze hónapokkal későbbre sem bírták tisztességesen összerakni a képét. Amiből nem vili, mi a tanulság a városi kerekezés és a sisak viszonylatában, de biztos valami olyasmi, hogy amúgy biztos meg is halt volna, és én is meg fogok, csak max később.

Azért kellett volna nagyon befejezni az előző munkát pénteken, mert így teljesen elmaradt a jaj, de jó, kész, és szép és hurrá érzés. Ehelyett az utóbbi két napban fokozatmentesen átfolyt az ügy egy teljesen más projektbe, kicsit ebbe még belepiszkálok, kicsit azzal már elkezdek matatni, és most végül is kész, de az örülés elmaradt :(

És persze jó, hogy nincsenek kényszerszünetek, de kicsit jó lett volna ünnepelni. Lélekben.

Nézzétekdeszéééép:

Tévedtem.

Nem csak az élettelen tárgyakra és bárminemű környezeti kellékekre, vagy netán tápanyagokra, színekre* irányuló, már-már szexuális túlfűtöttség zavar.

Engem zavar mindenki, akinek írásában túl sok** az egy négyzetméterre eső jelzők száma, gyűlölöm a hangulatfestést és hideg ráz a bőkezűen alkalmazott költői képektől, hasonlatoktól, bárakármiktől.

"Look mum, no hands!" De még csak nem is az, hanem már megint az a fránya kívülről befelé, az a baj.

Egyébként szeretek olvasni.

Ez meg nem igazán releváns, csak eszembe jutott:

"Legelsőnek Szörnyeteg Lajos készült el a verssel. Föl is állt, hogy elszavalja.

A múltkor Mikkamakkával
Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt
A fa, hogy Dömdödöm alászorult.

Huhú, fiúfütty, lengettek, rengettek, fütyörésztek, fityirésztek a többiek.
- Ez nem vers, kikérem magamnak! - dühöngött Bruckner Szigfrid.
- Hallod, Mikkamakka, azt mondja, nem vers?! - méltatlankodott Szörnyeteg Lajos.
Mikkamakka ráncolta a homlokát.
- Hát bizony - mondta aztán -, kedves Lajos, ez tényleg nem vers.
- Miért - lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos -, amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers? Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje búbját. Valami okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:
- Csak!
És lássuk be, igaza volt."

(Egyébként nekem szörnyeteg Lajos megközelítése még mindig klasszisokkal szimpatikusabb, mint az úgynevezett szofisztikált próbálkozóké.)

*=bármire, amit nem lehet effektív megdugni

**= detektálható mennyiségű

Mondjuk ez nem a legkurrensebb probléma az életemben, de

ha valaki nekem lánybúcsút mer szervezni, ráadásképp olyant, amin több, mint 3 lány vesz részt, én megfojtom.

Komolyan, van, aki ezeken jól érzi magát?

Ennél rosszabb program csak maga a tipikus esküvő mint olyan bír lenni...

Csúcskísérlet:

Vajon hányszor tudok egy szezon alatt leégni (ráadásul ezúttal nagyrészt árnyékban - bár pont valamikor 1 és 2 között bírtunk bemenni a tóba labdázni, mert irtó intelligensek vagyunk), mindezt úgy, hogy elvileg már alapból "de jó színem" volt...

Nem vicces.

(De.)

Az én idei felfedezettem

az avokádó.

A tavalyi pedig a hummus*. Azt hiszem, egyértelmű, hogy nem vagyok egy konyhatündér :D

Kéne hozzá keríteni valami nyers-vegán ideológiát, hogy ne fessen olyan rosszul az összkép...

*Az opposed to: spenót, lecsó, tökfőzelék - az avatatlanok kedvéért.

Kikérem magamnak,

hogy a Women's Secret kizárólag azokból a melltartókból tart A kosarasat, amik legalább másfél mérettel nagyobbra ki vannak tömve gyárilag.

Anna, most szólok, hogy rá ne kezdj! :)

A főnökből (nem abból, a másikból) előtört a sokgyerekes apuka.

- Dóri, te sisak nélkül biciklizel?!
- Hát, igen...
- De hát az borzasztó veszélyes!
- De én igyekszem vigyázni, meg figyelek, de nincs az a pénz, hogy én sisakban... De figyeld meg, a városi biciklisták nagy része nem hord sisakot.
- Dóri, azért, mert más buta, te ne legyél...

Misc.

Az "ezek most miről jutottak eszedbe, Dóra" című kérdéskört ne feszegessük, rant ON:

• A leitatásomra tett bárminemű kísérletek teljesen hiábavalóak, kivéve azon ritka eseteket, amikor abszolút fölöslegesek. Esküszöm, fogok csinálni egy ilyen pólót. Vagy tízet. Vagy kiküldöm köremailben. Nem gondoltam volna, hogy gimi után is még mindig találom magam olyan helyzetben hogy ez a téma.
• Én olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol
  
  • értelmes munkákat adnak
  • értelmes határidőkkel
  • értelmes pénzért
  Ami nem szerepel a listán, az ebben abszolúte nem faktor, sőt, megfelelő kitartással alkalmazva kontra-produktív erőfeszítés.
• Szeretném széles plénummal megosztani azt a látszólag nem köztudatba vésődött dolgot, hogy rendes ember nem megy el olyan vendégségbe, ahova nem hívták, és ha a vendégség részleteit a nemhívás mellett még feltűnő részletességgel tárgyalják is meg előtte, akkor a kirekesztettség érzése mellé még bónuszként azt is elteszi magának, hogy nagyon a tudtára akarják adni, hogy nemkívánatos személy. Szóval a "de hát ott beszéltük előtted, nyilván vonatkozik rád is" nem kedves, bohókás reakció, hanem a totális seggfejségről tett tanúbizonyság. Ja, és őrületesen kamu szagú.
• A "mindenki akar tőlem valamit" csak az idióták szerint a legcsodálatosabb érzés, bármely kontextusban. _Mindenki_ csak ne akarjon tőlem semmit. Azt én majd eldöntöm, hogy ki akarjon és mit. Mégiscsak én tudom a legjobban ...

Bocsánat, nagyon szar hetem van.

FTL

Erős a gyanúm, hogy van egy szelektív láthatósági génem, ami kizárólag akkor aktivizálja magát, amikor épp irtóra láthatatlanná szeretnék válni (amikor meg pont nem, akkor persze semmi nyoma). Vagy ez valami vezetékezési probléma lehet, stresszindukált kontakthiba az egyébként üzembiztosan működő láthatatlanná tevő köpönyegen/erényövön.

De tényleg, hogy a zsúfolt HÉV-en _mindig_ engem kezd el fűzni a részeg disznó, meg mellettem rázza 'a kulcsát a zsebében' a lenvászon öltönyös úriember, mellém ül le a büdösbácsi, nekem kezd el magyarázni a boltban a magában beszélő néni, aki kicsit még szégyelli, hogy magában beszél, _véletlen se_, soha se másnak jut ebből a sok jóból...

Vagy csak nekem nem tűnt fel a bolddal szedett homloktetkó, hogy 'éld csak ki magad, nem vagyok ellenfél'?...

Csak azt tudnám

mikor puhultam annyira el, hogy 4-5 óra fűben heverészéstől másnapra izomlázam legyen a jobb vádlimban és a bal alkaromban... Véletlen sem fordítva.

"Na, szia Dóri, csak azért hívlak, biztos feltűnt, hogy nem ülök ott mögötted az irodában..."

Igen, fájó a hiány, egész nap nem tudtam, mi bajom, de most megvilágosodtam.

Raise High the Roof Beam, Carpenters

"I have scars on my hands from touching certain people."

"The connection was so bad, and I couldn't talk at all during most of the call. How terrible it is when you say I love you and the person at the other end shouts back 'What?'"

Napindító gondolatok, avagy hogy cs*szi el a péntek délelőttömet a facebook:

• Nem szeretem, amikor emberek valami ellen, és nem valami más mellett döntenek/küzdenek. Ennek eklatáns példája két volt osztálytársam, akik azért mentek a közgázra, mert oda nem kellett se fizikából, se irodalomból felvételizni. Csak hogy egy nem annyira kézenfekvő konkrét esetet említsek.
• A félelemmarketing, az ellenfél, vagy csupán más véleményen levő démonizálása számomra semmilyen terepen nem elfogadható eszköz, legyen az táplálkozástudományi elméletek, politika, gimnáziumok közötti rivalizálás, anyámkínja. Hisztériát kelteni rohadt könnyű és kivétel nélkül butaság.
• Néha egy tökéletes gondolatot is elronthat az, ha nem megfelelő a tálalása. Volt, hogy cikket azért nem osztottam meg, mert nem tetszett a forrásoldal többi cikkének hangneme (vagy durván rossz volt a helyesírása!). Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki ilyenkor feltételezné, hogy az adott oldalt a cikk megosztója rendszeresen olvassa és maradéktalan egyet ért vele.
• Legtöbbünknek valamivel több, mint 20 ismerőse van facebookon. Ezeknek nagy része persze már letiltott bennünket, de azért, legyünk nyugodtak, néhányan még látják, amiket kiirkálunk. Úgyhogy szerintem eléggé jó módszer a belső szűrő kalibrálására, ha elképzeljük, hogy az a sok ember ott van velünk egy teremben, és a bármit, ami a közlendőnk, ott powerpointozzuk nekik. Mert rohadtul ez van. És ahogy a legtöbben körülnézünk, ha nyilvános helyen beszélgetve valami nem őzikés-nyuszis-cukormázasat akarunk mondani valakiről, vagy emberek egy csoportjáról, vagy egy álláspontról, hogy nem áll-e ott az érintett/a főnök/a barátunk, aki hülye, de azért szeretjük, na hát ezt kéne virtualice is.
• The internet is forever.

Könnyű írásban bátornak lenni, de ne legyünk. Mert rohadtul visszataszító.